Vélemény és vita
Klubrádió – „Jogunk van hozzá!”
Pislákoló mécses világítja meg a rózsaszálat az asztalon, egyébként mindent körbevesz a sötét. Információs sötétség borul a tájra, lekapcsolták Magyarország utolsó „igazmondó” rádióját
Ezen a szertartáson a tudósítás szerint jelen voltak a magyar médiaszabadság függetlenségéért aggódó német és egyéb rendbeli kollégák, sőt maga a német közszolgálati televízió is. A Hadházy független képviselő vezette magyar demokratikus ellenzék fáklyával a kezében érkezett. Könnyek csillogtak a szemekben, de a harciasság láza is, nem adják fel a küzdelmet, ha kell, egészen az Európai Bíróságig viszik el igaz ügyüket.
Persze, hogy kell, ezt várják tőlük, kellett megint egy szaftos történet a jogállamisági deficit igazolására. Kapóra jött a lejáró licensz, és a fellebbezés bírósági útra terelése. Nyilvánvaló volt, hogy a törvény szellemében ítélkező bíróság el fogja utasítani a fellebbezést, és akkor a jogállamisági mechanizmus falán két legyet lehet ütni egy csapásra: a sajtószabadság korlátozását és a bírói függetlenség hiányát.
Aztán a lekapcsolást követő másnapon már lehet is pályázni a kiírt új frekvenciára, amit a Klubrádió természetesen megpályázik, és természetesen meg is fog kapni. Persze ez újabb bizonyíték lesz az orbáni politika gyengeségére, hiszen láthatóan brüsszeli fenyítésre voltak kénytelenek engedni a negyvennyolcból.
A Klubrádió ürügyén már február elején elkezdődött a nyugati közvélemény Orbán-ellenes érzékenyítése Akkor még csak a fenyegető veszélyről értekeztek, ami Damoklész kardjaként lebeg az utolsó független magyar rádióadó feje felett. A jogsértésekről, amelyek lehetetlenné tették a frekvenciaengedély automatikus meghosszabbítását, nem szólt a fáma.
A demokráciára mért újabb csapást emelték ki, hiszen ezzel Magyarországon Orbán & Co végképp átveszi a média feletti ellenőrzést. A médiahatóság által kirótt jogsértéseket annyira pitiánernek tartják, nem is érthetők egy nyugati emberek számára, akik a törvényességhez egyébként mindig betű szerint igazodnak.
A bírósági ítélet után újabb hullám indult a magyar sajtószabadságért. Bangkoktól Brüsszelig tiltakoztak, előbbit valószínűleg a Thaiföldön időző magyar nyugdíjasok, utóbbit a sokszínű magyar ellenzék szervezte. Közben a nemzetközi média a helyszínen gyűjtött muníciót, hogy aztán hétfőn a legnézettebb német csatorna, az ARD összes híradójában lejátszhassák.
Én is innen tájékozódtam, és az erkölcsi fölénnyel előadott csúsztatott féligazságok, a nyilvánvaló manipuláció hallatán bizony ökölbe szorult a kezem. Nem voltam ezzel egyedül, az itthoni médiaviszonyokat jól ismerők hozzám hasonlóan éreztek. Persze a csak ebből a forrásból tájékozódók másként élték meg, a Twitteren kommentelők kilencven százaléka Magyarország vagy legalábbis Orbán Viktor azonnali kizárását követelte az EU-ból.
A riportokban megszólalt a Klubrádió tulajdonosa, néhány munkatársa, előadták a maguk verzióját, ami rendben is lenne, hiszen minden cigány a maga lovát dicséri. A Médiahatóságot nem keresték föl, mondván, ott Orbán emberei ülnek. Különben is, más, esetleg eltérő, véleményre, tényfeltárásra a kiegyensúlyozott tájékoztatásban nincs szükség.
A hatóság helyett Magdi nénit kérdezték meg, aki panaszkodott, hogy a sáv megszüntetésével a hatalom megvonta tőle az igaz hírhez való hozzáférés jogát. Nemcsak Magdi nénitől, hanem sok nyugdíjastól, akik a kétszázezres törzshallgatók nyolcvan százalékát teszik ki, és akiknek Bolgár elvtárs szavai az ideológiai falat kenyeret jelentették. Ment a sajnálkozás, hogy az idős emberek nem tudják használni az internetet.
Én a Klubrádió nevében duplán utasítanám ezt vissza, hiszen egy marginális réteg, az idős emberek utolsó vigaszaként állítják be így az adásaikat, leértékelve ezzel vallott sokszínűségüket. Másrészt visszautasítanám a nyugdíjasok nevében is, mert a riport azt sugallja, hogy a magyar nyugdíjas képzetlen, elmaradott és a modern világban nem tud eligazodni.
A riportokban a MÚOSZ elnökeként megszólalt a népszavás Hargitai Miklós is, aki a szereposztás szerint a Klubrádiónak a magyar médiavilágban betöltött fontos szerepéről értekezett. Igaz, hogy a Klubrádió csak egy – az összmagyarságtól méltatlanul elvett – körzeti adó, de Hargitai szerint Pesttől ötven kilométerre, még a Balaton partján is fogható.
Ebben kábé annyira van igaza, mint abban, hogy a Klubrádió az egyetlen adó, ami Magyarországon még szabadon beszélhetett.
Nemzetközi kitekintésben Daniel Freund európai parlamenti zöld képviselő adta meg a verdiktet. Freund nevét jegyezzük meg, most ő az új Sargentini. „A Klubrádióval Magyarország az utolsó független rádióját veszítette el – jelentette ki. – Orbán tíz éve folytat keresztes hadjáratot a kormánykritikus média ellen. Elég ebből! Itt nem a magyar sajtószabadságról van szó, nem nézhetjük tétlenül, hogy Orbán Viktor egész Európában veszélyeztesse a demokráciát.
Az Európai Bizottságnak minden eszközzel fel kell lépnie a demokrácia és a jogállam leépítése ellen!” Az ifjú Zöld Daniel egyúttal honfitársát, a CDU új elnökét is felszólította, hogy zárják már ki végre a Fideszt az Európai Néppártból. Ő is két legyet akar ütni egy csapásra: a kizárással a Néppárt gyengülne, és a Zöldek parlamenti pozíciója erősödne.
Daniel Freund kívánságával nincs egyedül. Donáth Anna hétfőn rögtön ébredés után tudatta híveivel a Facebookon, hogy pártja, pártcsaládja és minden igazságszerető magyar nevében kezdeményezik az uniós jogállamisági mechanizmus elindítását, hogy megvédjék a Klubrádiót és a magyar sajtószabadságot. Érvelésében néha szóról szóra visszaköszönt a német tévében hallott ismertetés. Az EP-be delegált ellenzéki képviselők jól tagolódnak a brüsszeli struktúrába.
A Klubrádióra visszatérve: miért érdekli a nemzetközi közvéleményt egy kétszázezres –jó, legyen félmilliós – hallgatottságúnak tartott regionális rádióadó sorsa? Egy olyan nyelven megszólaló rádióé, ami, ha világvevő lenne, akkor is csak a nyelvet értőkhöz jutna el. Lehet, hogy ez a szerencséjük, mert ha az őket támogató európaiak értenék az ott elhangzó gyűlöletkeltő üzeneteket, akkor elgondolkodnának, vajon lehet-e egy ilyen adót jogállamban tolerálni?
Nem tudom, hogy igaznak neveznének-e egy olyan rádióadót, amelyik megengedhetetlen stílusban, nyíltan uszít a fennálló rend, a törvényesen választott kormány ellen. Ahol még a semleges MTI-híreket is olyan hangsúllyal tudják felolvasni, hogy attól a hír igazságtartalma azonnal megkérdőjeleződik.
És nem tudom, milyen alapon nevezi magát egy rádió objektívnek, függetlennek, amikor kifejezetten baloldali gondolkodásmódot képvisel, amikor ellenzéki politikusok támogatják és siratják el a nem megszűnését.
A Klubrádió nem független, nem objektív, hanem balliberális ellenzéki rádió. Vállalják már legalább fel magukat!
Részemről sajnálom a most kieső frekvenciát, mert az autóban én is Klubrádiót szoktam hallgatni, szeretem a kulturális műsoraikat, és ráadásul én szeretek sokoldalúan tájékozódni. Nem biztos, hogy az interneten követni fogom őket, pedig azt a világ bármely pontján megtehetném, nemcsak Székesfehérvárig bezárólag.
(A szerző történész)
