Rab Irén

Vélemény és vita

Klubrádió – „Jogunk van hozzá!”

Pislákoló mécses világítja meg a rózsaszálat az asztalon, egyébként mindent körbevesz a sötét. Információs sötétség borul a tájra, lekapcsolták Magyarország utolsó „igazmondó” rádióját

Ezen a szertartáson a tudósítás szerint jelen voltak a magyar médiaszabadság függetlenségéért aggódó német és egyéb rendbeli kollégák, sőt maga a német közszolgálati televízió is. A Hadházy független képviselő vezette magyar demokratikus ellenzék fáklyával a kezében érkezett. Könnyek csillogtak a szemekben, de a harciasság láza is, nem adják fel a küzdelmet, ha kell, egészen az Európai Bíróságig viszik el igaz ügyüket.

Persze, hogy kell, ezt várják tőlük, kellett megint egy szaftos történet a jogállamisági deficit igazolására. Kapóra jött a lejáró licensz, és a fellebbezés bírósági útra terelése. Nyilvánvaló volt, hogy a törvény szellemében ítélkező bíróság el fogja utasítani a fellebbezést, és akkor a jogállamisági mechanizmus falán két legyet lehet ütni egy csapásra: a sajtószabadság korlátozását és a bírói függetlenség hiányát.

Aztán a lekapcsolást követő másnapon már lehet is pályázni a kiírt új frekvenciára, amit a Klubrádió természetesen megpályázik, és természetesen meg is fog kapni. Persze ez újabb bizonyíték lesz az orbáni politika gyengeségére, hiszen láthatóan brüsszeli fenyítésre voltak kénytelenek engedni a negyvennyolcból.

A Klubrádió ürügyén már február elején elkezdődött a nyugati közvélemény Orbán-ellenes érzékenyítése Akkor még csak a fenyegető veszélyről értekeztek, ami Damoklész kardjaként lebeg az utolsó független magyar rádióadó feje felett. A jogsértésekről, amelyek lehetetlenné tették a frekvenciaengedély auto­matikus meghosszabbítását, nem szólt a fáma.

A demokráciára mért újabb csapást emelték ki, hiszen ezzel Magyarországon Orbán & Co végképp átveszi a média feletti ellenőrzést. A médiahatóság által kirótt jogsértéseket annyira pitiánernek tartják, nem is érthetők egy nyugati emberek számára, akik a törvényességhez egyébként mindig betű szerint igazodnak.

A bírósági ítélet után újabb hullám indult a magyar sajtószabadságért. Bangkoktól Brüsszelig tiltakoztak, előbbit valószínűleg a Thaiföldön időző magyar nyugdíjasok, utóbbit a sokszínű magyar ellenzék szervezte. Közben a nemzetközi média a helyszínen gyűjtött muníciót, hogy aztán hétfőn a legnézettebb német csatorna, az ARD összes híradójában lejátszhassák.

Én is innen tájékozódtam, és az erkölcsi fölénnyel előadott csúsztatott féligaz­ságok, a nyilvánvaló manipuláció hallatán bizony ökölbe szorult a kezem. Nem voltam ezzel egyedül, az itthoni médiaviszonyokat jól ismerők hozzám hasonlóan éreztek. Persze a csak ebből a forrásból tájékozódók másként élték meg, a Twitteren kommentelők kilencven százaléka Magyarország vagy legalábbis Orbán Viktor azonnali kizárását követelte az EU-ból.

A riportokban megszólalt a Klubrádió tulajdonosa, néhány munkatársa, előadták a maguk verzióját, ami rendben is lenne, hiszen minden cigány a maga lovát dicséri. A Médiahatóságot nem keresték föl, mondván, ott Orbán emberei ülnek. Különben is, más, esetleg eltérő, véleményre, tényfeltárásra a kiegyensúlyozott tájékoztatásban nincs szükség.

A hatóság helyett Magdi nénit kérdezték meg, aki panaszkodott, hogy a sáv megszüntetésével a hatalom megvonta tőle az igaz hírhez való hozzáférés jogát. Nemcsak Magdi nénitől, hanem sok nyugdíjastól, akik a kétszázezres törzshallgatók nyolcvan százalékát teszik ki, és akiknek Bolgár elvtárs szavai az ideoló­giai falat kenyeret jelentették. Ment a sajnálkozás, hogy az idős emberek nem tudják használni az internetet.

Én a Klubrádió nevében duplán utasítanám ezt vissza, hiszen egy marginális réteg, az idős emberek utolsó vigaszaként állítják be így az adásaikat, leértékelve ezzel vallott sokszínűségüket. Másrészt visszautasítanám a nyugdíjasok nevében is, mert a riport azt sugallja, hogy a magyar nyugdíjas képzetlen, elmaradott és a modern világban nem tud eligazodni.


A riportokban a MÚOSZ elnökeként megszólalt a népszavás Hargitai Miklós is, aki a szereposztás szerint a Klubrádiónak a magyar médiavilágban betöltött fontos szerepéről értekezett. Igaz, hogy a Klubrádió csak egy – az összmagyarságtól méltatlanul elvett – körzeti adó, de Hargitai szerint Pesttől ötven kilométerre, még a Balaton partján is fogható.
Ebben kábé annyira van igaza, mint abban, hogy a Klubrádió az egyetlen adó, ami Magyarországon még szabadon beszélhetett.

Nemzetközi kitekintésben Daniel Freund európai parlamenti zöld képviselő adta meg a verdiktet. Freund nevét jegyezzük meg, most ő az új Sargentini. „A Klubrádióval Magyarország az utolsó független rádióját veszítette el – jelentette ki. – Orbán tíz éve folytat keresztes hadjáratot a kormánykritikus média ellen. Elég ebből! Itt nem a magyar sajtószabadságról van szó, nem nézhetjük tétlenül, hogy Orbán Viktor egész Európában veszélyeztesse a demokráciát.

Az Európai Bizottságnak minden eszközzel fel kell lépnie a demokrácia és a jogállam leépítése ellen!” Az ifjú Zöld Daniel egyúttal honfitársát, a CDU új elnökét is felszólította, hogy zárják már ki végre a Fideszt az Európai Néppártból. Ő is két legyet akar ütni egy csapásra: a kizárással a Néppárt gyengülne, és a Zöldek parlamenti pozíciója erősödne.
 
Daniel Freund kívánságával nincs egyedül. Donáth Anna hétfőn rögtön ébredés után tudatta híveivel a Facebookon, hogy pártja, pártcsaládja és minden igazságszerető magyar nevében kezdeményezik az uniós jogállamisági mechanizmus elindítását, hogy megvédjék a Klubrádiót és a magyar sajtószabadságot. Érvelésében néha szóról szóra visszaköszönt a német tévében hallott ismertetés. Az EP-be delegált ellenzéki képviselők jól tagolódnak a brüsszeli struktúrába.

A Klubrádióra visszatérve: miért érdekli a nemzetközi közvéleményt egy kétszázezres –jó, legyen félmilliós – hallgatottságúnak tartott regionális rádióadó sorsa? Egy olyan nyelven megszólaló rádióé, ami, ha világvevő lenne, akkor is csak a nyelvet értőkhöz jutna el. Lehet, hogy ez a szerencséjük, mert ha az őket támogató európaiak értenék az ott elhangzó gyűlöletkeltő üzeneteket, akkor elgondolkodnának, vajon lehet-e egy ilyen adót jogállamban tolerálni?

Nem tudom, hogy igaznak neveznének-e egy olyan rádióadót, amelyik megengedhetetlen stílusban, nyíltan uszít a fennálló rend, a törvényesen választott kormány ellen. Ahol még a semleges MTI-híreket is olyan hangsúllyal tudják felolvasni, hogy attól a hír igaz­ságtartalma azonnal megkérdőjeleződik.

És nem tudom, milyen alapon nevezi magát egy rádió objektívnek, függetlennek, amikor kifejezetten baloldali gondolkodásmódot képvisel, amikor ellenzéki politikusok támogatják és siratják el a nem megszűnését.

A Klubrádió nem független, nem objektív, hanem balliberális ellenzéki rádió. Vállalják már legalább fel magukat!

Részemről sajnálom a most kieső frekvenciát, mert az autóban én is Klubrádiót szoktam hallgatni, szeretem a kulturális műsoraikat, és ráadásul én szeretek sokoldalúan tájékozódni. Nem biztos, hogy az interneten követni fogom őket, pedig azt a világ bármely pontján megtehetném, nemcsak Székes­fehérvárig bezárólag.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

G. Fehér Péter

G. Fehér Péter

Uniós vádbeszéd Moszkva ellen

ĀA moszkvai panelház lakása nem sokban tért el magyarországi társaitól, bútorzata, berendezési tárgyai ugyanazt a hangulatot árasztották

Kondor Katalin

Kondor Katalin

A helyzet fokozódik

ĀMinap egyik rutinos hazaárulónk, bizonyos Donáth Anna kürtölte világgá, kezdeményezik a jogállamisági mechanizmus elindítását Magyarország ellen