Kiss Antal

Vélemény és vita

Sztálin, a Playboy és Szűz Mária

Még mindig van, aki csodálkozik a Népszavában megjelenő Jézus-karikatúrán, az azt követő bírósági per indoklásán

Még mindig van, aki kerek szemekkel bámul maga elé egy pusztaszabolcsi lelki szatír cselekedetén, aki Szűz Mária kis szobra mellé egy hasonló alakúra formázott gumióvszert állított, hozzá írt szövegével a teljes keresztény közösséget gyalázva. Nincs itt semmi látnivaló.

A nagy Sztálin megágyazott az ateizmusnak, a bálványozott, magát katolikusnak mondó J.F. Kennedy pedig Marilyn Monroe-nak. A rossz nyelvek szerint az amerikai nép bálványa, a Sztálin halálának évében alapított Playboy című lap első címlaplányával tartott fenn gyengéd kapcsolatot. Ki tudja, hogy a csodadíva tizenkét abortusza közül hány szárad az ő lelkén…

Nincs itt min csodálkozni, három-négy generáció alatt gyakorlatilag az emberiség szinte teljes egészét elfordították a fentebbvalóktól, és különböző tudatmódosítók mellett a – csípőtől – lejjebbvalók gyönyöreivel akarják boldoggá tenni. Ezzel lassan a létezők közül egyedül gondolkodni, szeretni, a transzcendens valóságot felfogni képes létezőt az ösztönlények alatti sorba taszították és tartják ma is rabságban. (Az állatoknál a fennmaradásban még mindig a hím és nőstény kapcsolata az irányadó, de ha valaki almásbirtokot telepít, akkor is az apasorok mellé a porzást befogadó sorokat ültet, mert ez a világ rendje, ebből lesz aztán a gyümölcs.)

Az okok nagyon messze nyúlnak, Sztálinnak és Kennedy elnöknek pedig hasonlóan nagy felelőssége van abban, amilyenné mára vált a homo sapiens nagy része: a teste és bírvágya rabjai lettek emberek milliárdjai. Istent és az Istenszülőt a szovjet diktátor otthon, a Magyarok Nagyasszonyát leghűbb tanítványai itthon a sekrestyékbe zárták.

Az emberi méltóságot pedig a múlt század divatdiktátorai, élükön az előbb említett „példamutató”, csábos, szépfiú amerikai elnökkel és formás, mezítelen idomait a népnek mutogató szexszimbólummal állították pellengérre. A teremtés intimitását, a hálószobák diszkrét, szűrt fényű szépségét a paplanok alól kicsapták a placcra. Nos, innen indulnak a máig ható és immár visszafordíthatatlannak tűnő folyamatok.

A 20. század közepén lángolt a világ, égett Európa. A becslések szerint több mint hetvenmillió áldozata volt a második világháborúnak, szépen megtizedelte a világ lakosságát. A vágyott béke feltételeit a szövetséges hatalmak diktálták. Sztálin, a Szovjetunió generalissimusa éhes volt, törleszteni kívánt, hiszen az ő birodalma szenvedte el a legnagyobb emberáldozatot, majdnem harmadát az összes elhunytnak.

Lenin nagy barátja Isten helyébe lépett: élet-halál ura volt, zászlaján magasra emelte az ateizmust. A legyőzöttek országaiban, így nálunk is bebörtönözték a papokat, kezdve Mindszenty József bíborossal. Szétkergették a szerzetesrendeket, iskolaigazgatók és pribékjeik tintaceruzával jegyzetelték, hogy ki vesz részt az akkor még szombaton is zajló tanítás idején a húsvéti szertartásokon.

Útjára indult a kommunizmus, amelyet először tűzzel-vassal terjesztettek, majd pihe-puhán: mindenki kapjon valamit, hogy bírvágya kielégüljön: lakás, Trabant, kiskert, Balaton-életérzés. Nagyszüleink, dédszüleink elbeszélése alapján a II. világháború mindenkit fojtogató félelme, a német, később pedig a szovjet katonák brutális átgázolása az országon és a védtelenné vált magyar nőkön teljes lelki bénulást, sokkot hozott.

A gyalázat és embertelenség hosszú hónapjai után kinyíltak a templomok ajtajai, megjavították tornyaikat, megkondultak, együttlétre, imádságra, a fentebbvalóra való figyelésre hívtak a harangok. Magyarország – egy ilyen különlegesen kegyetlen egyéves ostromállapot után is – a hívők országa maradt. Az első valamirevaló népszámláláson majdnem hetven százalék mondta magát katolikusnak.

Az ország lelki vezetői érezték természetesen a bajt, látták előre maguk, egyházuk és nemzetük sorsát is. Mindszenty bíboros vezetésével meghirdették 1947-ben Boldogasszony évét. Mindenütt, az ország zarándokhelyein, majd ki-ki saját közösségében imádkozott, vezekelt, böjtölt a hazájáért, Nemzeti Mária-kongresszust szerveztek.

Máriagyűdön, a sok tucat helyszín közül nem is a legnagyobbon 1948. június 6-án a többségében gyalogosan érkező zarándokok százötvenezren (!) voltak az ünnepi misén. A hatalom reszketegjei ezek hatására betiltották az augusztus 20-i Szent Jobb-körmenetet Budapesten. A történet innen már ismert. A keresztény egyházakat megtörték, besúgóhálózatokkal szőttek be mindent – szem volt mindenki a láncban, a félelem kezdett igazgatni.

Ezen oldott aztán a kádári hatalom, amikor 1956 után kísérletet tett a szocialista kisember kicsinyes vágyainak korlátlan kielégítésére. Megjött az államilag felügyelt rock and roll, mindig lehetett parizert, Csárdás kockasajtot és kőbányai sört kapni, palackozták a Martini-utánzat Éva vermutot, formás monroe-i lábacskák kandikáltak ki a Táncdalfesztiválok fellépőinek miniszoknyái alól is, szabad volt a tánc, szabad az abortusz, épült az ország. Lefelé. Ürültek a templomok. Kifelé.

A szocializmus szabadságának könnyű szele fújt a tömegemberek lelkében, a Jóistent, Szűz Máriát pedig a sekrestyékből a dohos légópincék mélyére űzték, minél messzebbre, lehetőleg látókörön kívülre.

Mégis mi vezetett a rendszerváltozáshoz a politikai folyamatok mellett? Az, hogy a rádió- és tévéadókon bekúszó nagybetűs (romlott) Nyugat ideája, bája még nagyobb bírvágyat ébresztett az elszigeteltekben. Vágyták a nagy Nyugat csillogását, pompáját, tündöklését. Még szebbet, még jobbat, még nagyobbat, még, még, még, semmi nem elég alapon.

Az irigyelt Ausztriából dédikékkel a Wartburgok, Zsigulik anyósülésén, a keleti autócsodák tetején hazahurcolt fagyasztóládák jelezték számunkra a hidegháború végét. A „Máriahilferen” a csinos fehérnemű mellé szexi katalógus is járt, a sarki trafikokban pornólapot is lehetett venni, s lám, pár hónap sem telt el, és lett itthon is nemzeti nyelvű popómagazinunk. Ott már több mint húsz éve elmúlt a „héhatvannyolc”, az emberi szabadság korlátlanságának forradalma.

Mennyien remélték, hogy a levegőtlen szocializmus kicsinyes szabadsága után a nyugatról jövő, vég nélkülinek hitt boldogság hozza meg a várva várt fényt mindenki életébe, kielégítve test és szellem mindenre és mindenkire kiterjedő birtoklási vágyát. Aztán itt vagyunk a nagy pofára esésben.

A Nyugat alkonya nem politikai, gazdasági, pénzügyi, fiskális rendszerek hanyatlása, hanem a mindenkiben pislákoló lélek és lelkiismeret fényének lassú kihunyása. Ezt sokan szeretik elfelejteni. Mi vezet ehhez? Csupán csak annyi, hogy a test érzékiségének mérhetetlen túlhangsúlyozásával és túlhajszolásával a démoszból, a személyekből álló népből arctalan tömeg, csürhe lett. Kialakult a szexuális fogyasztó mint piaci fogalom.

Azt hittük, hogy Sztálin Gulagja jelenti a világ végét, a kommunizmus minden világok legrosszabbika, öl, butít, nyomorba dönt mindenkit. Nem, nem, sajnos nem. Ez az egykor lopakodó, mára fékevesztetten száguldó, lélekölő liberalizmus. A nagy jelet John Fitzgeraldnak és Marilynnek, a jól kitalált és felépített „nemzet cicalányának” románca jelentette.

Innen csak egy apró bakugrás volt a bulvár berobbanása és térnyerése, a szexipar újságpapírba csomagolása, az ösztönök teljes kiszabadítása, folytatódott a drog- és szeszmámortól felpuffadt „ikon”, a példakép, a nagy Elvis halálával, az ezt követő idők különböző szintű drogliberalizációival. Mert a jó példát követni kell. Monroe kisasszonyságát három férj és temérdek szerető mellett a divat- és filmipar tartotta fenn, magzatgyilkosságait ők fizették, pontosítsunk, ahogy akkoriban (is) mondták: csak kis szöveteket távolítottak el belőle.

Mára a drog és a pornó (ebben Magyarország élen jár…) a világ legjövedelmezőbb iparágai lettek. Karöltve a nagy amerikai infotech cégekkel emberek milliárdjait (!) tartják a virtuális világ Gulagján, teljes megkötözöttségben és fogságban. Sztálin hozzájuk képest babaarcú ministráns.

Garabandal, 1961. Medjugorje, 1981. Francisco Franco Spanyolországa, Josip Broz Tito Jugoszláviája. Mindkét helyen fiataloknak megjelent Szűz Mária, nem egyszer, többször. Emberek röhögnek, hitetlenkednek, gúnyolódnak: micsoda mese ez, beteglelkű képzelgőknek mondják a látnokokat, hogy csak a legfinomabb kifejezést említsük.

Nem kerültek, és ma sem kerülnek címlapra a diktatúra, az elnyomás emblematikus országaiban imádságba merült, lelkileg átlényegült, szép arcú lányok sem. Ők nem vetkőztek, nem mutogatták magukat, nem menő hatvannyolcas liberális környezettudatos fűvel-fával együtt hálók. A katolikus egyház Lourdes-dal és Fatimával ellentétben (még) nem ismerte el a látomásokat, zajlanak a vizsgálatok, ahogy az előbbi kettő esetében is, évtizedekig.

Azonban a spanyolországi és a főleg horvátok által lakott boszniai jelenések helyszíne a lelki megújulások, kegyelmek forrása lett sok millió embernek. Az elmélyülő, bűnbánatot tartó (ilyen is van), térdre boruló vagy épp véres térddel a hegyre araszoló, imádkozó, a láthatatlan égi édesanyát megszólító emberek százezrei tekintenek fel, nyerik vissza lelki békéjüket.

Miért is? Mert megtanulják újra felemelni fejüket, figyelmüket a testről a lélek felé fordítják, a birtoklás, szerzés, tulajdonlás démonjai helyett a szeretet istene felé fordulnak. Elfogadják emberlétük határait, kicsiségüket, esendőségüket.

Hogy pontosan miről is lehet szó, álljon itt Chris Reának a mennyországról szóló legendás számát szabadon fordító Zorán Kell ott fenn egy ország című dalszövege: „Kendőbe zárta ősz haját, ahogy a régi nagymamák, s ha látta, apánk nem figyelt, esténként súgva kezdte el: Tedd össze így a két kezed, így teszi minden jó gyerek. Szomorú szemmel végigmért, s nevettünk, Isten tudja, miért. Nézz csak fel, az ég magas, bár azt mondják, hogy nem igaz. (…) Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár, kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál. Kell ott fenn egy ország, ami bárkit átölel.”

Talán ez a két kezét összekulcsoló anya, nagymama hiányzott Marilynnek. Azt sem tudta, ki az apja, skizofrén anyja verte, tizenhat éves korától teljesen kiszolgáltatva, számtalanszor abuzálva élte szintén skizofrén életét. Vágyott és utált szeretők és férjek karjai között karusszelezett, szexszimbólumot faragtak belőle.

Lelkileg elfonnyadva harminchat évesen önkezével vetett véget életének. Az általa szimbolizált szépség, szabadság, az élvezeti élet megtermette gyümölcsét, az alkohol- és drogfüggők milliárdjai mellé immár több mint fél évszázada a szexipar szállítja a pornófüggők milliárdos táborát is, gúzsba kötve szerencsétlen emberek tömegeit.

Látjuk, romokban hever az ember méltósága. Ebben a súlyos lelki megkötözöttségben, ebben a milliókat mélyen érintő kérdésben, ahogy az élet minden területén, választ ad a keresztény szabadság alapműve. A Bibliában így tanít Jézus: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.” Ennyi. Nos, talán Sztálin „becsületére” legyen mondva, ő nem köntörfalazott, kegyetlen diktátor volt, de nem tudta ezzel sem emberek millióit megtörni, azonban a báránybőrbe bújt világcsinálók mára elérték, hogy a lélekférgességükkel a világra tették a nagy rontást.

Európa és a fejlett Nyugat is „legatyásodva” ténfereg egy világjárvány idején, keresi a baj forrását. A lélek beteg. Magyarországon a házasságkötések növekvő száma, a válások és a magzatgyilkosságok csökkenése pislákoló jelek a sötét 21. század elején. Még messze van a fény az alagút végén.

A Mária Országa Imaközösséggel azért imádkozzuk minden első pénteken a rózsafüzért – márciusban immár tizenötödik alkalommal – a Várban, a Mária anya-szobor lábainál, hogy ne csak a vakcinabeszerzésben, hanem a nemzetek lelki megújulásában is élen járók lehessünk. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, áldd meg Magyarországot, Boldogasszony Anyánk, őrizd nemzetünket!”

(A szerző teológus)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Egy kis matek

ĀFricska. Mit javasolhatnék ezután Márki-Zaynak? Talán azt, hogy ne hazudjon ilyen átlátszóan, mert abban Gyurcsány úgyis legyőzhetetlen!

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Hatékony, lendületes gazdaság

ĀA magyar egészségügy hírnevét erősíti és rangját emeli, hogy jelentősen javította korábbi pozícióit a Semmelweis Egyetem egy elismert nemzetközi felmérésben