Jobb lesz Hitler Churchillnél?

Winston Churchill is a szakértői csoport megállapítása szerint tökéletes megtestesítője volt ennek a fehér felsőbbrendűségnek. Maga az a történelmi narratíva is, miszerint egy erkölcsös Nagy-Britannia legyőzte a népirtó hitleri rezsimet, „problematikus”. A szakértői gárda tagjai azt is fájlalták, hogy ilyen tényszerű megállapítások még mindig ellenállásba ütköznek történész körökben, akik sajnos hajlanak bizonyos „halott fehér emberek magasztalására”.

Egy kissé ugyan meglepő, hogy a szakértői csoport épp a Churchill College tagjaiból állt össze, amelyet maga a nagy államférfi segítségével 1958-ban alapítottak. Az viszont már kevésbé meglepő, hogy a csoport tagja volt az a Priyamvada Gopal, aki a „fehér életek nem számítanak” kijelentéséről híresült el, vagy az a Madhusree Mukerjee, aki a katonai emlékműveket távolíttatná el, mert szerinte ezek a brit militarizmus jelképei. Végtére is annak sincs már hírértéke, hogy a világ egyik legrégibb és legnevesebb egyetemén tudatlan rasszista uszítók professzori rangra emelkedhetnek, és
a felelősségre vonás legkisebb rizikója nélkül onthatják a társadalmi megosztottság mérgét a fiatal elmékbe.

A tények mindig is az erkölcsök és értékek szülöttei voltak, sosem fordítva. A ma szinte rivális nélkül uralkodó korszellem, amelyben az európai keresztény erkölcshöz és értékekhez való ragaszkodás már nem erénynek, hanem terhelő bizonyítéknak számít, elhozta magával a tények pusztulását is.

Téziseket, amelyeket nemrég még tagadhatatlan történelmi tényként kezeltünk, ma az európai kultúra müncheni perének tárgyi bizonyítékaként használják. És miért harcolnak a világ új urai a tények ellen? Mert a tények azt mutatják, hogy az erkölcs és értékek nélkül formálódó társadalmakban a legsötétebb emberi ösztönök ellenállás nélkül törhetnek a felszínre, és nincs semmi, ami a legalantasabb érdekek uralma helyett egy alternatív irányt nyújtson.

A Churchill-kollégiumi szakértői panel csak egy keresztmetszete egy összeurópai folyamatnak. Történelmi értékeink, hőseink felett most egy olyan kafkai szakértői csoport hoz végső ítéletet, amely eljárás során csak két dolog ismert: a vádlott és a megfellebbezhetetlen ítélet.

A vád, a bizonyítékok vagy az érvelés olyan kategóriába tartoznak, amely az ítélőszékbe szinte teljes véletlenséggel, öntudatlanul sodort egyének számára ismeretlenek. A görög filozófia és logika alaptörvényei, amelyek meghatározták az egyéni diskurzus szabályait, ezen egyének számára ismeretlenek. Történelmi tudatuk elődeik kultúrájának és egy befogadó európai nép erkölcseinek félig emésztett szlogenjeiből tevődik össze, amely egy olyan egzisztenciális tudathasadással jár, amelynek egyetlen vészszelepe a tagadás.

A fentebb érintett görög logika és filozófia szabályaira hagyatkozva ugyanis az egyetlen következtetés abból a megállapításból, hogy Churchill erkölcsileg rosszabb volt mint Hitler, az, hogy tehát Hitler erkölcsileg jobb volt Churchillnél.

Ez a konszenzus pedig nem véletlenszerűen keletkezett a cambridge-i szakértői panel tagjai között. A mai akadémiai és politikai vezérideológusok számára Churchill sokkal nagyobb veszélyeztetést jelent, mint Hitler. Hitler, az európai téboly, vérengzés és népirtás szimbólumaként teljes mértékben összeegyeztethető azzal a vulgáris archetípussal, amely az új világ esküdtszékének képzeletében él az európai emberről, erkölcsről.

Churchill munkássága viszont és mindaz a küzdelem, amelyben ugyan nem szentként, de igazi európai demokrataként részt vett az elnyomás és igazságtalanság ellen, egy olyan tény, amely teljes mértékben összeegyeztethetetlen az új globalista társadalmak értelmezési szabályaival. Churchill egy erkölcs és értékek szülte tény, akinek puszta léte megsemmisítő igazságként súlyt le az új globális rend értéktagadó inkvizítoraira. Ő az antitézise a fekete történelemnek, a meleg történelemnek, női történelemnek és minden jelzővel ellátott pszeudotörténelemnek. Churchill csak történelem.

Nem is olyan régen a történelmi tudat hiányát és a logikai alapszabályok elleni kihágást még tudatlanságnak hívtuk. Az ostobaság viszont a 21. század bitcoinja, egy kriptovaluta, amelyet a posztmodern értéktagadásba burkolózó marxizmus választott magának univerzális fizetőeszközül. Érvelésüknek, amely nem látja ezeréves katedrálisainkat, költészetünket, tudományos vívmányainkat vagy az emberi jogok univerzális megfogalmazását, nincs metodológiája. A metodológia a fehér európai elnyomó patriarchátus eszköze volt. De kritikus metodológia nélkül nincs módjuk arra, hogy felmérjék saját következtetéseik érvényességét, ezért fogalmuk sincs arról mennyire téves és értelmetlen az egész interpretációjuk.

És mivel nincs tényeken alapuló történelmi tudatuk, sajnos azt sem tudják, tetteik hová vezetnek. Nem tudják, hogy ha az érvek megszűnnek, és az érvelés lehetősége eltűnik, akkor kezdődik az erőszak. Ezért az érdekcsoportoknak, amelyek egy Churchill-személyiség megértéséhez nem tudnak felnőni, nem marad más hátra, mint Hitlerből kiindulva megfogalmazni, mi is az európai humanizmus.

(A szerző teológus)