Covid-másnap

Azt hittük tavaly, a legnehezebb feladat a vakcina kifejlesztése lesz a szabadságunkhoz vezető úton, de úgy látszik, a valóság ennél sokkal banálisabb.

Sebastian Kurz osztrák kancellár minapi nyilatkozatában benne van minden jogos és tehetetlen frusztráció: ő kész beoltatni magát az orosz és a kínai vakcinával is, sőt gyártani is lehetne őket Ausztriában – ha engedélyezi őket végre az uniós gyógyszerfelügyelet.

Ehhez sajnos még az első lépést nem tették meg, de egyre többen mondják, hogy Brüsszel felléphetne proaktívabban is. A kifogásolt lassúságról Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is beszélt nemrég. Kifejtette, hogy az uniós hatóság azért is lassú, mert az uniós engedélyeztetésnél a felelősség a gyártón marad, a szükséghelyzeti engedélyeztetéssel élő tagországok esetében pedig a kormányra hárul.

Odaszúrt a briteknek és az izraelieknek is, de kifogás ide vagy oda, a tény az, hogy ott már javában oltanak, az embereket pedig ez érdekli, nem a szöveg. A Bloomberg hírügynökség szavaival élve: az unió igen költséges kudarcot vallott vakcinaügyben.

Az Európai Parlamentben a héten össztűz alá veszik a bizottságot. Nemcsak a járványkezelés lesz téma, hanem Josep Borrell kül- és biztonságpolitikai főbiztos moszkvai látogatása, ami a brit The Spectator szerint megalázó volt, a brüsszeli Politico szerint pedig kész katasztrófa.

Borrell előbb végighallgatta a sajtótájékoztatón, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megbízhatatlan partnernek nevezi az uniót, majd a Politico szerint a közös munkavacsorán, egy Twitter-bejegyzésből értesült arról, hogy Oroszország kiutasított egy német, egy svéd és egy lengyel diplomatát, mert állítólag részt vettek az orosz ellenzékit, Alekszej Navalnijt támogató tüntetéseken.

Borrell megkérdezte Lavrovot, hogy miért most és miért így, az orosz diplomácia vezetője pedig azt mondta, a hír sajnos kiszivárgott, amúgy csak napokkal később jelentették volna be. Hát ettől aligha esett jobban a vacsora Borrellnek. Na nem mintha megalapozottan várhatott volna ennél sokkal jobbat.

Nem jobb a helyzet Berlinben sem. A Die Welt által idézett kutatások szerint folyamatosan csökken a kormány válságkezelésébe vetett bizalom. Tavaly áprilisban a YouGov felmérésében megkérdezettek hatvanhét százaléka nyilatkozott pozitívan, tavaly októberben ötvenhét, most pedig már csak ötven.

Angela Merkel rengeteget szerepel mint első számú krízismenedzser, de mégis úgy tűnik, bizonytalan az iránytűje. A lapnak egy „válságszakértő” azt mondta, Merkel tavaly tavaszi, „grandiózus” tévészereplései szinte tökéletesen meg voltak koreografálva, múlt héten az ARD műsorában azonban olyan volt, mint egy vizsgázó diák.

Ami pedig Párizst illeti, felmérések szerint a franciáknak csak negyvenöt százaléka bízik abban, hogy a kormány tudja kezelni a válságot, és ötvenhét százalékuk gondolja azt, hogy az Európai Unió jobban helytáll. Brüsszel fentebb említett teljesítményének fényében ez az arány különösen lesújtó.

A nyugat-európai vezetőknek megvoltak a csillogó pillanatai, nagyokat ígértek és hősiesen kiálltak, Macron elnök még azt is mondta, hogy „háborúban állunk”.

Szép volt. Ebben a „Covid-részegségben” tényleg úgy tűnt, hogy nincs lehetetlen, bár „csak vért, verítéket és könnyeket” tudnak ígérni, mint Churchill, de a végén ott a győzelem. Aztán eljött a „Covid-másnap”, és pusztítóan fáj a fejük. Csakhogy a járványnak nincs vége, kínlódásra pedig nincs idő.

(A szerző főmunkatárs)