Barack Obama volt amerikai elnök egy minapi interjúban nem győzte hangsúlyozni, hogy az új washingtoni adminisztráció elkötelezett a jogállamiság globális érvényre juttatásában, és ez szerinte az elnöksége alatt követett ideológiai áramlat folytonosságát jelenti.
A jogállamiságra való hivatkozás mára amolyan politikai furkósbottá vált minden olyan irányzattal szemben, amely nem követi a balliberális eszméket, ellenáll a tömeges illegális migrációnak, a kevert társadalom kialakításának, a keresztények üldözésének, a genderőrületnek, a hagyományok felszámolásának, a nemzeti identitás lebontásának.
Az egész katyvaszt ugyanúgy a valóságtól elzárva, íróasztal mellett találták ki, mint a kommunista ideológiát, a proletárdiktatúrát és a világforradalmat, amely szerint a munkásosztály csak erőszak útján kerülhet hatalomra.
És mit látunk manapság: az egész mintha megismétlődne, csak a terror megnevezése változott proletárdiktatúráról jogállamiságra, amelyhez kitalálói éppoly görcsösen ragaszkodnak, mint bolsevista elődeik a kommunista eszmékhez.
A baloldali elmélethez való beteges kötődés évtizedekkel ezelőtt már majdnem a harmadik világégésbe taszította az emberiséget. Kubában, az Egyesült Államokhoz közel, megjelentek a szovjet közép hatótávolságú rakéták.
Washington tengeri blokádot vont a sziget köré, hogy megakadályozza az újabb fegyverek eljuttatását a kommunista országba. A Szovjetunió engedett, rakétáit visszarendelte, a válság megszűnt.
Ennyit tud nagyjából a nemzetközi közvélemény az akkori eseményekről. A színfalak mögött azonban a teljes szovjet kommunista vezetés tajtékzott a dühtől, hogy a legutolsó pillanatban, rendkívül kiélezett helyzetben, az atomháború küszöbén a pragmatista megoldást kellett választaniuk a világforradalom terjesztése helyett. A kényszerű visszavonulást a kommunista ideológia kudarcának tekintették. Úgy ítélték meg, hogy mindez a nemzetközi osztályharc veresége.
A mostani balliberális katyvasz éppen az esetleges hasonló „billegő” konfliktusok kezelése esetén válik veszélyessé, mert a gyakorlatias érdekek helyett „csak az ideológia és más semmi” elv alapján saját kitalált „értékeik” védelme és terjesztése érdekében – akárcsak a kommunizmusban – hozhatnak döntéseket.
Figyelmeztető jelnek lehet tekinteni, hogy az új amerikai adminisztráció még be sem rendezkedett, de néhány nappal ezelőtt már megjelent Charles Richard admirálisnak, az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnoksága vezetőjének tanulmánya, amelynek első részében reális lehetőségként számol egy Oroszországgal folytatott nukleáris háborúval.
Az eszmefuttatás nehezen értelmezhető másként, mint ami felvázolja az amerikai Demokrata Párt balliberális katonai doktrínájának rendszerét. A koncepció alapját az képezi, hogy Oroszország potenciális nukleáris háborús veszélyt jelent Amerikára.
A Szovjetunió 1962-ben éppen ilyen logika alapján, akkor fordított felállásban kockáztatta meg a harmadik világháborút. Ha ez még nem lenne elég, a stratégiai tanulmányon még meg sem száradt a tinta, amikor Joe Biden, az új amerikai elnök bejelentette: hazája nem huny többé szemet Oroszország tevékenysége felett, részletek mellőzve.
Az igazi kockázat éppen abból ered, hogy Washington – a világforradalom eszméjéhez hasonlóan – saját baloldali elhajlású demokráciasablonját akarja globalizálni. Obama elnöksége alatt már teljesen világossá vált, hogy a „demokráciaexport” márkanév alatt futó program nem más, mint egy, a világot átfogó erőszakos ideológiai átalakítás fedőneve. Végeredmény: a teljes kudarc.
(A szerző lapszerkesztő)
