Elméleti „összeesküvések” (3.)

Összeesküvésnek gondolunk mindent, ami – az előzmények átlátható ismerete nélkül (tehát: nem tudjuk, pontosan mi történt, hogyan és miért) – radikális változásokat eredményez a gazdasági és politikai élet bármely területén, és nem értesülünk azok magyarázatáról, még utólag sem. Ha mégis, akkor fölépítenek (vagy megkonstruálnak) egy ilyen magyarázatot, azt viszont nem hisszük el, mert a bizonyítékokat „gyanúsnak” ítéljük.

Ez talán nem a legautentikusabb definíció, de a lényeget magában foglalja, ráadásul a hiteles bizonyítottság feltételezett hiánya vagy az „illetékes” hatóságok ködösítése még tovább táplálja az egyszerű emberek kételkedését az ő életüket konkrétan is érintő kérdésekben. A mi életünket egyelőre nem befolyásolja (például) az amerikai elnökválasztás és annak mikéntje, viszont a demokrácia új hazájának demokratikus deficitje miatt sem biztos, hogy a legtisztább körülményekre kell fölkészülnünk szűk másfél esztendő múlva, amikor nálunk lesznek a választások. Ha ugyanis az amerikai manipulációk végére nem kerül jogilag is pont, és következmények nélkül marad a hamisság, akkor mi sem számíthatunk arra, hogy ne szentesítsenek egy lehetséges csalást – ezért nagyon résen kell lennünk.

Az Egyesült Államok elnökválasztása apropóján ugyanúgy fölmerültek a kételyek, és a csalás lehetősége talán még annál is sokkal több embert foglalkoztatott az Államokban, mint az, hogy mit titkol el a NASA a földönkívüliekről. Meglehet, egyik sem igaz – sem a csalás, sem az ufók (nem vagyok sem polito- sem ufológus), viszont mind a két kérdés napirenden van. S mint ahogy az ufókat hivatalosan nem létezőnek nyilvánították, az internetes amerikai történelemben maga Trump elnök, sőt, a követők tábora, a sajátos választási procedúra miatt Amerikának több mint a fele, szintén a „nem létező” kategóriába lesz sorolva.

Soha életemben nem vágytam egyetlen percre sem Amerikába, noha élt ott egy közeli, ’56-os emigráns rokonom. (Bizonyára megfigyelés alatt álltunk, és apám sem lehetett együttműködő, mert sehogy nem sikerült előrébb jutnia a vasúti ranglétrán, a gimnáziumban pedig én is az „egyéb” kategóriába kerültem.) Ráadásul semmilyen „szakértő” nem vagyok, csak az irodalmi és szellemi áramlatok iránt az átlagosnál talán jobban érdeklődöm, ezért a kételkedés jogát fönntartva, a következményekből az előzményeket is megpróbálom látni.

Sajnos az összeesküvés forrása mélyebben keresendő, mint azt gondolnánk. Az ideológiai harcokon túl semmilyen racionális érv nem szólt az elnökbuktatás mellett. Mondják, hogy egy embert könnyű, de egy várost, egy régiót sem nehéz, akár egy egész országot is el lehet hallgattatni, ám ez a minta nem biztos, hogy ma is működik. Egy hálózatos világ globális liberális médiája bár hangadó, az eltörlés sem a profil megszüntetésével, sem az átörökíthető szellemi lenyomatok kitörlésével, az ember megsemmisítésével sem valósítható meg. Ez a náciknak ugyanúgy nem sikerült, mint a balliberális Európai Uniónak, a neoliberális Amerikának vagy a liberálfasiszta karakterrel egyre jobban barátkozó szupranacionális világháló-uralomnak.

El lehet törölni egy bejegyzést, egy profilt, és egy egész életet is semmissé lehet nyilvánítani – a szellemi lenyomatok ettől függetlenek. Ha valaki semmit nem ír le, csak a gondolatait sokaknak elmondja, emlékezni fogunk rájuk és az elképzeléseikre. Szókratész például beszélgetés közben tanított, ezért írott műveket, értekezéseket nem is hagyott hátra – tanításait és gondolatait tanítványainak műveiből (Xenophón írásaiból és Platón dialógusaiból) ismerjük.

Ugyanez a „végképp eltörölni” motívum nemcsak Schwarzenegger filmjéből ismert, de a liberális média tőle eltérő értékeket valló platformjaihoz való roppant liberális hozzáállásából is nyomon követhető, jelentjük, hogy nincsenek összeesküvések, csupán esküvések. Ha úgy tetszik: eskük. Amit Dobó István is megkövetelt az egri hősöktől. Ők pedig győztek. A történelmet írták, nem pedig átírták.

Volt köztük egyébként egy hős magyar cigány is. Remélem, egy amerikai filmváltozatban nem jelenik meg egyetlen szerecsen sem a várvédők között. Nagyon figyeljünk ezért nemcsak a vírus- és vakcinatagadókra, akik összeesküvés-elméletekről beszélnek, hanem azokra is, akik át akarják színezni a történelmet. Mert mire is figyelmeztet a korábban említett EU-oldal – a velünk szemben általuk gyakorolt, „nyíltan sértő és lealacsonyító retorika” mellett? „Mielőtt megosztana egy hírt, ellenőrizze. Ne terjesszen konteókat!” Vagy később: „A tájékozott emberek ellenállóbbak.”

Nos, a retorikára, a tájékoztatásra és a hitelességre vonatkozó elvárásokat talán magának az uniós szervezeteknek, biztosoknak és a médiának is komolyan kellene vennie!

(A szerző irodalomtörténész)