Kútmérgező köztes emberek

Régi, igen sunyi fajta hadászati technika a kútmérgezés. Mert inni kell, ha meghalunk is. Így van. Főleg vizet. Ha netán ilyen dolog előfordulna, akkor bizony első szándékból mindenki a vízműtelep vezetőjét küldené el. Végezte ő a dolgát, de normális esetben ki gondol kútmérgezésre. Nos azok, akik szemtől szemben gyengék. Amolyan köztes emberek. Olyanok, mint a magyar sport legnagyobb károkozói. Az idézett példák a képzelet szüleményei is lehetnek, az esetleges hasonlóságok a véletlen művei…

Hadd kezdjem azonban egy konkrét, pozitív példával. Harmincöt éve lett a Videoton SC egy hosszú menetelés végén a Bernabeu Stadionban a Real Madridot is legyőzve ezüstérmes az UEFA-kupában, a fiatalabbak kedvéért a mai EL-ben. Mi, fehérvári srácok akkor s ma is kívülről fújjuk az eredményeket, az összeállítást. Tudjuk, hogy egykor Puskás Öcsiék mindent elsöprő szélárnyékában focizó, mára legendává nőtt Kovács Feri bá’ volt az edző. Igen ám, azonban volt ott még valaki. Dérfalvi Imre, aki Dreinbacherként még focizott a VT Vasasban, aztán inkább tanult, és a Videoton főkönyvelője lett, majd emellett később klubigazgató. Egy tanult, nyelveket beszélő, mindig elegáns, jó modorú ember. Főkönyvelő, klubigazgató mellékállásban. Azért nem tudunk róla, mert úgy végezte a dolgát, ahogy egy köztes embernek kell. Nem a fényben és ragyogásban. Sosem pózolt karba tett kézzel beállított fotókon, elszántan a jövőbe tekintve, mint annak idején Lenin, és nem gyarapította a semmihez sem értő, párttitkárnak sem jó, így végső megoldásként sportvezetőnek kinevezett elvtársak táborát. Nem adott nagy interjúkat, nem osztotta az „eszet”. Nála a főkönyvekben és a csapat körül is rendben volt minden. A könyvelő rendhez szokott ember, ott nincs kicsit így, kicsit úgy. Így rend volt a klubnál is. Pincétől a padlásig, utánpótlástól a kupadöntős csapatig. Saját premizálási rendszert dolgozott ki az összes utánpótlásedzőnek, ha saját nevelésű fiatal került fel az első csapathoz, egységesen jutalmazta őket. Érdekeltté tette őket. Kialakult megfigyelői rendszerük volt, így kerültek a Disztl fivérek Fehérvárra Bajáról, monitorozták a megyét, és számos srác került a látókörükbe, így Májer, Csongrádi, Horváth. Dérfalvi Imre meg tudott jelenni nemzetközi fórumokon, tudta fogadni az UEFA-delegációt, méltó módon, de kellő szerénységgel és mértéktartással végezte pótolhatatlan munkáját. Rend volt és fegyelem. Ő pedig nem akart többnek látszani, mint aki és ami, csak tette a dolgát. Sikerrel. Harmincöt éves történet.

Sokan keresik a magyar sport Bern és Helsinki óta tartó folyamatos, egyenes vonalú egyenes mozgásban történő hanyatlásának okait.

Nagyon egyszerű. A rend és a fegyelem hiánya. „Tarts rendet, a rend megtart téged!” – ismerjük a mondást. El is érkeztünk az úgynevezett „köztes ember” sportvezetői alfajához. Nos, a köztes ember mindent szeret, csak a rendet nem.

A köztes ember – nem csak a sportban – könnyen felismerhető. Felfelé fagyizik, saját szintjén könyököl, lefelé tapos. Nos, ezek a köztes emberek tették és teszik tönkre a magyar sportot. Ők azok, akik a múltjukból eléldegélnek, szeretik a szűrt fényű szivarszobákat, fülük legalább kétszer akkora, mint másoké, szájuk a mások fülébe sugdosástól kicsit csücsörítős, bajuszhelyen ráncos. Ők azok, akik remek kamarillapolitikusok, felfele elmondják, amit hallani szeretnének tőlük, környezetükben ők a mindent is tudók, kis parazsakat szítók, embereket egymásnak ugrasztók, látványosan békítők, simulékonyak, de harapósak, ha kell. Ezek a szegény köztes emberek, akikben belül sincs rend, akik nem tudják jól elhelyezni magukat, akik edzőnek lusták és gyávák, csúcsvezetőnek elégtelenek. Pedig fontos munka lenne
az övék: szövetségi elnökként, főtitkárként, klubigazgatóként, sportigazgatóként vagy bármilyen igazgatóként. Egy klub vagy sportági szövetség életében tiszta viszonyok között őszinte, alkotó légkört teremtve láthatatlanul szolgálni, ráadásul mindezt szakértelemmel megspékelve.

A köztes ember jön, megy, okoskodik, megsúg, konspirál és elárul, s hogy mindeközben számos dolog erodálódik, elfogy, az őt nem érdekli. Ez a kútmérgezés! Szépen lassan mindenhová befolyást szerez a köztes ember. Neki mindig nagyon jó szerződése van, sokszor kirobbanthatatlan. Csak a munka és a teljesítmény hiányzik.

Sok olimpiai aranyérmet hozó sportágunkban volt nemrég tisztújítás. Egykor e sportág kiváló magyar sportolói előtt hajtott térdet a világ, edzőinkért sorban álltak a külföldi szövetségek, a fejlődő államok. Ma Afrikából hoznak edzőt, onnan, ahol a sportággal néhány évtizedes az ismeretség. Arra is van esély, hogy csak szabadkártyával jut ki sportolójuk az olimpiára, ahol legutóbb a futottak még kategóriában szerepeltek nemzetünk fiai.

Az egyik kandidáns a tisztújításkor mintaszerű anyagot készített, lelkes, tettre kész, egy korábbi ikon. A köztes emberek akcióba lépnek, marad, amit szerettek: a középszer és ugyanez a szó egy betű különbséggel. A kandidáns függöny mögött balra el a színpadról, köszönjük, megbukott a középszer vizsgáján.

Nézzük meg, hol látunk ma sikert, ha európai kupadöntős csapatot nem is – más világ volt, mint harmincöt éve. Ez a magyar sport zászlóshajója, a Ferencvárosi Torna Club. Erkölcs, erő, egyetértés. Na, ettől a három szótól is rettegnek köztesék. Természetesen mindenki a BL-csoportkörös csapatra gondol elsősorban, azonban van itt egy ennél sokkal, sokkal fontosabb dolog. A Fradinál, a klubnál rend van. Mit jelent ez? A vécépapír is a helyén van, a portaszolgálat is rendben, a kertészek is tudják a dolgukat, a szakosztályok szoros elszámolási felügyelet alatt vannak az „annyit költhet, amennyije van” irányelv alapján. Mindenki a helyén, mint egy jó fregatton. Edzőközpontban, uszodában, tornacsarnokban és a sajtószobában. A legfontosabb, hogy nincsenek önépítő köztes emberek.

Ma már egy BL-csoportkörbe nem lehet egy halom köztes emberrel bejutni, sem olimpiát, világbajnokságot nyerni, csak profikkal. Mindenhol olyan rendnek kell lennie, amilyen a Fradinál van. A magyar sport egészében. A köztes ember a köztes megoldás, általában csak ott ragad, úgy megszokásból. Ahogy a kútmérgezők is ott ragadtak a beregszászi vízmű bejáratánál. Csípjük fülön a magyar sportélet kútmérgezőit, és segítsük át őket a vízmű bejáratától a szennyvíztelephez. Ott is lehet nekik feladatot találni.

(A szerző teológus)