Obama árnyéka

A liberális elit örömtáncot járt, Biden megválasztásától az Obama-érában megszokott stílus visszatérését remélik, azt a balliberális hegemóniát, amit ők a dolgok normális működésének tekintenek.

Helyreáll a világ rendje, vége a négy évig tartó Trump-elnökségnek, ami számukra csupa váratlan fordulat, kiszámíthatatlanság, gyakran kellemetlen meglepetés volt. Nyugtalanító volt, hogy Trump nem a libe­rálisok keretrendszerében gondolkodik, hogy tőlük eltérően nem kioktatja és fenyegeti, hanem támogatja Orbán Viktort, hogy nemzeti szuverenitásról és kereszténységről beszél, nem pedig az ő szivárványszínű dogmáikról. Az pedig különösen zavarta őket, hogy megválasztásával újra képviselve, újra megtisztelve érezte magát az amerikai társadalom azon nem elhanyagolható része, amelyet a liberálisok a médiában és a szórakoztatóiparban is élvezettel gúnyolnak és megvetnek.
Beiktatása után Biden nem tétlenkedett sokáig, aláírt egy sor rendeletet, amelyek egy része erősen bevándorláspárti – a republikánusok szerint már első napján nagyon rossz irányba fordult. Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetője például arra emlékeztette Bident, nem a szélsőbaloldalnak tartozik a választási győzelmével. A demokrata elnök tizenegymillió, már az Egyesült Államokban élő illegális bevándorlónak adna állampolgárságot. Egy másik, szintén nagy port kavart rendelet arról szól, hogy a gyerekek a saját, választott nemüknek megfelelő mosdót használhassák, és ennek megfelelően vegyenek részt a különböző sportokban is. Önmagában is aggasztó, hogy a genderideológia annyira fontos Bidennek, hogy első intézkedései közt gondol rá, a sportra vonatkozó rész pedig nyilvánvaló fenyegetés a női sportolóknak, kapott is támadásokat rendesen.

Két nappal Biden beiktatása után újabb kellemetlen emlékeztetőt kaptunk abból, milyen is volt az Obama-adminisztráció külpolitikája. Múlt pénteken Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő magyarázatot követelt a moszkvai amerikai nagykövetségtől, miért közölték az ellenzéki politikust, Alekszej Navalnijt támogató, nem engedélyezett tüntetések útvonalát, és miért dobták be a köztudatba a „Kreml elleni menetelés” gondolatát, miközben ilyen tervük a szervezőknek nem volt. Az amerikai diplomáciai képviselet kommunikációját – amelyben egyébként állampolgáraik védelmére, figyelmeztetésére hivatkoztak – Oroszország belügyeibe való közvetlen beavatkozásnak minősítette tegnap Zaharova.
Sejthették ezt előre Moszkvában, egy szakértő ugyanis már Biden beiktatásának napján úgy nyilatkozott a TASZSZ hírügynökségnek, hogy Biden agresszív, ideologikus retorikával támadhatja majd Moszkvát, hogy elterelje a figyelmet a hazai gondokról. Azokból pedig van bőven, ezt nem csak az orosz szakértő mondja.

Súlyosan megosztott az amerikai társadalom, Oroszország pedig „az antipélda”, mindannak a szimbóluma, ami ellen Biden és balliberális csapata harcol.

A kérdés tehát továbbra is adott. Az Egyesült Államok saját problémáinak megoldása mellett Bidennek – több nyugati sajtóértékelés szerint is – kevesebb ideje lesz külügyekre, ez azonban nem jelenti azt, hogy fel lehet lélegezni, hiszen újra pozícióba juttatja az ideológiai kioktatás, a belügyekbe való durva beavatkozás olyan híveit, mint például Victoria Nuland.
Magyarország korábban már helytállt ezen a nehezített pályán is, az érdekünk pedig az, hogy minden vészjósló előjel ellenére pragmatikus kapcsolatunk legyen Washingtonnal. Jó lenne, ha a Fehér Házban tanulnának Obama hibáiból.

(A szerző főmunkatárs)