Nem igaz világ

Így kell lennie, ha elhisszük az eggyé lett magyar baloldal eddigi narratíváját, hiszen a kancellár kijelentette, Németország támogatást biztosít az orosz Szputnyik V vakcina uniós engedélyeztetéséhez.

Gondoltam, sorjáznak majd a pártok közleményei, a bukott miniszterelnök meg a főpolgármester posztol a Facebookon, hogy egyként tiltakozzanak az immáron több száz millió emberre kiterjeszteni szándékozott emberkísérlet ellen. Vártam, hogy a nehéz rabigában senyvedő magyar médiavilág tíz éve az utolsó tartalékokat fogyasztó, épp csak létező független orgánumai és felületei keresetlen szavakkal szedik le a szenteltvizet a politikai pályáját lassan befejező kancellárról. Vártam, hogy rosszallását fejezi ki az Európai Néppárt, Donald Tusk felszólítja a CDU-t álláspontjának tisztázására a közösen vallott értékekről, vitanapot rendez az Európai Parlament, sajtótájékoztatót tart Vera Jourová és Donáth Anna – külön teremben persze, nehogy az a vád érje őket, hogy találkozni szoktak –, plusz Soros György megírja az akárhányadik cikkét arról, hogy az Európában eszkalálódó válságra az egyetlen megoldás az örökkötvény.

Na jó, vicceltem. Nem vártam. Ugyanúgy nem vártam, ahogy a jobboldali sajtó éveken át tenyéren hordozott hercegeinek és hercegnőinek – akik egyszer csak rátaláltak elfojtott független énjükre – felszólalását Gyurcsány Ferenc földönfutóvá tevéssel fenyegető posztja vagy a Jobbiknak a jobboldali szavazókkal szembeni, a feszületet előtérbe nyomó gyűlöletkampánya alkalmával. Az alternatív valóságok azon panoptikumában, amivé mára a világunk változott, az ember egyre kevesebbet vár, s közöttük is a legutolsó helyek egyikén szerepel az értelmes és méltányos beszéd.

A világjárvány közepette a pillanatnyilag nagy politikai nézeteltérések mellett is van lehetőség az együttműködésre, mondta a német kancellár. Ez az a politikusi attitűd, amelyik kínzóan hiányzik a magyar baloldalból és csatolt részeiből. Érteni vélem, hogy a politikusi lét alfája és ómegája a győzelem, az tudja megvalósítani az elképzeléseit, aki nyer és kormányozhat. De az ellenzéki  idő is része a politikai pályának, sőt az akkor elvégzett munka döntően határozhatja meg, milyen lesz az ország, milyen lesz a társadalom, amelyet hatalomra kerülés esetén irányítani kell. Ahogy azt nagy tanítónktól tudhatjuk: nem igaz eszközökkel győzni nem igaz országhoz vezet – mondta egy régi tévévitában, amelyik fergeteges győzelemként vonult be a baloldali legendá­riumba, miközben nem történt más, mint hogy szemrebbenés nélkül ellenfele és a képernyő előtt ülő magyarok arcába hazudott. Hogy mi következett, azt tudjuk.

A szavak világot teremtenek. Akkor is, amikor Karácsony Gergely Joe Biden beiktatási beszédére reagálva elmondja a szokásos „nem szabad ellenségként kezelnünk egymást” szlogent, de hozzáteszi, hogy 2010-ben az aránytalan választási rendszer miatt alkotmányozó többséget szerzett a jobboldal, amely aztán átírta a politikai verseny szabályait és a többi, a szokásos. Nem úgy volt, hogy a kétharmados felhatalmazás birtokában alakította át saját előnyére a választási rendszert? Most meg kiderül, hogy az előző is neki kedvezett? (Zárójelben jegyezném meg, versengő politikai berendezkedésben a legelső fék és ellensúly a saját teljesítmény, legalább olyan színvonalon kell kormányozni, hogy ne juttassam az ellenfelet mérhetetlen előnyhöz.) Ezek hasonló mondatok, mint az, hogy Orbán Viktornak tíz éven át szerencséje volt, meg hogy az ő lelkén szárad a járvány áldozatainak halála – nem igazak. Vajon milyen világ épülhet belőlük? Szokták az ilyen kérdésekre válaszolni, hogy majd meglátjuk. Azt hiszem, ebben az esetben mindenkinek jobb lenne, ha nem látnánk meg.

(A szerző lapszerkesztő)