Ismeretlenek

Az alábbi idézetekkel borzolom most a nyájas olvasó idegeit. „Azok a nevek, amelyek most felmerültek mint leendő oktatók a filmes intézetben, ismeretlenek a szakmában. Bár ez nem azt jelenti, hogy nincs minimális szakmai múltjuk, de nagy részük politikai kinevezett, valamilyen módon kapcsolatuk volt a Fidesszel.” (Báron György filmesztéta) „Mintha katonai junta szállta volna meg a művészeti egyetemet.” (Szász János filmrendező) Néhány név a tervezettek közül: Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán, Szarvas József, Kiss-B. Attila, Homonnay Zsolt… Színi direktorok, rendezők, színészek, annyi Kossuth-, Jászai-, érdemes és kiváló művészi díjjal, ami egy füles kosárba is nehezen férne el. Ők tehát az „ismeretlenek”. Nekik Fullajtár Andrea volt a remek, aki színész-tanárként az SZFE-tüntin táblagépről olvasta fel a Nemzeti dalt, azt is úgy, hogy Petőfi forgott eleddig ismeretlen nyughelyén! Sokáig úgy gondoltam, ezekkel is tárgyalni kell, „megbeszélni közös dolgainkat”. Már kevésbé gondolom így.