Érzékenyített érzéketlenség

Sokakat megdöbbentett, hogy a Fővárosi Törvényszék elutasította Vejkey Imre keresetét, aki tavaly személyiségi jogi pert indított a keresztény közösség jogainak védelme érdekében Pápai Gábornak a Népszavában megjelent, Jézus Krisztust és Müller Cecíliát kigúnyoló karikatúrája miatt. Mondhatnám, hogy én azóta nem döbbenek meg semmilyen bírói ítéleten, amióta az Európai Emberi Jogi Bíróság a vörös csillagról kimondta, hogy nem tekinthető önkényuralmi jelképnek. Ebben a megközelítésben még el is tudom fogadni, hogy a bíró „jópofának” tartotta a karikatúrát, sőt igazából azóta tudom megérteni az érvelését, amióta az ítélet miatti közfelháborodást tapasztalva a Fővárosi Törvényszék közleményben magyarázta el a döntés helyességét. A tekintélyes szervezet állásfoglalása szerint a karikatúra nem a keresztény vallás ellen irányult, nem a keresztény közösséget gúnyolta. Megjegyezték, a bíróság kizárólag jogkérdésekben foglal állást, és az ítélkezés során tartózkodik személyes véleményének kinyilvánításától. Mivel az aláírás szerint ez nem egyetlen bíró álláspontja, hanem a Fővárosi Törvényszék közös véleménye, ezért szomorúan azzal kellett szembesülnöm, hogy jogi kérdésekben olyan személyek foglalhatnak állást, akik alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában.

A karikatúra mellé biggyesztett szöveg szerint Müller Cecília Jézusról állapítja meg, hogy „alapbetegsége függőséget okozott”. Jézus „alapbetegsége” pedig a hite volt, a hite miatt feszítették keresztre. Most ne mélyüljünk el abban, hogy az áldozatát értünk, emberekért hozta, és már születése pillanatában ez volt a küldetése, sokkal lényegesebb, hogy halálához a hite vezetett. A karikatúra pedig azt sugallja, hogy aki hívő, az erre a sorsra jut, hiszen a hite alapbetegség.

Ennek tükrében el tudnék képzelni egy olyan karikatúrát, amely éppen azt teszi vicc tárgyává, hogy az ítélete miatt lélegeztetőgépre tett, kómában vegetáló bíróról az orvos azt állapítja meg, hogy alapbetegsége – azaz a bírói munkájába vetett hit – vezetett állapotához. Meg­győződésem, hogy ugyanez a tisztelt bíróság ezt a karikatúrát már korántsem tartaná „jópofának”, sőt Brüsszelig rohanna a bírói függetlenséget veszélyben érezve. Hasonlóan gúnyos üzenetet azonban szinte mindenkivel kapcsolatban meg lehetne fogalmazni, akinek meggyőződése, hite van, még akkor is, ha az nem a valláshoz vagy konkrétan a kereszténységhez kapcsolódik. Állítólag a karikaturistáknak is van hitük, kifejezőképességükbe, a rajzaik erejébe vetik, s alighanem Pápai Gábor és a Népszava lenne legjobban felháborodva, ha egy fellógatott karikaturista mellé biggyesztenék egy rajzon, hogy „alapbetegsége függőséget okozott”. Biztos lenne, aki ezt találná jópofának, viccesnek – én mondjuk minden efféle humort ízléstelennek tartok.

Ezt nem értette meg a tisztelt bíró, és ezért van fogalomzavarban a Fővárosi Törvényszék, amikor kijelenti, hogy a karikatúra „nem a keresztény közösséget gúnyolta”. Úgy tűnik, a modern kor kihívásai annyira érzékennyé tették az újfajta társadalmi kihívásokra ezeket a bírókat, hogy közben érzéketlenné váltak a hagyományos értékek iránt. Miként az állásfoglalásuk befejezése – „a bíróság kizárólag jogkérdésekben foglal állást, és az ítélkezés során tartózkodik személyes véleményének kinyilvánításától” – hasonlóan értelmezési problémákat vet fel. Egy karikatúra megítélése – legyen az jópofa vagy gyűlöletkeltő – nem objektív igazságot tükröz, hanem személyes véleményt jelenít meg. De mi tiszteletben tartjuk a bíróság álláspontját, és bízunk benne, hogy Vejkey Imre talál olyan bírói fórumot, ahol nem csupán a szavak értelmével vannak tisztában, de az ítélkezők sem váltak érzéketlenné a hagyományos értékekre. Ez a jogállam, ami állítólag Magyarországon már nincs.

(A szerző újságíró)