Varga Bence

Vélemény és vita

Kiút: vakcina

álláspont

„Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy” – legyintett fásultan a magyar (és a lengyel, a német, a bolgár, a dán, az orosz, az amerikai…) miután látta, hogy a járvány nem ismeri a naptárat, és január elsejével nem hordta el magát egyszer s mindenkorra. Mert az idő rabságában élő lényekként titkon, azt hiszem, mindannyian ebben bíztunk.

Bár az új évet azzal a tudattal kezdhettük, hogy zajlik az emberek oltása, az a bizonyos fény, ott, az alagút végén látszik ugyan, de még mindig igen távol van. Ebben közrejátszik részint, hogy a brüsszeli bürokrácia elkéslekedte, elszúrta a rendelést, így az oltóanyag-szállítás akadozik, és a jelzett mennyiség sem érkezik meg maradéktalanul a közeljövőben. Vagyis a lakossági védettségéhez elegendő embert nem tudunk beoltani.

Pedig ez volna az előfeltétele a várva várt enyhítéseknek, amire így, ha csak az EU által lekötött készítményekre várunk, még őszig sem kerülhet sor. Ezért fordult hazánk elsők között Oroszországhoz és Kínához további oltóanyagokért – ahogy tette ezt mostanra már tizennégy további európai ország is –, hiszen a kiutat a védőoltás jelenti mindenki számára. Mint ahogy Merkel is már Putyintól vár segítséget. És ne legyenek illúzióink – verseny zajlik a vakcinák beszerzéséért. Győztes az lesz, aki hamarabb és többet szerez.

Egyértelműen látszik viszont az is, hogy a társadalom egy bizonyos része egyszerűen nem kér az oltásból. Ezen pedig aligha segít, ha néhány baloldali politikus tudományos igényű vizsgálat nélkül/helyett jól felépített stratégiával, szimplán politikai haszonszerzés céljából megpróbálja elhitelteleníteni az orosz és a kínai vakcinákat, még mielőtt a szigorú magyar szakemberek egyáltalán állást foglaltak volna. Holott utóbbival már több mint tízmillió embert beoltottak. Persze a tudomány most is magasról le van sajnálva.

„A lelkek ellenállóereje fordított arányban áll a lelkek tömegével” – így fogalmazott Karinthy Frigyes, és milyen jól látszik ez a vakcinakérdés kapcsán is. Az oltást kitartóan ellenzők újra és újra megerősítik egymást meggyőződésükben, és sokukra félő, hogy nem fog hatni a legjobb szándékú érvelés sem. Szerencsére a döntéshez változatlanul joga van mindenkinek.

Viszont az is látnivaló, hogy e két meggyőződésből következő lehetőségek közül – tudniillik hogy vagy kötelezően, akár akarata ellenére is beoltunk mindenkit, vagy pedig tétlenül nézzük, hogy a vírus szabadon terjed és fertőz meg embereket – egyik sem járható út. Az igazság, mint oly gyakran, a kettő között lesz valahol. Mindkét fél számára elfogadható kompromisszumnak tűnik, ha csak bizonyos esetekben lesz kötelező a védőoltás. Például egy nyári zenei fesztiválon. El kell fogadnunk, hogy egymásért éppúgy felelősséggel tartozunk, mint saját magunkért.

A nagyobb légitársaságoknál már márciustól bevezethetik a vakcinaútlevelet a határok újranyitása érdekében, és valószínűleg újabb területeken hoznak majd hasonló döntéseket. Hogy ez milyen módon fog megvalósulni, az még kérdéses. Addigra remélhetőleg bebizonyosodik még több ember számára, hogy a védőoltásoktól nem guvad ki a szemünk, és még az orosz vakcinától sem változunk át usankás barnamedvévé.

„Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy” – legyint rám most fásultan az olvasószerkesztő, aztán a korrektor, a tördelő, a nyomdász, végül pedig az olvasó is. Pedig még nem is tudják, hogy szülővárosom közvetlen közelében fekszik egy Babót nevű falu, ahol a szóbeszéd szerint néhány évtizede, ha csak öt perc erejéig is, de megtörtént, hogy sehogy sem volt. Most ne legyen így.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Kihűlő olvasztótégely

ĀNehéz megítélni mi következik Amerikában. Trump híveit már most is retorzió éri, például elbocsátják őket állásaikból

Bogár László

Bogár László

Valósággyárak

ĀKorunk a társadalmi valóság végső összeomlásának és a narratívák permanens világháborújának korszaka