Coronapárt és a kisgömböc

Nekik mindehhez elég volt egy kelet-berlini trendi kocsma, a Scotch & Sofa, amelyik a kedvükért kinyitott, sőt a gebines vendégül látta őket. A pártalapítók vírustagadók, ezért az alapító ülésen sem viseltek maszkot, és a távolságot sem tartották be. Ők nem félnek semmitől, a rendezvényt is élőben közvetítették mobiltelefonjaikon. Így aztán nem volt nehéz rájuk találnia a rendőrségnek, igaz, egy kötelességtudó állampolgár előre bejelentette az esetet. A rendőrök minden tiltakozás ellenére letartóztatták a pártalapítókat, tizenkilenc férfit és kilenc nőt. Ők azt hitték, ez nem történhet meg velük, pártalapítási aktust nem szabad a hatóságnak megzavarnia. Később azt mondták, hogy tulajdonképpen a demokrácia határait tesztelték, mit enged meg a hatalom, mennyire korlátozottak az elemi szabadságjogok?

A rendőri beavatkozás egyébként nem lehetett politikai indíttatású, hiszen ezek az alapjogok Németországban sérthetetlenek, de a párt­alapítóknak be kellett látniuk, hogy bizony elmúlt este nyolc óra, amikor mindenkinek ágyban vagy legalább is otthon a helye. Aki a járványvédelmi törvényt nem tartja be, az bizony törvényt sért. Az meg, hogy ez a friss törvény netán korlátozza az alapjogokat, nem kifogás, pláne, ha a jogsértők megtámadják a rendőröket. Pedig ez is megtörtént, az intézkedő közegek az ellenállást látva egy századnyi erő bevetését kérték. (A járványvédelmi törvény a pandémia kezdete óta már a sokadik változtatással egyre szűkebbre szabja az egyén mozgásterét, és egyre nagyobb döntési szabadságot ad a kormánynak. Felhatalmazási törvény ez a javából, mégsem meri senki így nevezni, és egy ellenzéki párt sem rohangál Brüsszelbe, hogy jaj, itt a demokrácia vége, kezdődik a német diktatúra! A tiltakozást inkább a népre bízzák.)

A tervezett Coronapártot a minőségi sajtó szerint prominens személyek gründolták, a hitelesség érdekében nevesítik őket. A párt szóvivője egy kettős életet élő, kétféle nevet viselő neves designer-masamód, aki egyúttal az ügyvédi kamarát is erősíti. Celebként egy kiöregedett futballsztár, független vírusszakértőként több pszichiáter vesz részt a „szabadság élcsapatában”. A médiatámogatást a Querdenker-tüntetésekről ismert publicista és egy saját You­Tube-csatornával rendelkező összeesküvés-szakember biztosítja. „Nem egymástól kellene távolságot tartanunk, hanem az oltástól! Fel kell világosítani az embereket, hogy egyfajta ördögi szérumot fecskendeznek beléjük. Micsoda világ ez, ahol a kormány a médián keresztül uszít, ahol betiltják a rendezvényeket, és a másként gondolkodókat rögtön leneonácizzák? Nem vagyunk azok! Tömegek állnak mögöttünk” - mondja a szóvivő.

Tömegek állnak mögöttük. Egész pontosan egyre többen vannak a korlátozó intézkedések ellen tiltakozók, akik úgy érzik, aránytalanok a megszorítások „egy kis influenzavírus miatt”. Ki tudja, meddig kell még így élniük, maszkban, távolságot tartva? Mikorra élik fel a tartalékaikat, mi lesz majd a megszokott életszínvonallal, mikor indulhatnak megint világot látni? Egyáltalán milyen lesz az élet a járvány elmúltával? A napi új fertőzések száma hetek óta húsz- és harmincezer között mozog Németországban, és összességében átlépte a kétmilliós határt. Sok a halálos áldozat, újabban napi ezer fölött, és a fertőzési ráta a százezer lakosra számított megengedett ötvenes határértéknek a háromszorosa. Eddig egymillió embert oltottak be, a lakosság 1,3 százalékát, mert kevés az oltóanyag. A karanténszabályokat sokan nem tartják be, ezért velük szemben kényszerintézkedést alkalmaznak. Nemcsak a bírság összegét emelték, hanem a karantén idejére kijelölt helyeken elzárják őket, Schleswig-Holsteinban például a fiatalkorúak börtönét jelölték ki e célra. Újabb pofon a szabadságjogoknak.

A szigorításoknak egyelőre nem látni a végét, mint ahogy a járványnak sem. A járványgócpontok körzetében a lakóhelyet tizenöt kilométeres távolságra szabad csak elhagyni, a vendéglátóhelyek bezárva, tanítás online, sportesemények zárt kapuk mögött, kultúra és társas kapcsolatok kiiktatva a mindennapi életből. Vendégeskedés sincs, egy család mindössze egyetlenegy látogatót fogadhat, ez még kártyapartihoz is kevés. A rendőrök naponta több ezer szabálysértőre csapnak le. Születésnapi és pókerpartik, családi összejövetelek, ahova több háztartásból érkeznek tucatnyian az ünneplők, férfiemberek a titokban nyitott kuplerájokban. Az intézkedő rendőröket a helyzettől füg­gően fogadják. Jókedvű, ittas társaság bevonná őket a mulatozásba, másutt az ablakon keresztül menekülnének. Nekem legjobban az óvodai születésnap tetszett, ahol a szülők az igazoltatás elől bezárkóztak a vécébe.

Mindenről természetesen nem Angela Merkel tehet. Az ellenzék örül, hogy ezekben az időkben nem nekik kell meghozniuk a népszerűtlen intézkedéseket, és járványügyben alig támadják a kormányt. A felelősség keresése a demagógok dolga, az itt a nép hangja, nem a politikusoké. A közösségi hálókon egyre nagyobb az elégedetlenség a kormány válságkezelésével szemben, egyre több a vírustagadó szabadságharcos, az egzisztenciájáért aggódó polgár, érdekcsoport vagy a csak megszokásból tüntető ilyen-olyan civil szervezet. A gyülekezési tilalomnak fittyet hányva szinte mindennap van valahol valamilyen demonstráció. Tüntetnek a vendéglátósok, a rendezvényszervezők, az idegenforgalomból élők, a boltosok, a fodrászok, a vasutasok és a szexmunkások. Mindenki, akit a korlátozások egzisztenciálisan érintenek. Ők a fegyelmezettebbek. Mert vannak a vírustagadók, az összeesküvés-elmélet hívők, a jobbos és a balos randalírozók, az antifák, akik Rosa Luxemburgért, George Floydért vagy éppen az atomszemét szállítása ellen mennek az utcára. Van itt ám közösségi élet a pandémia ideje alatt is!

El sem hinnénk, milyen jó helyzetben vagyunk. Hazánk tényleg a béke szigete. Tíz hónap alatt csak a sajtószabadság feletti aggodalom és a színinövendékek permanens utcaszínháza tudta a nagyérdeműt mozgósítani. Az ellenzék fáradhatatlan járványügyi aknamunkája és a fotelforradalmárok együtt nem voltak képesek egy valamire való kormányellenes tömegmegmozdulást összehozni. Úgy látszik, az emberek nem vevők rá, hiába a folyamatos hergelési igyekezet. Azt is csak a tévéből nézik, ahogy kisgömböc, hamm! – egymás után kapja be szivárványos szövetségeseit.

Bár lehet, hogy az emberek egyszerűen nem elégedetlenek, mert van munka, munkahely, kompenzáció, családtámogatás, és megéltünk mi már ennél sokkal keményebb dolgokat is. Talán bíznak a kormány járványügyi intézkedéseiben, ha már a rangos amerikai Bloomberg szerint is az Európai Unió­ban Magyarországnak vannak a legjobb gazdasági kilátásai a járvány utáni időkre.

(A szerző történész)