Csirkemellsonka

Tudom, persze, a sonka használatos mindenféle formára préselt húsokra, de lássuk be, igazából – és A magyar nyelv értelmező szótára szerint is – a disznó füstölt és pácolt combját jelenti.

S hogy miért jutott ez eszembe? Elnézve az eggyé lett baloldal pártjait, sokszor gondolom, hogy azok is hasonlók, mint a címben szereplő élelmiszeripari termék. Nem azok, mint aminek mondják vagy láttatni akarják magukat. Így van ez akkor is, ha a 2010-ben bukott baloldal helyébe politikai aktorrá előlépett baloldali sajtó ritkán és nem nagyon feszeget ezen politikai formációk identitásával kapcsolatos kérdéseket.

Gondoljunk utána, van itt egy baloldali Jobbik, amelyik mindjárt azt követően, hogy az elnöke közölte, ők a társadalmi béke megteremtői és garanciái egyszerre, gyűlöletkampányt indít nem is a kormány és a kormányzó többség, hanem a kormánypárti szavazók ellen. Vagy a Momentum, amelyiknek az indulásával mintha egy új generáció lépett volna be a magyar politikába, aztán az útjukat látva az ember nem egy új pillanatra asszociál, hanem egy nagyon régen ismert történetre. Minap hallottam Fekete-Győr András elnököt, amikor bemutatta a párt budai jelöltjeit. Nagyon impulzívan mondta, hogy ők eltörlik az elmúlt harminc év politikáját, miközben jó esetben csak mellkasig látszik ki nemcsak hogy az előző harminc év egy időszakában nem túl dicsőséges szerepet játszó, de azt megelőzően a KISZ vezetőjeként létező Gyurcsány Ferenc zsebéből.

Az MSZP valahol ott veszítette el szocialista mivoltát, amikor a bukott miniszterelnök még pártelnök korában Tony Blair magyar alteregójaként a szociáldemokráciát házasítani akarta a neoliberalizmussal. Az LMP a nevében még őrzi azt a lehetőséget, amelyet a gyakorlata már rég cáfol. Ha mostanában látom Szabó Tímeát, általában nehezen azonosítható hangtartományban üvöltözik, el nem tudom képzelni, hogy képes bárkivel párbeszédet folytatni, aki akár csak kicsit mást gondol a világról.

Végül a DK, amelyik annyira demokratikus, hogy az elnöke kijelentette vagy a felesége lesz a miniszterelnök-jelölt, vagy nem lesz jelölt, a koalíció az elnevezésben lehet a jövőbe látás attribútuma, értelmet akkor nyerhet, ha az említett formációk beléolvadnak. Nem lepődnék meg nagyon, ha ez lenne Gyurcsány Ferenc végső célja.

Persze valódi jelentősége akkor lenne az ellenzék pártjai identitásának, ha beszélhetnénk esetükben koherens politikáról, de ez ügyben eddig jótékonyan és nehezen oszló homályban hagyták a magyar társadalmat. Jelszavak röpködtek, például az európai egyesült államok, amit elméletileg támogatnak. Találkozott vele bárki, hogy ez szerintük hogyan nézne ki a gyakorlatban? Vagy a társadalmi béke, az úgymond élhető világ, amit elhoznak? Semmi. Gyanítom, igazából nem is lesz, mert amit látunk, az Facebook-politizálás, a begyűjtött adatok alapján mindenkinek azt mondják, amit hallani szeretne.

Innen érthetők a kormányzás alapelveit rögzítő dokumentum zagyva pontjai is. Az azokban foglaltakra látszódik igény a mai Magyarországon, legalábbis a közösségi oldal felhasználói szerint. Hogy lesz ebből koherens program, mi lesz a politikával, amelyik megvalósítja? Láthatóan ez kevéssé fontos.

Politikust azért választunk, mert el tudja képzelni a jövőt, amit ad absurdum vonzónak találunk, és meg tud győzni bennünket, hogy képes megvalósítani az elképzelését. Azt hiszem, rossz úton jár, aki azt gondolja, hogy ez algoritmusokkal helyettesíthető.

(A szerző lapszerkesztő)