Vendetta

A most elfogadott képviselőházi dokumentum szövege szerint Donald Trump hívei január 6-i tüntetésén lázadást szítottak, folyamatos veszélyt jelentettek az alkotmányos rendre, nemzetbiztonságra, a demokráciára.

Jóllehet tudjuk, hogy a Capitolium épületének erőszakos elfoglalásában mindenekelőtt a szélsőbalos Black Lives Matter és az Antifa militáns aktivistái előre jól megszervezett formában vitték a prímet. De ez persze nem számít mindazoknak, akik halotti tort akarnak ülni Trump politikai teteme felett. A washingtoni törvényhozás épületének ostroma most látványos ürügyet szolgáltatott a vendettára.

Az impeachment folyamatának következő állomása, hogy a szenátusnak kétharmados többséggel kell kimondania, hogy Donald Trumpot váltsák le, alig egy-két nappal hivatali idejének lejárta előtt. Így hát az egész procedúrának semmilyen gyakorlati értelme sincs, ráadásul a szenátus ilyen rövid időn belül aligha iktathatja be az ügyet napirendjébe.
Nem is praktikumról szól most már a történet, hanem arról, hogy a szélsőbalos ideológiával átitatott demokraták megalázzák a leköszönő elnököt, és példát sta­tuál­janak: így jár az, aki szembe mer menni a szélsőséges balliberális ideológiával, falat épít a határon az illegális bevándorlás megállítására, ahelyett, hogy – amint ezt Joe Biden ígéri –, állampolgárságot adna nekik.  

Nem vitás, Trump térdig belegyalogolt a demokraták uralta hatalmi rendszerbe, például a külügyek területén, amikor a Barack Obama által az Izrael-barátságot átértékelő és az arab országokhoz közeledő politikáját megváltoztatta, és ismét Washington hagyományos szövetségese mellé állt, elismerte Jeruzsálemet a zsidó állam fővárosának. Az újhullámos demokraták szemében Trump megbocsáthatatlan bűnöket követett el, mert magában az Egyesült Államokban nemcsak ideológiai, politikai, de erkölcsi alternatívát kínált a nemzetnek. Többek között azzal, hogy nemrégiben rendeletet adott ki az abortusz kísérletét túlélve születő gyermekek életének megvédésére.

Biden és csapata tudja, hogy az alternatív lehetőséget el kell tiporniuk, nemcsak Amerikában, de az egész világon, mert az normalitásával, többek között pél­dául a genderideológia elutasításával reális esélyt ad arra, hogy felülkerekedjen a szélsőbalos, a teljes abnormalitást magévá tevő eszmén.

A normalitás összetett fogalmának – az illegális bevándorlás elutasítása, a hagyományos családmodell megőrzése, a kereszténység erkölcsi alapjainak megszilárdítása, a nemzeti hagyományok tisztelete – már politikai szinten márkaneve is van: illiberális demokrácia. A fogalmat Orbán Viktor a 2014-es tusnádfürdői beszédében hozta be a köztudatba. A magyar miniszterelnök alaposan belecsapott az amerikai liberálisok pocsolyájába, mert Biden még hatalomra sem került, de a külügyminisztériumba már begyűjtötte az illiberális demokrácia véresszájú ellenfeleit.

Nem vitás, hogy az új politikai brand komoly kihívás elé állította mind az uniót és azon belül azokat az országokat, amelyeknek elitjei hatalmukat féltve rettegnek az új eszmétől. Nem kell messzire mennünk, elég, ha elolvassuk a nyáron közzétett új román nemzetbiztonsági jelentést, amely bár nem nevezi meg Magyarországot, de megfogalmazása szerint az utóbbi években Kelet-Európában érzékelhető úgynevezett illiberális kísértés regionális veszélyt jelent.

(A szerző lapszerkesztő)