Bújtatott helytartóink

Most, hogy összefogtak és feloldódtak egy közös politikai képződményben, mindenki elveszített valamit az identitásából. Ahogy Békés Márton történész fogalmaz: egyetlen, nemzetközi párttá vált az ellenzék, amiben a részek már kevésbé különböznek egymástól. 2021 az összefogás nemzetközivé érésének éve lesz, amikor már nem kell Brüsszelben, az Egyesült Államok új adminisztrációjában és a Soros-hálózat központi irodáiban válogatniuk a lehetséges helytartójelöltek közül. Egy párttömböt kell csak támogatniuk.

Évekig hittük azt, hogy az utódpárt demokratikus viszonyok között a morális deficit és a korszerűtlenség miatt ki fog múlni. Nem így lett. Az egykor elvhű (!) kommunisták kinevelték „méltó” örököseiket, akik ugyan szocialistáknak vallják magukat, de a valódi baloldaliságukat (ha egyáltalán volt ilyen) végleg elveszítették azzal, hogy beléptek a nemzetközi összefogásba. Ez ugyanis már nem a Kom­intern, hanem a spekulatív tőkét segítő kozmopolita hatalom, ami távol áll a szocialista elvektől. Ki gondolta volna, hogy az utódpárt nem a plurális viszonyok miatt, hanem a habarékellenzék összefogásában, elvi szövetségeseinek hála fog eltűnni?

A Demokratikus Koalíció – amely vélhetően a vezére lesz az összefogásnak – szintén felad valamennyit egykori identitásából. Közelebb áll az igazsághoz az, hogy a neoliberális elvek összegyúrása szociáldemokrata célokkal lehetetlen feladatnak bizonyult, így egyszerűbb identitást választva kiötlötték az „európaiság” fogalmát, azaz az európai egyesült államok eszményének képviseletét. Ezzel a Gyurcsány-párt feladta ugyan a szociáldemokrata elveit, de vélhetően többet nyert a nemzetközi támogatókért folyó itthoni versenyfutásban.

A Jobbik vesztett a legtöbbet. Az identitásából és az erejéből is. Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, a kettő egyenes arányban áll egymással. Az egykor nemzeti elkötelezettségű párt (radikális, majd közép és végül baloldalra kacsingató zagyvalék alapállással) feladta a haza iránti lojalitását. Megdöbbentő fordulat: néhány éve még az egyetlen euroszkeptikus párt volt a parlamentben, most pedig Brüsszeltől várják ők is a muníciót.

Az LMP zöldpolitikájának ma már szintén kevés köze van a nemzeti politizáláshoz. Schiffer András idején még látszódott valami, de mára teljesen elvesztette nemzeti jellegét a párt, és inkább a nemzetközi zöldmozgalmakhoz hasonlóan összefog a baloldallal. (Habár az LMP elég kicsivé vált, még most is megosztottság látszik ezzel kapcsolatban a párton belül.). A Párbeszéd identitásáról nem sokat lehet mondani – megy a szocialista párt után, igyekszik újbaloldalinak definiálni magát, miközben a legismertebb politikusa, Karácsony Gergely zöldíteni szeretne mindent. Ebből eddig és ezután végleg is, tettek helyett csak szavak maradnak majd. A Momentum pedig igazi globalista párt. Tagadni sem tagadja. Külföldi támogatók, nemzetközi hálózat. Összetartó testvérpártok. Nálunk akár a határon túli magyarok ellenében is.

Az egységesülő ellenzék szereplői tehát feladják ideológiai identitásukat egy nagyobb vízió megvalósulásának reményében – ami nem újszerű a magyar politikában. Az elmúlt száz évben történt már olyan, amikor egy párt(szövetség) a határokon kívülről, egy birodalomtól várta, hogy segítsen neki a hazai hatalomátvételben. A második világháború után kifejezetten nagy sikerrel… Mára csupán annyi változott, hogy a mai birodalmak nem klasszikus birodalmi képződmények. Olyan összefonódott, bújtatott és látszódó hatalmi struktúrákról van ma szó, amelyekre jellemző a pszeudoliberális álláspont, azaz a liberalizmus jelmondatával tagadják meg a liberális sokszínűség elvét. A kultúra kisajátításának igénye, amit a kirekesztő, a hagyományokat romboló, destruktív divatirányzatok meghonosításával érnek el. A szavak jelentésének bitorlása, azaz a politikailag korrekt közbeszéd terjesztése. És végül a nemzetállamok eltörlésének igénye mozgatja őket. A profit és a divatos téveszmék terjesztése érdekében törlik el a határokat és uniformizálják a nemzeteket.

Ezért van az, hogy az unió intézményeiben az ellenzéki politikusok árulkodnak, hogy jogi köntösbe bújtatott támadásokat indítanak, hogy támogatják a „független” NGO-k tevékenységét, és ezért járnak örömtáncot minden egyes nemzetközi kritika miatt. És végül ezért halljuk most a Joe Biden megválasztásával kapcsolatos reménykedő hangjukat.

A 2021-es év politikai szembenállása tehát így fog kinézni: a nemzeti konzervatív tömb szembenállása a nemzetközi erők hazai képviselői ellen. Előbbit egyelőre (még!) a társadalom nagy része, egy kritikus tömeg támogat, utóbbit pedig a transznacionális intézmények, a hagyományosan nemzetközi baloldal, a kozmopolita szabadelvű gazdasági-kulturális csoportok és a különböző, nem választott, hanem „kiválasztott” NGO-hálózatok fogják dotálni. És idéntől pedig az Egyesült Államok vezetése is. Nem lesz könnyű küzdelem.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)