Vakcina-összeesküvés

Ugyanis azokról beszélek, akik fanatikusan tiltakoznak a koronavírus-oltás ellen. Egész nap ismételgetik azokat a félinformációkat, amelyeket az interneten olvastak valakitől, akinek a neve elé volt írva, hogy „dr.”. Aki nem biztos, hogy valójában is az, de ez ilyenkor nem érdekes, ha azt mondja, amit hallani akarnak.

Persze ugyanez a két betű semmit nem jelent már számukra akkor, amikor a téma szakértői az ő véleményükkel ellentétes gondolatokat fogalmaznak meg, vagy ha tényeket közölnek, amik nem illenek a szépen összerakott világkirakósba. Mert ne legyenek kétségeink: egyikünk sem tud mindent.

A világról információdarabokból próbálunk kirakóst összerakni, csak nem mindegy, hogy megpróbálunk-e minél több darabot megszerezni, vagy nem törődve a képpel, megrajzoljuk mi a hiányzó részeket, ahogy az nekünk tetszik.

Tömegek valóságérzékelése torzult el teljesen: egyes információkat kritika nélkül azonnal elhisznek, másokat viszont nem hajlandók elfogadni még csak lehetségesnek sem. Sajnos többségüknél valahogy úgy alakult, hogy egy Facebook-csoportban egy hozzászólást is kinyilatkoztatott igazságnak tekintenek, akadémikusok közleményeit pedig elfogadhatatlan hazugságnak. Mégis miért?

Buták ezek az emberek? Szeretném hinni, hogy csak egy részük. Tapasztalataim alapján többségük olyan ember, akinek megvan a magához való esze, az internetre rászabadulva mégis sokuk fanatista szektássá, az „igazság egyetlen tudójává” válik. Mert ugye a világ hatalmainak arra megvan az erejük és képességük, hogy megmérgezzenek, „megcsipeljenek” mindenkit, de arra már nem, hogy elhallgattassanak egy magyar internetezőt, aki tudja az „igazságot”…

Persze, nem szabad egy nagy tömbként tekinteni a kételkedőkre. Vannak, akik csak aggódnak, hogy az oltás „túl gyorsan” készült el. (Túl gyorsan? Nekem ez az egy év is végtelenül hosszúnak tűnt, és szerencsésnek érezhetem magam, hogy panaszkodhatok, nem úgy, mint világszerte majdnem kétmillió ember). Akik szerint „gyanúsan gyorsan” készült el, azoknak azt tudom javasolni, hogy nyugodtan olvassanak utána, a koronavírusokat már évtizedek óta ismerik, és az oltási technológiákat nem ma húzták elő a kalapból, még a „legújabb”, mRNS-alapút sem. Azok, akik csak aggódnak, biztosan kikérnék maguknak, hogy az összeesküvés-elméletek híveivel mossuk össze őket, de sajnos egy hajóban, egy cél felé eveznek: ugyanúgy veszélybe sodorják maguk és mások egészségét. Az immunitás egyénileg csak ideiglenes. Nem jelez a naptár, hogy ma már nem vagy immunis. Az ellenállóság átlagos, becsült időtartamát tudjuk csak.

Egyedül nem küzdhetünk egy ilyen ellenféllel. Viszont egy nagy százalékban beoltott társadalomban nehezebben terjed a vírus, mert ha éppen talál is olyan embert, aki éppen nem immunis, hamar olyanokba ütközik, akik viszont ellen tudnak állni. Nem mindegy, hogy egy közeledő lovasroham ellen a felsorakozó lándzsások harmada, fele vagy kilencven százaléka emeli fel a fegyverét. Minél több ember van beoltva, annál kevesebb hézag van, ahol a vírus áttörhet.

Hogy ne kétkedjünk semmiben? Ó, erről szó sincs. Minden megkérdőjelezhető és megkérdőjelezendő. De a megfelelő módszerrel és a megfelelő időben. És ne tegyünk úgy, mintha mindenhez értenénk. Higgyünk a tudósoknak! Pont azért létezik ez a „szakma”, mint mindegyik másik is, hogy ne kelljen mindenkinek mindenhez érteni, mert ha a történelem során mindig utóbbira törekedtünk volna, akkor sosem jutottunk volna idáig. Ma is mindenki csak azt tudná, melyik gyümölcsöt lehet megenni, és hogy a medve veszélyes. És ennél nem sokkal többet. A civilizációs fejlődés egyik fontos eleme a szakmák megjelenése, és jelzi a társadalom fejlettségi szintjét, hogy mennyire teszi lehetővé a kifejezetten egy-egy témával foglalkozó, egy-egy feladat megoldására kitalált munkák létrejöttét.

Az életünk a tét. Mindannyiunké. De leginkább azoké, akik nem kérik az oltást. Mi, akik kérjük, örülhetnénk, hogy több jut nekünk, vagy széttárhatnánk a kezünket, és gondolhatnánk, hogy „aki hülye, haljon meg”, de többségében mégsem ezt tesszük. Miért? Mert úgy gondoljuk, mások élete múlik azon, hogy így teszünk-e. Ezért, ha más nem is, a minimális tisztelet kijár azoknak, akik nem csak rálegyintenek az oltás ellen ágálókra, hanem ilyen vagy olyan stílusban, de segítő szándékkal közelednek hozzájuk.

Aki még mindig bizalmatlan az oltással szemben, az nézzen utána, miért is kapnak a magyar gyerekek ma BCG-oltást. Ha a második világháború után az oltásellenesek „nyertek” volna, ma sokan nem lennénk itt, és lehet, hogy még mindig évente tízezren halnának meg tuberkulózisban Magyarországon. Az egyszerűség kedvéért 1950 óta számolva az hétszázezer ember. Vajon megírhattam volna én ezt a cikket, önök pedig olvashatnák-e, ha akkor az oltásellenesség nyer? Vajon ha ma a többség nem oltatja be magát, hetven év múlva hányan leszünk a visszatérő-koronavírus járványok halálos áldozatainak listáján?

(A szerző újságíró)