Ez nem kóser

Belgiumban ugyanis olyan törvény lépett életbe, amely arra hivatkozva, hogy a zsidó rituális vágás szenvedést okoz az állatoknak – ezt az érintett vágóhidak erősen cáfolják –, csak úgy engedi ennek a gyakorlatnak a módosított folytatását, ha előtte a jószágot elkábítják. Ez viszont a vallási előírásokba ütközik, ezért a zsidó közösség a módszert visszautasította.

A rituális vallási vágási tilalom a muszlim halalra – iszlám vágási szokás – is vonatkozik, de mivel náluk az előírások sokkal megengedőbbek, mint a zsidóknál, az ügy csak kisebb vihart kavart.

Az első pillanatban úgy látszik, mintha az egész nem lenne más, mint a liberális állatvédők és az ortodox vallási csoportok közötti vita. Közelebbről megnézve azonban kiderül, hogy egy rafináltan kitervelt, de alaposan elfuserált hatalomtechnikai elmélet gyakorlati megvalósításáról van szó. A belga radikális jobboldali csoportoknak tett politikai gesztus, amely az antiszemita és bevándorlásellenes kártyát egyszerre játssza ki.

A migrációt támogató belga liberális elit politikai haszonszerzés és népszerűség növelése okán az állatvédelem köntösébe bújtatva azt akarta bizonyítani, hogy az ország szokásaihoz igazítja az ettől eltérő viselkedésmódot. Ezzel viszont a liberálisok egy táborba kerültek a bevándorlást ellenző radikális jobboldallal, és hasonló politikai katyvasz jött létre, mint amilyen a jelenlegi magyar ellenzék.

Olyan hatalmas öngólt lőtt a belga politika, hogy a háló is kiszakadt. Philippe Markiewicz, a belgiumi zsidók egyik elöljárója ugyanis kijelentette: ne ismételjék meg a nácik cselekedeteit. A belga történelem emlékezetfonala már régen megszakadt, a háborús évek törlődtek.

De most ezzel is szembe kell nézni. Belgium ugyanis a második világháború után az áldozat szerepét játszotta el. Az ország lakossága, mondhatjuk úgy is akár, diszkréten megfeledkezett arról, hogy a német megszállás után az antwerpeni lakosság megtámadta a város zsidó negyedének lakóit, kifosztották üzleteiket, két zsinagógát felgyújtottak. Arról már nem is beszélve, hogy kötetekre rúgnak a flamandok nácikkal való kollaborációjának eseményeiről szóló történetek.
A belgiumi zsidó közösség attól tart, hogy mindez csak a kezdet. Félnek, hogy leállíthatják a más uniós országokból származó, kóser vágott húsok behozatalát, és végül elüldözik őket a hazájukból, mert ellehetetlenítik az eddigi életformájukat.

A cikk elején említett Wim van den Brande – izraeli lapjelentések szerint – Magyarországra akarja átmenekíteni a vállalkozását. Döntése nem meglepő, hiszen Jichák Herzog, a Zsidó Ügynökség elnöke a minap az ügyről levelet írt Orbán Viktornak, ami akár segítségkérésnek is felfogható. A magyar miniszterelnök válaszában többek között határozottan kijelentette, hogy a kóser vágás tilalma nemcsak a vallásszabadság elleni támadás, hanem a zsidó-keresztény örökség és az Európában élő zsidó közösségek elleni támadás is. Következésképpen hazánk gyorsan elítélte ezt a káros döntést, és minden erővel azon lesz, hogy az összes lehetséges nemzetközi fórumon felemelje a szavát ellene.

Ezek után nehéz értelmezni Michael Roth német szociáldemokrata külügyi államtitkár kijelentését, amelyben azt állította, hogy Magyarországon elvaduló antiszemitizmus van. Csak nem a magyar elvbarátaira, a balliberális turmixkoalícióra gondolt?

(A szerző lapszerkesztő )