Trumppunktum

Egy embernek feltett szándéka, hogy az amerikai demokrácia történetének eleddig legkülönösebb választási játszmáját végigviszi. Most jön a finálé, olyan, amilyen még sosem volt. Ted Cruz texasi szenátor vezetésével tizenkét dühös ember odacsap a szenátus nagyzenekarában az üstdobra, megfújják a fanfárokat, harsonákat, trombitákat, összecsapják a cintányért, felmordul a politika nagy fagottja. Az elkövetkező napokban ebből a zenekarból nem hallunk nünükéző hegedistát és cincogó fuvolát… A darabnak akkor lesz vége, ha a karmester megfordul és meghajol. Na, de ki a karmester?

Donald Trump nem adja fel. Magyar idő szerint január 4-én Georgiában volt, hogy egy laza ötvenperces, fejből mondott motivációs beszéddel buzdítsa a hosszú órákon át gyülekező, a biztonsági átvizsgálást türelmesen viselő több tízezres hallgatóságot. Populista, vágják rá természetesen balról. Patrióta, mondják jobbról. Kétségtelen, hogy azok a mondatok, hogy „legyél büszke amerikai!”, „védjük meg együtt Amerikát, a szabadságot!” vagy épp a helyiekhez szólva: „ti, itt Georgiában, keményen dolgozó patrióták vagytok, akik hisznek Istenben, családjukban és a hazájukban!” nem éppen a liberális muzsikára érzékenyített deep state-fülecskéknek szóló zene.

Egyszer, a 2010-es magyarországi választások után nem sokkal, Ausztriában, egy kis falucska családi szálláshelyének szaunájában beszélgetésbe elegyedtem az ott bérlettel rendelkező helyiekkel. Ment a szaunafelöntés, a hegyi sógorok vidáman voltak, izzadtak, mint a bányalovak, osztották a gondolatai­kat. Mi is meg lettünk szólítva a hejehuja hangulatban. Ahogy kiderült, hogy magyarok vagyunk, azonnal nekünk estek minden különösebb átmenet nélkül, hogy Orbán egy populista. Így. Visszakérdeztem: „Patrióta? Jól hallom?” „Nem, populista!” – vágta rá beszélgetőtársam. Két p betűs szó a magyarban, németben és az angolban is, és micsoda különbség! Mikor a derék embert megkértem, fejtse ki, mire gondol, akkor annyit mondott, hogy ezt hallotta a tévében. A közszolgálatiban. Megkérdeztem, hogy szerinte az osztrák elnöknek dolga-e az, hogy képviselje Ausztriát az EU-ban például pénzügyi vitában, megvédje gazdaságát vagy épp megszólaljon, ha támadják hazáját? Igen. Tehát neki Ausztria az első? Igen. Na, mondom, Orbán Viktornak és nekünk, magyar patriótáknak pedig Magyarország. Patriot. Alles klar? Ja! A következő felöntés barackpálinkás volt, amolyan magyaros. Megértették, így, egyszerűen.

A 2016-os amerikai elnökválasztások idején hivatalos útra Berlinbe mentem, s mielőtt a reptérre menet elköszöntem, visszaszóltam a kollégáimnak, hogy mire visszajövök, Donald J. Trumpnak fogják hívni az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Harsány nevetés, legyintgetés: „Azt a bohócot nem választják meg!” Megválasztották, ahogy ő is a világ talán legegyszerűbb és legütősebb kampányszlogenjét: „America first!” Ha valaki rákeres erre a szlogenre, a híres angol tévétársaság videóját dobja fel az internet. Beiktatási beszédében is ezt ismételte: „Amerika az első!” Ez négy év után arra változott, hogy „Tegyük újra naggyá Amerikát!” Ez lett a „MAGA” kampány: Make America Great Again! Ugyanis elnök és nemzete egymásra talált. Míg az első egy önbizalmat sugárzó passzív mondás, az utóbbi egy közös, nagy szolidaritásra épülő cselekvő felszólítás. Együtt, nem én, nem te: mi. Ez az ember megcsinálta, amit ígért. És végigcsinálja, amit ígért.

Hétfőn éjszaka Georgiában így érvelt: „Elmondtam a republikánusoknak, nem magam miatt, miattatok és a szabadságunk miatt kell végigcsinálni!” Elmenni a szabadságért, az amerikai demokrácia védelméért a falig.

Mert nekünk is, itt, a kommunizmus negyven éve után fáj, a kékcédulás választások után nagyon fáj, hogy lehet akár egyetlen egy halottól való szavazat, egyetlen, az elnökre leadott, de eltépett és kukába dobott szavazat, egyetlen a pult alól előkerült, nem regisztrált szavazótól való kitöltött szavazólap. Amerikában egy sem lehet, mert nem lehet. Punktum!

Egy patrióta beszélt több mint ötven percig papír nélkül a daltoni repülőtéren. Mert a patrióták papír nélkül beszélnek, a hazafiak nem lefüggönyözött, levegőtlen szivarszobákban konspirálnak, hanem elöl állnak, kigombolt kabátban. Ez a patrióta elnök volt az első, aki részt vett az Élet Menetén, és rendeletet adott ki az abortuszt túlélők ellátásának segítésére, aki nem csak ebben, hanem szinte mindenben az életet, minden amerikai életét tette az első helyre. A 21. század történelmének és talán túlzás nélkül állítható, az amerikai politika- és jogtörténetnek is nagyon különleges két hete következik.

Tizenkét dühös ember fog felállni a törvényhozásban és jegyzőkönyvbe mondja, amit jegyzőkönyvbe kell mondani, ha már sok helyütt süket fülekre talált. A jegyzőkönyveket pedig örök időkre őrizni fogja a szenátus és a képviselőház levéltára. Az erkölcs és az amerikai szív vizsgája következik. Lesz-e feleannyi és még egy a két házban, hogy az igazságra szavazzon. Mert, ahogy Szent Páltól tudjuk, az igazság szabaddá tesz. Isten óvja Amerikát! Trumppunktum. Pont kerül a választások ügyének végére. Új mondat kezdődik Amerikában. Várjuk.

(A szerző teológus)