Újabb harcok előtt

Kezdjük magunkkal! Január elsejével életbe lépett a hétéves uniós költségvetéshez csatolt jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet. A magyar kormány már jelezte, Magyarország és Lengyelország februárban viszi az Európai Unió Bírósága elé a rendeletet. Vera Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke – tudják, a cseh biztos, aki Sorossal susmusolva tervezgeti, hogyan büntetik meg Magyarországot, amiért ellenzi a bevándorlást – szerint már idén alkalmazni is lehet majd a rendeletet, de ez még akkor se valószínű, ha felgyorsítják az eljárást. A Financial Times elemzése szerint a büntetésig biztos nem jutnának el jövő tavaszig.

A Magyarországot bevándorlásellenes politikája miatt ért támadások kérdéskörében kell néznünk az Európai Néppártban kialakult vitát is. Az ügy 2019 tavasza óta húzódik, a konfliktusnak – ami végső soron a szebb napokat látott jobbközép pártcsalád identitásáról és jövőjéről szól – már előbb is vége lehetett volna, ha nem választják meg elnöknek Donald Tuskot, aki a lengyel belpolitikai harcokkal összefüggésben küldetésének tekinti megszabadulni a Fidesztől.

A folyamatosan sértett vádaskodásokat, sőt nácizásokat fröcsögő Tusk tudja, hogy nincs meg a kellő támogatottsága a pártcsaládban egy ilyen lépéshez, ezért húzza-halasztja, hogy lépjen valamit.

A Fidesz, amelynek fontos szövetségesei vannak a Néppártban, jó párszor egyértelműsítette, hogy nincs maradásuk a pártcsaládban, ha az végleg letér Helmut Kohl néhai német kancellár útjáról, és menthetetlenül bevándorláspárti, baloldali formációvá válik. Legutóbb Manfred Weber frakcióvezetőnek küldött levelében figyelmeztetett Orbán Viktor, hogy veszélyes a szövetségeseket a szociáldemokraták, zöldek és liberálisok között keresni, a Néppárttól jobbra pedig mindenkit szélsőségesként elutasítani.

Apropó, zöldek! A Financial Times előrejelzése szerint a Zöldek biztosan tagjai lesznek a következő német kormánynak, ez pedig Magyarország szempontjából sem mellékes. Persze ez nem száz százalék, de az erőviszonyokat nézve valóban nagyon valószínű. Biztosnak látszik az is, hogy Németország következő kancellárját is a kereszténydemokrata pártszövetség adja, ezért Budapestről nézve is izgalmas a CDU vezetéséért, valamint a kancellárjelöltségért folyó harc. A jelöltek politikai állásfoglalásait nézve a magyar érdekeknek megfelelőbbnek tűnik a konzervatív, bevándorlást visszaszorítani kívánó Friedrich Merz. Nem lehet viszont előre megmondani, ki hogyan viszonyulna hazánkhoz, hiszen a balliberális média nyomása alatt csak kevés fősodratú politikus merne a kampányban barátságosabb hangot megütni.

Visszatérve az európai politikára, újra napirenden van a migrációs és menekültpolitika átalakítása, és sajnos a kvóta is ott van a lehetőségek között, még ha némileg átformálva is. A sikeres költségvetési tárgyalások után a magyar kormány előre jelezte, nem háborút, csak csatát sikerült nyerni, még kemény küzdelmek állnak hazánk előtt. Nyugat-Európa-szerte, sőt Bécsben is rendőrökre támadtak, randalíroztak, gyújtogattak a bevándorlók – ez lehetne akár ébresztő is a brüsszeli döntéshozóknak, de illúzióink nincsenek.

Összefoglalva tehát: sok kérdéssel vágunk neki 2021-nek. Azt még nem tudjuk, milyen válaszok születnek Európában ezekre a kérdésekre. Az viszont biztos, hogy a magyar válaszok csak a magyar érdekekre épülhetnek.

(A szerző főmunkatárs)