Joe Biden: Divide et impera!

Az Egyesült Államok új elnöke, pontosabban annak adminisztrációja sokat fog ártani nekünk, magyaroknak, a visegrádi négyeknek, illetve a közép- és kelet-európai régiónak is. Kiélezett ideológiai viták, destabilizációs kísérletek, a térség megosztása – csak néhány előttünk tornyosuló veszedelem. (A Soros-hálózat erősödéséről nem is beszélve!) Ne legyen kétségünk: Joe Biden és csapata komolyan veszi a liberális demokrácia és a progresszív politika kritikátlan, ész nélküli terjesztését, nem tűri az ideológiai különbözőséget, nincs tekintettel egy-egy nemzet sajátos kultúrájára, és nem szíveli a szuverenista kormányokat. De nemcsak politikai vitákra, hanem a többi országgal való megosztási, leginkább a lengyelektől való elidegenítési kísérletekre kell számítanunk. (A kettő ugyanis összefügg.) Az Oroszországhoz fűződő eltérő viszonyainkban, a határokon túl élő kisebbségek élethelyzetében és az instabil ukrán politikában kétségtelen komoly kockázat rejlik. Ezt pedig Amerika leendő vezetése jól tudja, ahogy az ukrán politika befolyásos csoportjai is sejtik már. Biden elnöksége boríthatja a közép-európai térség stabilitását, és könnyen elsöpörheti az Orbán-kormány eddig elért sikereit – erre kell készülnünk!

Az Amerikai Egyesült Államok elnökének személye és kormányzatának összetétele az első világháború óta nem csupán az ország belügyének kérdése. Az, hogy kik birtokolják a politikai és gazdasági hatalmat (ami az Egyesült Államokban fonódott legelőször és legszorosabban össze), mindig hatással volt a világra. Hol kisebb, hol nagyobb, területenként és időben változó módon, de mindig igaz volt az, hogy az amerikai állampolgárok által megválasztott vezetők „illetékessége” bőven meghaladta az amerikai állampolgárok életterét.

Így önáltatás lenne tagadni: a szuverén Magyarország jobboldali, nemzeti és konzervatív (a kettő nálunk nem lehet egymástól külön!) kormánya és politikai közössége nem sok jóra számíthat Joe Biden kormányzatának politikájától. Báb-e vagy sem „Joe bácsi”, teljesen mindegy, hisz a körülötte lévő csapat sosem szimpatizált a magyarokkal – függetlenül a kormányon lévőktől. Hallottuk, olvastuk, láttuk már, hogy mit gondolnak rólunk ezek a politikai-gazdasági körök a tengerentúlról. Nem szeretik a magyarokat, mert mi nem szeretjük a gyarmatosítókat és a fennhéjázó, tudálékos, „progresszív” politikusokat; nem szeretjük azokat, akik meg akarják mondani azt, hogy mit jelent a fejlődés, hogy mi a jó és mi a rossz (elmaradott); de leginkább azokat, akik meg akarják mondani nekünk, hogy miképp (és kikkel együtt) éljünk itt, a Kárpát-medencében.

A V4-szövetség az elmúlt harminc évben sosem volt ilyen szoros és ennyire erős, mint ma. Ennek nem feltétlenül ideológiai, hanem a józan ész diktálta gyakorlati okai vannak. A térségben élő nemzetek és azok vezető politikusai eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy bármelyik politikai oldalon álljanak, össze kell fogni. Az együttműködés tovább erősödését pedig az Európai Unió sajátos működése és a nyugat-európai politikusok viselkedése hozta magával. Az, hogy Brüsszelben a térséget másodrendű európai régióként kezelték, ahol a demokrácia „fejletlen”, tovább erősítette a Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia közötti kapcsolatokat, és esélyes, hogy mások is csatlakoznak majd ehhez.

A történelem során a nagyhatalmak (és a birodalmak) mindig igyekeztek megosztani Közép-Európát. Többnyire sikerrel. (Trianon is erről szólt, amelynek történelmi hegei máig nem gyógyultak be.) Az Egyesült Államok következő vezetése is ebben érdekelt, és pontosan tudja azt, hogy mi lehet ennek a kulcsa, hisz már számtalanszor utaltak rá. Lengyelország kapcsolata Oroszországgal és Ukrajnával egészen más, mint Magyarországé. Ez a kiindulópont. A visegrádi négyek határain található országok közül a leggyengébb láncszem Ukrajna, ahol a demokrata párti politikusok már megmutatták, miként lehet destabilizálni egy országot, majd minél messzebb rántani azt Oroszországtól. Továbbá ne felejtsük el, hogy a Biden család ismeri az ukrán hatalmi, leginkább üzleti viszonyokat. Hazai pálya nekik Ukrajna. Ez lehet a második lépés. Miután tehát megbomlik a lengyel-magyar tengely – egy lehetséges forgatókönyv szerint –, Magyarország elaprózódó küzdelmekbe kezd a szomszédos országokkal. (Ehhez Trianon „jó” alapot szolgál.) Ukrajna után Románia, majd egy politikai zsarolás alá kerülő Szlovákia. És így tovább: oszd meg és uralkodj!

Nem véletlen az sem, hogy bizonyos ukrán politikai csoportok éppen Biden megválasztása után vették elő ismét a „magyar kártyát”. Az ország vezetése pedig nem tesz semmit, sőt! Így a térség destabilizálásának első jele lehet a kárpátaljai magyarokat ért rendszerszintű támadás, amit könnyen lehet, hogy Lengyelország és Magyarország szembeállítása fog követni, majd fellángol a kisebbségek védelme miatti etnikai küzdelem, végül pedig a visegrádi négyek szövetsége is megbomlik. (Amit Európa számos országa és Brüsszel is örömmel segíteni fog.) Ez pedig – ne legyen efelől kétségünk – a magyar és a lengyel kormány bukását fogja okozni, ami csak részben politikai kérdés, inkább a szuverenitás problémája.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)