Deme Dániel

Vélemény és vita

Élhetetlenség, menekülés

Egyre nagyobb rendszerességgel olvashatunk arról, hogy Amerika legeurópaibbnak tartott, művészlelkű és bohém városából, amely a Szilícium-völgy technológiai központ fővárosának számít, menekülnek már nemcsak az őslakosok, hanem az őket onnan kitúró óriáscégek is. Az amerikai médiában kizárólagos magyarázatként a magas ingatlanárak vannak megjelölve, a valódi okok megnevezését viszont olyan rutinnal ugrálgatják át, mint ahogy ezt teszik a helyiek a hajléktalanok és kábítószeresek hadai által elhagyott fecskendőkkel és emberi salakanyaggal. A valódi okokat, amik miatt már hetedik éve lényegesen többen költöznek el San Franciscóból, mint amennyien ott letelepednek, inkább a radikalizálódott Demokrata Párt társadalmi és politikai kísérleteiben kell keresnünk.

Bácsikám, Péter a hatvanas évek közepén emigrált az Egyesült Államokba. Egy gyors washingtoni látogatás és egy hasonlóan gyors házasság után San Franciscóban találta meg igazi otthonát. Egy szót nem tudott angolul, így taxizással kereste meg kenyerét. Még elkapta az 1967-es hippiszerelem nyarának utószelét, gondtalanul vezette bogárhátú Volkswagenjét Rózsi nevű labradorjával az ölében és gyanús cigarettacsikkel a kezében. Igazi bohém volt, de a vele folytatott beszélgetéseim által némileg nyomon tudtam követni a város sorsát, majd szomorú hanyatlását. A rendszerváltás után már együtt eregettem vele a papírrepülőket a Golden Gate hídról, és jártam vele a várost a Lombard Streettől egészen az Alcatrazig. A Castro nevű melegnegyedben szemeim könnyesre nevetve hallgattam a biztonságos látogatásra vonatkozó, nyomdafestéket nem tűrő útmutatásait, de a nyomor mindenütt feltűnő jeleit nem lehetett nem észrevenni.

A konstans csőd szélén egyensúlyozó, szocialista buborékban felnövekvő fiatalemberként koldust furcsa mód először életemben Oxfordban láttam, hajléktalannegyedekért pedig a világ ötödik legnagyobb gazdaságába, Kaliforniába kellett ellátogatnom. Az Országház nagyságú, monumentális San Franciscó-i városháza mentén futó Van Ness Avenue-n szinte posztapokaliptikus jellegű jelenetek tárultak a szemem elé az eszméletlenül fekvő vagy bevásárlókocsijaikban rongyos holmijaikat tologató hajléktalanok képében. A csodálatos, hatalmas értékű történelmi épületek közt tucatjával lézengtek a szegénység legalsó fokán élő szerencsétlenek, a precízen gondozott parkokat ékesítő pázsitot pedig a legtermészetesebb spontaneitással használták vécének. Az elképesztő gazdagság és a leírhatatlan nyomor ilyen kettőssége szinte nem is fér bele a régiónkból származók inter­pretációs univerzumába.

Péter akkor még nyugodt flegmasággal lépkedett mellettem, nem sejtve, hogy albérletének költsége néhány éven belül megháromszorozódik, a nyugdíjalapként kezelt, akkor még kétszázezer dollárt érő taxisjelvénye az Uber cég érkeztével egy hét leforgása alatt teljesen elértéktelenedik. Ma is taxizik, betegen, jóval hetven felett, mert valahogy meg kell élnie, mert neki – a technológiai cégek gazdag ficsúrjaival ellentétben – már nem áll módjában valahol másutt újrakezdeni.

Sajnos a városról akkoriban kialakított képemet mások véleménye is alátámasztja. Az NBC hírcsatorna felmérése szerint San Francisco egyes kerületei szennyezettebbek, mint India, Brazília vagy Kenya sikátorai. Az Egyesült Államokban az első helyen áll a lopások, betörések, a vandalizmus terén. Naponta több mint hatvan autót törnek fel a városban, és olyan, ma már ritka betegségek terjengenek a katasztrofális higiéniai körülmények következtében, mint a tífusz és a sárgaság. A város évente 4,5 millió fecskendőt oszt ki a kábítószeresek közt, ők pedig használat után ezeket a buszmegállókban vagy a parkokban szórják szanaszét.

A magas adók szinte ellehetetlenítették az egyéni vállalkozásokat, a szociálisan és környezetvédelmileg érzékenyített építkezési szabályok pedig azt eredményezték, hogy az ingatlanfejlesztés gyakorlatilag leállt. Egy átlagos apartman megépítése ma hétszázezer dollár körül mozog, míg egy kétgyermekes családnak megfelelő ház ára átlag 1,5 millió dollár (435 millió forint). Idén pedig több óriás technológiai cég, köztük a Tesla cég tulajdonosa, Elon Musk vállalkozásai és az Oracle is bejelentette, hogy búcsúzik, költözik a republikánus Texasba.

Mindez persze nem véletlen. Bácsikám szerint nyíltan republikánusnak vallani magad Friscóban olyan, mintha a Ku-Klux-Klan tagja lennél. London Breed polgármester, a Fekete Életek Számítanak (BLM) mozgalom lelkes szószólója, az anarchia szélén álló város rendőrségétől megvont pénzt faji alapon a fekete lakossághoz irányítja át, amit sokan így is kevesellnek, és a rendőrség megszüntetését követelik. A kedvencem viszont a Breed polgármester által jelölt államügyész, Chesa Boudin jelensége, aki hivatalából kifolyólag az elharapódzó bűnözés ellen lett volna hivatott harcolni. Boudin bioló­giai szüleit rablógyilkosságért ítélték el 1981-ben, majd a gyermek nevelőszülőkhöz került, akik a Weather Underground nevű, az FBI által radikális baloldali terrorszervezetnek nyilvánított mozgalom prominens tagjai voltak. Felnőtt karrierjét a venezuelai marxista diktátornál, Hugo Cháveznél kezdte fordítóként. Főügyészi beiktatása után pedig két nappal hat elismert ügyészt bocsátott el, és a jelek szerint azóta is fő foglalatossága a rendőrségellenes hadjárat és az állítólagos rendőri erőszak áldozatainak kompenzálása.

Egy fiatal San Franciscó-i családapa, aki 2010-ben a hajléktalanok sátrairól elhíresült Isis Streeten vett 748 ezer dollárért lakást, úgy nyilatkozott egy helyi újságnak, hogy mára már fogságban érzi magát, és vannak napok, amikor legszívesebben lángszóróval égetné fel az otthonát. Lefogadom, hogy ő még mindig nem érti az összefüggést a szélsőbaloldalra leadott szavazata és kilátástalan helyzete közt, de remélem, mi, magyarok tanulunk az esetéből, és kigyógyulunk a Mézga Paula-szerű „miért nem mentem inkább Hufná­gel Pistihez” amerikai álomból.

(A szerző teológus)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

2021

ĀFricska. Álom vagy te, új esztendő! Gyurcsány Ferenc magába roskad, és egy jelentősebb összeget átutal az általa bitorolt villa zsidó örököseinek, egy másikat egy keresztény jótékonysági egyesületnek

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Stabilitást adó bértámogatások

ĀBár a koronavírus-járvány a magyar gazdaságot és a munkaerőpiacot is sújtotta, a vírushelyzet első és második hullámában bevezetett központi programok összességében 1,6 millió ember munkahelyének megőrzésében segítettek