Kopátsy Sándor gondolatai, amelyek megváltoztatták Magyarországot

A napokban jelent meg Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank elnökének új könyve, az Egyensúly és növekedés második, átdolgozott kiadása, amely részletesen bemutatja hogyan nyerte vissza erejét a magyar gazdaság a 2010 és 2019 közötti tíz esztendő alatt, az elszalasztott, 2000-es évtized után. A szerző új kötetét a 99. életévében, idén elhunyt Kopátsy Sándornak ajánlja, akinek munkásságát korábban „második alma materének” is nevezte.

Magyarország gazdasági tekintetben is sok területen került vakvágányra a 2010 előtti időszakban. Az államháztartás fenntarthatatlan egyensúlytalansága, a foglalkoztatás alacsony szintje miatt kódolva volt a kudarc, amelyre a 2008-ban kirobbant világválság csak ráerősített. A sikertelen kormányzás és a hibás válságkezelés után 2010-ben az új gazdaságpolitikának legelőször is új iránytűre volt szüksége. Ebben a szellemi munkában működött együtt Matolcsy György és Kopátsy Sándor. Most pedig, tíz évvel később a közgazdász társadalom már megvonhatja a mérleget: Létrejött csaknem egymillió munkahely, családbarát lett az adórendszer, egyensúlyba kerültek az ország pénzügyei, és közben növekedési bajnokok lettünk az EU-ban. Magyarország sereghajtóból újra éllovas lett 2019-re.

Ki is volt Kopátsy Sándor, és hogyan változtatták meg gondolatai az országot, amelyben élünk?

Kopátsy egy lázadó gondolkodó, a korát megelőző örök reformer, de egyben a szélsőségektől óvó sztoikus és az egyik legnagyobb magyar közgazdasági elme. Míg a szocializmusban az állam, úgy a rendszerváltás után a piac túlhatalma ellen emelte fel a szavát. Mindig fekete bárányként tekintettek rá, mert gondolatai mindig megelőzték az uralkodó, ortodox közbeszédet. Szakmai életútja több tízezer oldalnyi szakkönyvet, elemzést és cikket vonultat fel, és hazánk 2010 után bejárt sikeres gazdasági pályája sem alakulhatott volna így, ha nincsenek Kopátsy Sándor fáklyaként világító gondolatai. A 2011-ben megjelent Új közgazdaságtan, a minőség társadalma című könyvéből nézzünk tíz gondolatot, amelyek meghatározták az elmúlt tíz évet.

1. „Lezárult a neoliberális korszak.” A neo­liberális intézkedések következményeként, hazánk három sorsdöntő területen – a foglalkoztatásban, a gyermekvállalásban és a vagyonbiztonság tekintetében – rosszabb állapotban nem is lehetett volna a 2008-as gazdasági válság kirobbanásakor. Ideje felismerni, hogy rossz úton jártunk, mivel az egész világban lezárul a neoliberális út, amely még a legfejlettebbek számára sem bizonyult versenyképesnek, a félperifériákon pedig egyenesen katasztrofális társadalmi következményekkel járt.

2.„A siker titka a magas foglalkoztatottság.” 2010 előtt a társadalom alsó harmada tartósan kiszorult a munkaerőpiacról, pedig Kopátsy még idejében figyelmeztetett, hogy a neoliberális gazdasági elvek elárulják Magyarországot. Az első és talán legsúlyosabb hiba az volt, hogy a piac feltétlen hívei megszüntettek másfél millió munkahelyet, és az érintett rétegek számára nem teremtettek új munkaalkalmat, amivel segélyekre és tartós munkátlanságra kárhoztattak sok ezer családot. Az elmúlt ötven év azt bizonyítja, hogy az élvonalba kerülés vagy annak megközelítése csak magas foglalkoztatás mellett valósítható meg. Egy hatékony és sikeres társadalom nem mondhat le senkiről.

3.„A gyerekeiket kiemelkedő eredménnyel nevelő szülőket a nemzet hőseinek kell tekinteni.” A modern társadalomban már nem tőkében, hanem a minőségi munkaerőben van hiány. Annak előmozdítására kell buzdítani a társadalmat, ezért a családokat támogatni kell. A következő generáció minősége leginkább az oktatástól és a családi háttértől függ. Népszerűsíteni kell a kiemelkedő képességek értékelését, támogatni kellene az alacsony sorból kiemelkedőket és a tanulmányi versenyek győzteseit.

4. „A minőség társadalmában élünk, az arisztokraták és a tőkések után most a tehetségek uralma következik.” A társadalomfejlődés típusát a gazdaságtörténész legjobban az alapján állapíthatja meg, hogy mi volt az adott korban a szűk keresztmetszet. Amikor a termőföld volt a szűk keresztmetszet, ott annak tulajdonlására rendezkedtek be a társadalmak. Amikor a gyáripar felépítéséhez tőkére, pénzre volt szükség, ott a tőkés lett a társadalom ura. A jövő társadalmában tehetségben lesz hiány. Ezért a fejlődés ott jut a legmesszebb, ahol a legtöbb tehetséget sikerül feltárni, valamint máshonnan odakoncentrálni. A fejlett társadalmak a tehetségeket minden eszközzel igyekeznek magukhoz vonzani, ennek következtében a világban a leginkább liberalizált áru a tehetség.

5. „T.T.E.T., avagy természet, tudás, erkölcs, tehetség.” Ezek a minőség társadalmának legfontosabb értékei. Kopátsy a korát jóval megelőzve emelte ki a természet fontosságát, hiszen ahogy mondja, az ember megmásíthatatlanul a természet gyermeke. Az ember mint család sokkal előbb felismerte a természet hiányát, mint a társadalomtudományok. A családi ház és a kertészkedés tudatformáló szerepéről, valamint a Kert-Magyarország víziójáról is ő írt először.

6. „A multikulturális ábránd bukása.” A liberális felfogás tévútjára mutat rá az európai multikulturális ábránd bukása is, hiszen – ahogy Max Weber fogalmaz – a gazdasági sikereknek társadalmi, kulturális hátterük van. A társadalmi, gazdasági fejlődés egyetlen biztosítéka pedig a megfelelő civilizáció, amit nem lehet mesterségesen létrehozni, mert gyökerei évezredekre nyúlnak vissza. Két kultúra nem azért nem fér össze, mert különbözők, hanem mert a kor társadalmi elvárásainak különböző mértékben felelnek meg.

7. „Az Európai Unió rossz úton jár.” Ma már az együttműködés hasznosabb, mint a kizsákmányolás, de az eurózóna jelenlegi válsága talán világossá teszi, hogy az Európai Unió rossz úton jár. Mindenáron nagy akar lenni, ahelyett hogy erős lenne. Nem látja be, hogy ennek a szándékának köszönhetően lesz egyre gyengébb. Az EU illetékesei még mindig nem ismerték fel, hogy ahol a pénzügyek világában feszültség van, ott a jóval mélyebben van a probléma gyökere, amit nem lehet pusztán pénzügyi eszközökkel megoldani. Az Európai Unió vezetői eleve nem számoltak azzal, hogy csak az a gazdasági közösség lehet egészséges, amelyikben többé-kevésbé azonos a lakosság viselkedési kultúrája. Az elmúlt harminc év során az Európai Unió mint gazdasági egység nem felzárkózott, ellenkezőleg, a lemaradása nőtt.

8. „A kötelező magánnyugdíjpénztárak létrehozása bűn volt.” Kopátsy volt a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer létrehozásának egyik legnagyobb ellenzője, és már 1997-ben elkeseredett hangú nyílt levélben mutatott rá a rendszer visszásságaira.

9. „Kína visszanyerte nagyságát.” Az ipari forradalom után kezdődött Kína lemaradása, ennek ellenére 1820-ban még Kína termelte a világ nemzeti jövedelmének harmadát, 1950-ben már csak a huszadát, és ezen egészen 1978-ig alig tudtak javítani. Azóta azonban a világtörténelem legnagyobb gazdasági csodája történik itt, sokáig évi kilencszázalékos növekedéssel. Az hogy ötven, száz éven belül a világgazdaság nagyobbik fele Kelet-Ázsiában fog működni, az emberiség történetének egyik legnagyobb változását fogja jelenteni.

10. „Új közgazdaságtanra van szükség!” A közgazdaságtudomány elavult, mert nem vesz figyelembe olyan tényezőket, amelyeknek igenis nagy hatásuk van a gazdasági sikerre. A kultúra az emberi viselkedési mód, a földrajzi adottságok mind sokkal jobban befolyásolják hosszú távon egy ország sikerét, mint pusztán a politikai, gazdasági berendezkedés.

Kopátsy kivételes tudása és egyedülálló, különleges szemléletmódja mindenki számára megismerésre érdemes. A gazdasági, társadalmi történések közül mindig meglátta a valóban lényegeseket, és ezekre kérlelhetetlenül mutatott rá, ezért írásai sokszor provokatívak. Nem fogadta el az általános dogmákat, mert, mint minden nagy elmét, őt is mindig az igazság keresése, az események mögött meghúzódó valódi okok feltárása motiválta. Ahogy mondta: „A könyveket nem azért kell olvasni, hogy azokból az életet ismerjük meg, hanem azért, hogy megtanuljuk belőle az élet megismerésének módját.” Ilyen könyv a most megjelent Egyensúly és növekedés is, amely annak bizonyítéka, hogy létrejött Magyarországon egy új közgazdasági iskola, egy új szellemi műhely, ami markánsan különbözik a 2010 előtti régi neoliberális iskolától, és ami a jövőben is épít Kopátsy gondolataira.

(A szerző a PADME Alapítvány igazgatója és a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja)