Vélemény és vita
Gyurcsány diktál
Nincs új a nap alatt, ami a magyar balliberális oldalt illeti. A lapokat továbbra is Gyurcsány Ferenc osztja, minden ellentétes állítással szemben
álláspont
Évekkel ezelőtt még persze voltak markáns kiállások, hogy így meg úgy nem állnak egyesek egy színpadra a szemkilövető, az országot csődbe kormányzó bukott miniszterelnökkel, de lám, végül csak megtették.
Érvényesül Gyurcsány akarata, közös listáról, közös egyéni jelöltekről, közös miniszterelnök-jelöltről beszélnek a baloldalon. Vagyis dehogy beszélnek – fenyegetőznek, marakodnak a koncon, ki diszkrétebben,
ki nyíltabban.
A Jobbik sajátos pályát befutó exelnöke már az év elején arra figyelmeztetett, hogy az összefogás nem a kormányváltás miatt fontos a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíciónak, hanem saját hatalmi céljai miatt. Arról is beszélt, hogy a 2019-es EP-választás alapján legerősebb ellenzéki párt, a DK akarná adni a közös miniszterelnök-jelöltet is, aki valószínűleg Gyurcsányné Dobrev Klára lenne, a bukott miniszterelnök tehát „surranópályán” akarna visszakerülni az ország élére.
A Telexen nem túl meglepő módon tegnap már azzal a címmel jelent meg interjú Gyurcsánnyal, hogy Ha lesz a DK-nak miniszterelnök-jelöltje, az Klára lesz. Süt ebből az interjúból, hogy továbbra is bárki bármit mond, Gyurcsány diktál. A sorok közül kiolvashatja az üzenetet a Jobbik és a Momentum is: illene tudniuk, hol a helyük.
A közös listára vonatkozó nyomásgyakorlás cseppet sem diszkrét. Az események tegnapi állása szerint a Jobbik hivatalosan még nem döntött, bár Gyurcsány elmondása szerint karácsonyig lesz még egy pártelnöki találkozó, szóval lassan muszáj lesz.
A bukott miniszterelnök szerint legitim felvetés mindenkit egy akolba terelni, hiszen szerinte már létrejött az új ellenzéki választó, aki nem DK-s, nem momentumos, nem jobbikos. Ellenzéki. Rendkívül cinikus az a gondolkodás, amely szerint el lehet várni a választóktól, hogy feladják a véleményüket, és oda szavazzanak, ahová őket a balliberális pártok matekolása éppen küldi hatalmi érdekből. Nem ígérnek a választónak semmi érdemlegeset azon kívül, hogy szapulják Orbán Viktort és a kormányát. Bele akarják hajszolni az embereket abba, hogy sodródjanak ezzel a hisztériával, lelkesedjenek Jakab Péter ordenáré, demagóg parlamenti kiabálásaiért, tapsoljanak a hazájuk ellen áskálódó brüsszeli momentumosoknak, és sorolhatnám. Semmi más nem tartja egyben ezt a szörnykoalíciót, mint a hatalomvágy. Egymást jobban utálják, mint a közös ellenségüket, bármikor egymás nyakára lépnek, zsarolnak, fenyegetőznek azért, hogy ők jussanak közelebb a hatalomhoz, ne a másik. A pártok arcon röhögik a saját választóikat. A Momentum, amely egykor még azzal kampányolt, hogy na most már aztán tényleg más lesz a politika, és ők az új generáció, semmi közük egykori bukott politikusokhoz, most meg alázatosan felkéredzkedik Gyurcsány listájára. A Jobbik részéről pedig különösen visszatetsző a Gyurcsány-barátság.
Nem kecsegtet semmi jóval, ha egy ilyen csapat hatalmat kap. A járvány alatt is láthatták a választók, mennyire számíthatnak rájuk: bármit alárendeltek saját politikai érdekeknek, kiabálva követelték hazájuk megbüntetését Brüsszelben, majd sajátjaik által is körberöhögve próbálták győzelemnek hazudni a kudarcukat. Számtalanszor kérte a kormány, ha már segíteni nem akarnak, legalább ne akadályozzák a járvány elleni védekezést – persze hiába. Nem tudnak többet adni, mint ami lényegük. A magyar választók pedig ennél többet érdemelnek.
(A szerző főmunkatárs)