Csatát nyertünk

Ebben a küzdelemben kulcsfontosságú volt az egység megőrzése. A lengyel–magyar együttműködést nagy erőkkel próbálták megbontani, de Szymon Szynkowski lengyel külügyminiszter-helyettest idézve, nem sikerült kijátszani egymás ellen, megállapodni egyikünkkel és a másikat falhoz szorítani.

Ez fontos tanulság lesz a jövőre nézve is.

A jogállamisági mechanizmusnak nevezett politikai feltételrendszer eleve hibás felvetés volt mind tartalmában, mind pedig időzítésében. A tagállami vezetők nagy nehezen összehozott nyári megállapodásában még az szerepelt, hogy egyrészt fontos az unió pénzügyi érdekeinek védelme, másrészt fontos a jogállamiság, de a kettőt nem kötötték össze. Azután az Európai Parlament kierőszakolta, hogy ez megváltozzon, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a forrásokkal tudják zsarolni Magyarországot, Lengyelországot és bármilyen más, konzervatív vezetésű országot, amely ellenáll a bevándorláspárti, családellenes politikájuknak.

A német–magyar–lengyel kompromisszumos megállapodás lényegében változtatás nélkül ment át a tanácson, ami komoly fegyvertény. Sikerült elkerülni, hogy a mechanizmust politikai zsarolásra használják, sikerült megvédeni a magyaroknak járó forrásokat. A rendeletet ráadásul még az Európai Bíróságnak is jóvá kell hagynia, ami évekbe telhet. Varga Judit igazságügyi miniszter már jelezte is, hogy a jogállamisági mechanizmusról szóló uniós rendelet hatályba lépésekor a magyar kormány szilárd jogi érvek birtokában meg fogja azt támadni az Európai Bíróságon, és kérni fogja a jogszabály megsemmisítését.

Brüsszelben megszületett a józan ész győzelme, hiszen őrültség a mostani járványhelyzetben politikai feltételekhez kötni a forrásokat. A jobboldali, konzervatív magyar és lengyel kormány képes volt megvédeni a nemzeti érdeket. Okkal feltételezzük, hogy az évek óta Magyarország megbüntetését követelő hazai balliberális oldal egészen más hozzáállást mutatott volna. Őket aligha zavarná, ha lábbal tiporják a nemzeti érdekeinket.

Okkal ünneplünk és kiáltunk győzelmet, amiért nem sikerült új fegyvert szerezni Brüsszelben a zsarolásunkhoz. Hamarosan azonban folytatódik a harc, veszélyes javaslatok vannak napirenden. Itt van például az Európai Bizottság migrációs akcióterve, amelynek a jelszava a teljes befogadás, és ennek megfelelően egészen szélsőséges bevándorláspárti hangot üt meg. Brüsszel harmincnégymillió migránst fogadna be Európába, ellátná őket mindenféle juttatással, segéllyel és persze szavazati joggal. Ez a brüsszeli javaslat több szempontból is szégyenletes. Egyrészt süt belőle a politikai haszonlesés, a teljes lemondás az európai családokról, a fiatalok támogatásáról, valamint a totális önzés. Ez maga a gyarmattartó logika, munkaerőre éhezve elcsábítanák a világ más részeiből a képzett, „hasznosítható” munkaerőt, azokat az embereket, akik segíthetnék hazájuk építését, felemelkedését. Mérhetetlen felelőtlenség tükröződik ebből, és egy alapvetően káros és téves hozzáállás a migránsokat „kibocsátó” országokhoz.

Ezzel tehát még meg kell küzdenünk, össze kell gyűjteni a szövetségeseinket, és csatasorba állni. Nem csak a bevándorlás ügye lesz nyomásgyakorlás, ott van még a gendertéma és számos egyéb őrültség, amit a liberális uniós elit rá akar kényszeríteni a tagállamokra.

Csatát nyertünk, de háborút még nem.

(A szerző főmunkatárs)