Védőoltás? A fehérek, kérem, álljanak a sor végére!

Azt már lassan megszokta az ember, hogy a világjárványt a progresszív baloldal a saját ellenfeleinek megbüntetésére használja ahelyett, hogy az emberek épségét helyezné előtérbe, de az életmentő gyógyszerek faji és etnikai alapon való elosztása így is megdöbbentő javaslat.

Nálunk – úgy, mint Európa többi részén – az elsőbbségi listán a legveszélyeztetettebb csoportok találhatók: az egészségügyi dolgozók, akik a legjobban ki vannak téve a fertőzésveszélynek és az idősotthonok lakói, akik között a legmagasabb az elhalálozási arány. Etnikailag kevert társadalmakban viszont, így Amerikában is, a statisztikák azt mutatják, hogy a feketék és a latino lakosság körében az elhalálozási arány többszöröse a fehérekének. Így egyes döntéshozók szerint mi sem kézenfekvőbb, mint az, hogy az immunizációs folyamatban az etnikumok elsőbbséget élvezhessenek a fehérekkel szemben.

Természetesen az ilyen javaslatok legelőször mindig akadémiai, sajtó- vagy érdekképviseleti körökből származnak, csak ezután csatlakozik hozzájuk a szervilis politikai osztály és a progresszív káderek által irányított egészségügyi szervezetek. Vegyük csak Dayna Bowen Matthew-t, a George Washington Egyetem dékánját, aki szerint a betegség kialakulásában döntő szerepe volt a faji egyenlőtlenségnek. Szerinte ez így nem helyes, és ez az egyenlőtlenség az, amely indokolja azt, hogy faji és etnikai hovatartozás szerint rangsoroljunk.

Tehát nem a fertőzési arány, hanem a faji egyenlőtlenség. London polgármestere, Sadiq Khan sem maradhat ki semmilyen kezdeményezésből, amellyel bevándorló hátterű választói kedvében járhatna. Így ő is hamarosan javaslattal állt elő
a brit Védőoltás és Immunizációs Komisszió elé, amelyben azt kéri, hogy a szervezet vegye figyelembe az első körben kiosztandó védőoltásoknál a kedvezményezettek etnicitását. Szerinte a fekete, ázsiai és egyéb etnikai kisebbséghez tartozó londoniak aránytalanul szenvedtek a járvány idején.

Ha valójában ilyen aránytalanul magas az etnikumok közti fertőzési arány, akkor üdvözölnünk kellene ezt a szakmailag megalapozott követelményt, miszerint ők kapják meg először a védőoltást, és csak ezután a jobb immunrendszerrel megáldott fehérek. Sajnos ha az érdeklődő egy kicsit is betekint a fertőzési és elhalálozási arányok okait vizsgáló tanulmányokba, világossá válik előtte, hogy a fentiek csak ideológiai és politikai meggondolásokból született követelőzések. Egy szeptemberben közzétett japán tanulmány ugyanis kimutatja, hogy a fertőzésért felelős hét gén etnikai háttértől függetlenül megtalálható minden emberben, így a fellelhető különbségek nem magyarázhatók genetikai oldalról. Az Egyesült Államokban elvégzett tanulmányok is megerősítik azt, hogy az elhalálozási arányok nem genetikai, hanem az életmódban megmutatkozó különbségekben rejlenek: ilyen az elhízás és az ezt gyakran követő cukorbetegség és más, életmódhoz köthető betegségek aránya. Hozzájárul ehhez még a nagycsaládosoknál fellelhető kisebb egy személyre eső lakótér, az egészségügyhöz való hozzáférés és munkaköri jellegzetességek.

Amiről sajnos semmilyen felmérést nem találni, az az, hogy az egyes etnikumok között hogyan alakul
a hatósági rendeletek betartásának aránya, mint például a maszkviselés, távolságtartás, személyes higiénia. Ennek okairól csak találgathat az ember. Az viszont tény, hogy a legtöbb vélemény, amely szakmai érveket sorol fel a fehéreket hátrányosan érintő vakcinaelosztás megindoklására, a gondolatmenet végére szinte mindig faji indíttatású történelmi sérelmeknél köt ki.

Felmerül tehát a kérdés, hogy ha ezt a fehérellenes egészségügyi apartheidet a védőoltás elosztásánál alkalmazzuk, nem kellene-e orvosolni vélt történelmi sérelmeinket például a szervátültetések várólistáin is vagy a drága rákellenes gyógyszerek elosztásánál. A pozitív diszkriminációt, amely ma már dogmaként uralja a nyugati társadalmak felsőoktatási intézményeit és munkahelyeit, nem kellene-e alkalmazni családjaiktól elszigetelt időseink rovására, hogy mi is így kollektíven vezekelhessünk egyes nemzetek gyarmati múltjáért vagy kapzsiságból eredő önpusztító bevándorlási politikájáért. Arról nem is szólva, hogy ha a demokratikus világban etnikai alapon, bőrszín szerint osztjuk ki életmentő forrásainkat, mi gátolja majd meg a világban található etnikai konfliktuszónák kis zsarnokait abban, hogy tőlünk inspirálódva ők is ezt tegyék majd? Netán idővel az európai uniós védőoltásrendszert is majd a jogállamiság kritériumához kötjük?

A rasszista baloldal faji diszkriminációtól hangos nyilatkozatainál talán csak a konzervatív politikai és értelmiségi erők hallgatása felháborítóbb. Egy tiltakozó hangot nem hallok az amerikai republikánusok vagy brit konzervatívok sorai közül, csak a gyáva cinkos csend üti meg az ember fülét. A konzervatív jobboldal annyira megzabolázta önmagát annak érdekében, hogy továbbra is megőrizze befolyását a kulturálisan és etnikailag egyre vegyesebb társadalmakban, hogy mára teljesen képtelenek lettek egy épkézláb ellenvélemény megfogalmazására. Képtelenek szembeszállni a baloldal egyre szélsőségesebb és erkölcstelenebb követeléseivel szemben, amikor azok relativizálják tudományos kutatások eredményeit is. De ha a nyugati konzervatív elit nem képes egy bátor és meggyőző ellenvéleményt megformálni önmaga immár fizikai túlélése érdekében sem, álljanak csak be a sor végére, és addig örüljenek, amíg onnan is el nem kergetik őket.

(A szerző teológus)