Deme Dániel

Vélemény és vita

Védőoltás? A fehérek, kérem, álljanak a sor végére!

A nyugati országokban épp kezdődő Covid–19 immunizációs program keretén belül egyes hangadók azt követelik, hogy a védőoltást először a fekete, hispán és más etnikai kisebbségek kapják meg, mielőtt a fehérek is sorra kerülhetnének

Azt már lassan megszokta az ember, hogy a világjárványt a progresszív baloldal a saját ellenfeleinek megbüntetésére használja ahelyett, hogy az emberek épségét helyezné előtérbe, de az életmentő gyógyszerek faji és etnikai alapon való elosztása így is megdöbbentő javaslat.

Nálunk – úgy, mint Európa többi részén – az elsőbbségi listán a legveszélyeztetettebb csoportok találhatók: az egészségügyi dolgozók, akik a legjobban ki vannak téve a fertőzésveszélynek és az idősotthonok lakói, akik között a legmagasabb az elhalálozási arány. Etnikailag kevert társadalmakban viszont, így Amerikában is, a statisztikák azt mutatják, hogy a feketék és a latino lakosság körében az elhalálozási arány többszöröse a fehérekének. Így egyes döntéshozók szerint mi sem kézenfekvőbb, mint az, hogy az immunizációs folyamatban az etnikumok elsőbbséget élvezhessenek a fehérekkel szemben.

Természetesen az ilyen javaslatok legelőször mindig akadémiai, sajtó- vagy érdekképviseleti körökből származnak, csak ezután csatlakozik hozzájuk a szervilis politikai osztály és a progresszív káderek által irányított egészségügyi szervezetek. Vegyük csak Dayna Bowen Matthew-t, a George Washington Egyetem dékánját, aki szerint a betegség kialakulásában döntő szerepe volt a faji egyenlőtlenségnek. Szerinte ez így nem helyes, és ez az egyenlőtlenség az, amely indokolja azt, hogy faji és etnikai hovatartozás szerint rangsoroljunk.

Tehát nem a fertőzési arány, hanem a faji egyenlőtlenség. London polgármestere, Sadiq Khan sem maradhat ki semmilyen kezdeményezésből, amellyel bevándorló hátterű választói kedvében járhatna. Így ő is hamarosan javaslattal állt elő
a brit Védőoltás és Immunizációs Komisszió elé, amelyben azt kéri, hogy a szervezet vegye figyelembe az első körben kiosztandó védőoltásoknál a kedvezményezettek etnicitását. Szerinte a fekete, ázsiai és egyéb etnikai kisebbséghez tartozó londoniak aránytalanul szenvedtek a járvány idején.

Ha valójában ilyen aránytalanul magas az etnikumok közti fertőzési arány, akkor üdvözölnünk kellene ezt a szakmailag megalapozott követelményt, miszerint ők kapják meg először a védőoltást, és csak ezután a jobb immunrendszerrel megáldott fehérek. Sajnos ha az érdeklődő egy kicsit is betekint a fertőzési és elhalálozási arányok okait vizsgáló tanulmányokba, világossá válik előtte, hogy a fentiek csak ideológiai és politikai meggondolásokból született követelőzések. Egy szeptemberben közzétett japán tanulmány ugyanis kimutatja, hogy a fertőzésért felelős hét gén etnikai háttértől függetlenül megtalálható minden emberben, így a fellelhető különbségek nem magyarázhatók genetikai oldalról. Az Egyesült Államokban elvégzett tanulmányok is megerősítik azt, hogy az elhalálozási arányok nem genetikai, hanem az életmódban megmutatkozó különbségekben rejlenek: ilyen az elhízás és az ezt gyakran követő cukorbetegség és más, életmódhoz köthető betegségek aránya. Hozzájárul ehhez még a nagycsaládosoknál fellelhető kisebb egy személyre eső lakótér, az egészségügyhöz való hozzáférés és munkaköri jellegzetességek.

Amiről sajnos semmilyen felmérést nem találni, az az, hogy az egyes etnikumok között hogyan alakul
a hatósági rendeletek betartásának aránya, mint például a maszkviselés, távolságtartás, személyes higiénia. Ennek okairól csak találgathat az ember. Az viszont tény, hogy a legtöbb vélemény, amely szakmai érveket sorol fel a fehéreket hátrányosan érintő vakcinaelosztás megindoklására, a gondolatmenet végére szinte mindig faji indíttatású történelmi sérelmeknél köt ki.

Felmerül tehát a kérdés, hogy ha ezt a fehérellenes egészségügyi apartheidet a védőoltás elosztásánál alkalmazzuk, nem kellene-e orvosolni vélt történelmi sérelmeinket például a szervátültetések várólistáin is vagy a drága rákellenes gyógyszerek elosztásánál. A pozitív diszkriminációt, amely ma már dogmaként uralja a nyugati társadalmak felsőoktatási intézményeit és munkahelyeit, nem kellene-e alkalmazni családjaiktól elszigetelt időseink rovására, hogy mi is így kollektíven vezekelhessünk egyes nemzetek gyarmati múltjáért vagy kapzsiságból eredő önpusztító bevándorlási politikájáért. Arról nem is szólva, hogy ha a demokratikus világban etnikai alapon, bőrszín szerint osztjuk ki életmentő forrásainkat, mi gátolja majd meg a világban található etnikai konfliktuszónák kis zsarnokait abban, hogy tőlünk inspirálódva ők is ezt tegyék majd? Netán idővel az európai uniós védőoltásrendszert is majd a jogállamiság kritériumához kötjük?

A rasszista baloldal faji diszkriminációtól hangos nyilatkozatainál talán csak a konzervatív politikai és értelmiségi erők hallgatása felháborítóbb. Egy tiltakozó hangot nem hallok az amerikai republikánusok vagy brit konzervatívok sorai közül, csak a gyáva cinkos csend üti meg az ember fülét. A konzervatív jobboldal annyira megzabolázta önmagát annak érdekében, hogy továbbra is megőrizze befolyását a kulturálisan és etnikailag egyre vegyesebb társadalmakban, hogy mára teljesen képtelenek lettek egy épkézláb ellenvélemény megfogalmazására. Képtelenek szembeszállni a baloldal egyre szélsőségesebb és erkölcstelenebb követeléseivel szemben, amikor azok relativizálják tudományos kutatások eredményeit is. De ha a nyugati konzervatív elit nem képes egy bátor és meggyőző ellenvéleményt megformálni önmaga immár fizikai túlélése érdekében sem, álljanak csak be a sor végére, és addig örüljenek, amíg onnan is el nem kergetik őket.

(A szerző teológus)

Kapcsolódó írásaink

Boros Imre

Boros Imre

Milyen Európa kéne?

ĀSzomorú az élete annak, akinek nincsenek víziói, megvalósításra váró álmai. Életünk jórészt vízióink megvalósításának jegyében zajlik, nem ide-oda lötyögünk céltalanul

Jerzy Targalski

Jerzy Targalski

Birodalmi adók és ideológia

ĀMinden birodalomnak szüksége van egy összetartó ideológiára, amelyet, ha fenn akar maradni, minden alattvalóra ki kell vetni