Gyurcsány-kolbász

Ebbéli tevékenysége leginkább az internetes felületeken teljesedik ki. Azt írta például szombaton: „Egy dolgunk maradt, készülni. Mégpedig az ország kormányzására.” Miért is? A féktelen, liberálisba átfordult egykori főember szerint most megroggyantak a kormány tagjai. Akár már itt is megállhatnánk, és elképzelhetjük a külön-külön roggyant minisztereket. A dús fantáziájú Fletó előveszi költői vénáját, és a műkedvelők magabiztos ostobaságával intéz szózatot a néphez: „Covid, egészségügy, oktatás, szociális drámák sokasága mutatja, hogy alkalmatlanok. De amit most látunk, az több ennél. Az őrület, a hazugság, a tisztességtelenség szürke szmogja eddig bennünket fojtogatott, most őket fojtja meg.”

Az ősdilettáns Gyurcsány ezzel már azt is világossá tette, hogy gondolatai között immár teljesen eluralkodott a téboly. Az az őrület, amely ennek a szegény embernek az egész zűrzavaros életét a kommunista ifjúsági mozgalomtól az európai egyesült államok feleségével közösen hallucinált víziójához viszi. Dobrev Klára, aki immáron maga is öregecskedő feleségévé vált ennek a gátlástalan gazembernek, most éppen petíciót indított Orbán Viktor ellen. A házaspár pofátlansága és aránytévesztése mérhetetlen. Elhitetik magukkal és híveikkel, hogy tulajdonképpen ők mindig is valamiféle erkölcsi magaslesről szemlélték a világot és osztották az észt. Gyurcsány bebeszéli magának, hogy neki bármiféle köze lehet bármiféle moralitáshoz.

Hát, nincs. Ez az ember történelmünk egyik legsötétebb figurája. Gátlástalansága és gonoszsága határtalan. Vér tapad kezéhez, akár szellemi elődeinek, Kun Bélának, Rákosi Mátyásnak vagy Kádár Jánosnak. Az utókor a hazugságok és a szemkilövetés bajnokaként emlegeti majd, már ha véletlenül benne ragad a kollektív emlékezetben a neve. Emberek százezreit tette tönkre a svájci frankos adósságcsapdával, az eszement gazdálkodást eltakarni akaró hatalmas hitelfelvételekkel és azzal a szélsőséges gyűlölettel, amivel éppen esedékes politikai ellenfeleit legyilkolandó ellenségként kezeli.

Rozoga ez az erkölcsi magasles. Alatta sipákol az egész szerencsétlen balliberális csapat, amelyet a mindany­nyiuk agyát elzsibbasztó féktelen Orbán-gyűlölet jellemez. Ez tartja össze őket. Az irigység, amiért a konzervatív és józan magyarok immár tíz év óta bizalmat adnak annak az embernek, aki a Gyurcsányék által szétrombolt és szétlopott országból egy gazdaságilag erős, mindenkinek munkát adó, a természeti és egészségügyi katasztrófák idején a szolidaritásra építve hazát teremtett. Visszaadta az emberek hitét, magabízását.

Gyurcsány erre alkalmatlan. A saját köreiben furmányosan ármánykodó alak folyamatosan azon spekulál, hogy miként szerezhetné vissza a politikai hatalmat. Az éppen általa szétaprózott magyar ellenzéket egy húsdaráló konokságával tölti bele abba a nagy bélbe, amire aztán majd, mire kolbásszá szikkad, diadalmasan ráragaszthatja pártja, a Demokratikus Koalíció cégjelzését. Ez drága, hiszen a sokféle nyersanyagot meg is kell vásárolni hozzá. Nem gond, hiszen Ferenc testvér atyamestere, Soros György éppen a minap tette közzé a Népszavában az Európa eladósítását megcélzó örökkötvénye tervét. Igen, itt is publikálhatta, a „diktatúrában”, a sajtó és véleményszabadság eltiprásának idején. Akkor hogy is van ez?

A szocializmusban a rendőrök gumibotját Kádár-kolbásznak nevezték. Ütöttek vele. Erősen reméljük, hogy a Gyurcsány–Soros-kolbász is ott végzi, ahova való. Megrohadva, a történelem szemétdombján.

(A szerző vezető szerkesztő)