Putsay Gábor

Vélemény és vita

A szegény rokon esete

Ismét kiújultak a viták a keleti és a nyugati blokk között, már nemcsak ideológiai alapon támadnak minket, de jól kivehető, hogy brüsszeli politikusok hajlamosak elragadtatni magukat akkor is, ha pénzről van szó

álláspont

Most már nem elég, hogy nacionalistának, autokratának és szélsőségesnek nevezzenek bennünket, elsősorban a magyarokat és a lengyeleket. Az uniós újjáépítési alappal kapcsolatban és a következő hétéves költségvetési vita újabb felvonásaként már a szegény rokon titulust is ránk aggatják, akik az ő könyöradományukból élnek, és még merünk dumálni vagy ellenkezni. Karitatív jótevőként állítják be magukat, mint legutóbb Martin Schulz német politikus, aki szerint az uniós pénzalapok könyöradományként szolgálnak.

Aki vagy akik ilyet állítanak, súlyosan tévednek, gazdasági és ideológiai értelemben is.

Magyarország évente körülbelül négymilliárd euróhoz jut hozzá az uniós pénzalapokból, leginkább a kohéziós alapból. Ezt az alapot viszont – mint ahogy a nevében is benne van, hogy összetartó erő – függetlenül a mai brüsszeli képviselők sajátságos megközelítésétől, még 1994-ben hívta életre az Európai Unió. És nem másért, mint az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítése és a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében jött létre. Nélkülözhetetlen volt, hiszen az unió politikai és gazdasági vezetői jól tudták: az 1945 után kialakult gazdasági és területi egyenlőtlenségek gátat szabnak Európa versenyképességének. Márpedig az unió vezetői 2007-ben a lisszaboni szerződésben deklarálták, hogy 2020-ra az EU-nak kell lennie a legversenyképesebb közösségnek. Sajnos a szándékok ellenére mára globális szinten Európa lett a legkevésbé versenyképes a legfontosabb ágazatokban, mint az információtechnológiában, a hadiiparban vagy a távközlésben, az egyetlen, amelyben még tartjuk magunkat, az az autóipar.

Bár Brüsszelben azt várják tőlünk, hogy mindezekért még hálásak is legyünk, miközben ennek a rendszernek cégeik révén éppen a leggazdagabb országok, így Németország, Franciaország, Ausztria vagy Olaszország a legnagyobb haszonélvezői. Az egységes piacon megtermelt profit ugyanis jóval több, mint amit mi a beruházásainkhoz veszünk igénybe a közös kasszából. Azokhoz a beruházásokhoz, amelyből nemcsak a magyar gazdaság profitál, hanem a külföldi befektetők is, hiszen a fejlett infrastruktúrák révén hatékonyabban tudják megszervezni termelési és szállítási folyamataikat, arról nem is beszélve, hogy nálunk a szakképzett munkaerőt harmad-, negyedáron tudják igénybe venni.

Orbán Viktor miniszterelnök ezzel kapcsolatban legutóbb azt közölte, hogy az EU gazdagabb államai, élükön Németországgal, évente körülbelül hatmilliárd eurót visznek ki tőlünk különböző jogcímeken, szemben az említett négymilliárddal. A kettő eredőjeként pedig nyugodtan kijelenthető, hogy ők az európai gazdasági rendszer nettó haszonélvezői.

Arról nem is beszélve, hogy az itt megtelepedett vállalatok vezetőinek legalább olyan kellemetlen az uniós bürokraták vitézkedése, mint nekünk. Ők is tisztában vannak azzal, hogy például a kohéziós pénzből épített vagy felújított közlekedési útvonalaknak milyen fontos a szerepük az ellátási láncolatban, vagy milyen előnye származik mindebből azoknak a munkavállalóknak, akiket foglalkoztatnak.

A szegény rokonok, így a kelet-európaiak növekednek, a versenyelőny pedig csökken. A vádaskodások és a támadások mögött persze ez is meghúzódhat, de ez nem túl előremutató: nemkülönben azért, mert így belátható időn belül, akár az évtized végére ők lehetnek rászorulva a mi könyöradományunkra.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Csizmadia László

Csizmadia László

Barikádra fel!

ĀA cenzúra 1940-ben ellehetetlenítette Szabó Zoltán író rovatát, amely a Magyar Nemzetben a szellemi honvédelem indítását célozta

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Az EU megérett a javításra

ĀEurópa egysége egy évezredes álom, a Római Birodalom bukása óta foglalkoztatta a vezető gondolkodókat, és úgy tűnt, hogy a második világháború borzalmai után a két egymással háborúzó nemzet, a franciák és a németek összefogásával ez az egység megvalósul