Nagy Ervin

Vélemény és vita

Unió akkor is lesz, ha Európa nem lesz

Mi a brüsszeli bürokraták válasza a válságra? Több unió, kevesebb nemzetállam. A képlet mindig ugyanaz, a logika azonos, a mögöttes filozófia változatlan

A migrációs krízis és a koronavírus-válság leple alatt lopakodik ismét az erőszakos föderalizmus. Az európai egyesült államok pedig akkor is lesz, ha Európa már nem lesz.

Aki az elmúlt egy évben azt gondolta, hogy az uniós bürokratáknak, a nemzetközi baloldali hálózatnak és a bevándorláspárti politikusoknak jottányit is változott volna a véleményük Európa jövőjéről, a multikulturális társadalmak életképességéről és úgy általában a tömeges bevándorlás kezeléséről, annak nagyot kellett csalódnia. De lehet, hogy csak rá kellett ébrednie arra, hogy (ismét) naivan szemlélte Nyugat-Európa politikusainak egy-egy retorikai fordulatát, kissé szigorúbb mondatait. Kiderült ugyanis, hogy a terrortámadások után elvárt harcias beszédek mögött a gondolkodásmód és a szándék sem változott, és ne legyen kétsége senkinek sem arról, hogy nem is fog. Amíg ők uralják a kontinenst, nem fog.

Európa politikai és gazdasági vezetőinek nagy része továbbra sem adta fel a nagy közös unió álmát. Az európai egyesült államok eszméjét. Egy olyan világot, ahol az erőszakos egyenlőségre való törekvés keveredik a birodalmi logikával. Ahol a homogenitás az elvárás. Ahol érvényesül az „egyenlők az egyenlőbbek között” elve. Ahol az egyenlőbbek a ’68-as szélsőbalos gondolatokat rágják meg újra és újra, nemzedékről nemzedékre, majd álszent módon, progressziót színlelve, hátrafordulva, takarásban köpnek rá a hagyományaink sírjára. A család és a nemzetek nyughelyére.

Az Európai Bizottság elnöke, aki a hét elején megtartott Schengen Fórumon, amelynek keretében az EU-tagállamok belügyminiszterei az övezeten belüli szorosabb együttműködés lehetőségeiről (is) tanácskoztak, kijelentette, hogy meg kell védeni az unió külső határait. Mert a polgárok biztonságra vágynak. Álszentség a javából! Ursula von der Leyen szerint ugyanis a schengeni térségnek közös politikai irányításra van szüksége, mert a globális problémákra globális válaszokat kell adni.

A migráció szabályozásának (!) előmozdítása érdekében ezért 2021 májusában el fog készülni egy új tervezet. Nem a migráció megállítása, hanem a szabályozása érdekében – figyeljünk a szavak jelentése közötti különbségre! Ahogy óriási szakadék tátong aközött is, hogy kerítéssel védjük meg a külső határainkat vagy adminisztratív szigorral, esetleg oldalsó szárnyakkal megépített, nyitott kapukkal. Hannibal ante portas!

Ahogy a jobb- vagy baloldali bevándorláspárti politikusok (ebben nincs különbség!) szerint is fontos a külső határok védelme és a „jó migrációs gyakorlat” bevezetése. Mert szerintük – ahogy ezt a politikai logikát nem tudják feladni – a bevándorlás alkalmas a katasztrofális demográfiai helyzet kezelésére és a hiányzó (olcsó) munkaerő pótlására. Mindez pedig – hogy a logika mögött lássuk a filozófiát is – a progresszív történelemszemlélet, a multikulturális társadalom eszméje és a nyílt társadalmak kiépítése érdekében. Mert a fejlődésnek – szerintük – van valahol egy végpontja, van egy olyan ideális állapot, ahol minden ember a múlt és a természetes közösségek kötöttségeinek láncától megszabadulva, szabad módon dönt a „helyes célok” mellett.

Pedig a bevándorlást nem lehet emberi jogként deklarálni. Mert nem az. Ahogy a befogadó nemzeti közösségektől sem lehet elvárni, hogy feltétel nélkül befogadjanak olyan tömeget, amelynek nagy része nem tud és nem is akar beilleszkedni.

Szemünk előtt lopakodik ismét az európai egyesült államok gondolata. Ravasz, álszent módon. A koronavírus-járványra hivatkozva, a klímaválságra mutogatva és a migráció okozta problémákra adandó válaszok, javaslatok, politikai tervezetek és megállapodások érkeznek futószalagon Brüsszelből. A polgároknak biztonságot ígérve, megnyugtató jövőképet vázolva. Mert – az ígéret szerint – a problémákat csak közösen tudjuk megoldani. De mit értünk azon, hogy „közösen”? Ezt a szót kell most átfogalmaznunk és szövetségeseket magunk mellé állítanunk, ha nem akarjuk azt, hogy az unió akkor is unió legyen, ha Európa már nem lesz. Rajtunk (is) múlik. De egyedül nem fog menni. Csak közösen. Erős nemzetek erős nemzettekkel.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Céllövész

ĀFricska. Az a rendkívül mulatságos a mi dicső ellenzékünkben, hogy olyanok, mint egy burleszkfilmben a céllövő: csak töltenek, lőnek, nem céloznak, azt találják el, ami éppen elébük kerül

Varga Bence

Varga Bence

Fenevad és vakcina

ĀSzinte már közhely, és unalmas, mint egy betontömb, de elméleti keretként ide idézhető az a megállapítás, hogy tények utáni világban élünk