Trump után a világ

Az egész Egyesült Államok és a világ többi része is megfizet a választópolgárok nagyjából felének döntéséért. (Nem csak Lengyelország, amelynek a világon kevés szövetségese van, és most még kevesebb lehet belőlük). A forgatókönyvek sötétek és szürkék. Elillanni tűnik a remény, hogy az amerikai rendszer, hadsereg, titkosszolgálat, média soha nem lesz teljesen leépíthető. Kérdéses marad a szenátus összetétele – elképzelhető, hogy a republikánusok megőrzik blokkoló többségüket, és lehet, hogy a demokratáknak a kongresszusban is csökken az előnyük. Vajon a Legfelsőbb Bíróság megőrzi függetlenségét a konzervatívok jelentős többsége által?

Az ígéretek jelenleg veszélyesnek tűnnek – lemondás a mexikói határon a migránsok ellen felhúzott falról, a muzulmánok beengedése, részvétel a klímavédelemnek nevezett őrületben, az Obama-care visszatérése az egészségügybe, a gazdagokra kiszabott magasabb adók, a rendőrség és a titkosszolgálatok korlátozása. Ehhez minden bizonnyal társul még a szólásszabadság és a fegyvertartási jog elleni merénylet… Valamint folytatódik a világnézeti balra fordulás, bevált brüsszeli minta szerint, amely csak fokozódni fog, miután a tünetmentes katolikus Joe Bident a jamai­kai–indiai Kamala Harrisre cserélik. Vajon mi lehet az ő fejében a marxizmuson kívül? Hinduizmus és vudu?

Mindez a rohamosan növekvő Kína árnyékában, amely a vuhani vírus kapcsán megmutatta, mire képes. Rendes körülmények között egy új Reagan vagy Trump behozhatná ezt a hátrányt, de most? A nagy világjárvány utáni időszak – amelynek politikai, gazdasági, társadalmi kihívásait még elképzelni is nehéz – valódi vezetőket kíván meg (minden országban), nem pedig teflonhivatalnokokat, látnokokat vagy kunktátorokat. Vajon a folyamatosan baklövéseket elkövető öregember és a helyes, de ideológiákkal erősen átitatott ügyésznő tandemje milyen eséllyel fogja tudni kezelni a kihívásokat? Már a gondolattól is félek.

(A szerző a Gazeta Polska újságírója)