Fenevad és vakcina

Tollal, nagy, nyomtatott betűkkel, bizonytalan kéz- és helyesírással papírra vetett felhívás, sok-sok fel­kiáltójellel hirdeti magát a nagy betűs Igazságot: 2021 – A fenevad éve. A 32-es busz ablakán pillantottam meg a celluxszal odarögzített kis cetlit, amelyen a figyelemfelkeltő cím alatt az ismeretlen szerző bibliai próféciákra emlékeztető retorikával és különböző források megjelölésével próbált rámutatni, a koronavírus elleni vakcina megjelenésével mintegy ütött az emberiség végórája.

Ha már megnevezzük ama bizonyos bukott angyalt, sokkal inkább kedvelem az archaikus elnevezéseket, mint például a vén kópé, lólábú, pokolfajzat, gonosz cimbora, kurafi vagy csak nemes egyszerűséggel: patás ürdöng. Itt azonban megállok, és jelzem, mivel megértem az aggodalmát, nem kívánom nevetségessé tenni a szerzőt, nem másolom be, milyen elnevezésű weboldalakra hivatkozott, hogy alátámassza apokaliptikus vakcinavízióját. (Ezzel egyszersmind kihúzom a méregfogát annak a vádnak is, hogy a szkepticizmus gúnyáját öltve próbálnám hirdetni ezeket a honlapokat.)

Szinte már közhely, és unalmas, mint egy betontömb, de elméleti keretként ide idézhető az a megállapítás, hogy tények utáni világban élünk. Mindazon folyamatok hatásait, amelyek egyébként is jelen voltak az internet megjelenése óta, a járvány még inkább felerősítette. Már mindenre és annak ellenkezőjére is van önmagát hiteles szereplőként megjelölő forrás, és ha az ember nem akar védtelenül állni a rá záporozó információtömeggel szemben, kénytelen-kelletlen azon kapja magát, hogy lassan már csak a klinikai vizsgálatokról, vektorvakcinákról, mRNS-molekulákról, ACE–2-receptorokról és még ki tudja, miről olvas.

A létezés 2020-ban az eddiginél is bizonytalanabbá vált, a szó minden értelmében. Az ember, ez az önreflexió és az empátia lenyűgöző képességével megáldott lény pedig a jelenlegi helyzetben, éppen e képességeinél fogva úgy érezheti, semmiben, már saját magában sem lehet tökéletesen biztos. Ebben a helyzetben könnyű azt hinni, hogy egyik állítás a másikkal szemben épp ugyanannyit ér.

Csakhogy az objektív igazságok látszólag szűntek csak meg. Természeti törvények, tények kétségbevonhatatlanul léteznek. Hogy elhisszük-e őket, az a kérdés.

A felmérések szerint a magyar társadalom negyvenhét százaléka egyértelműen elutasítja a koronavírus elleni oltást, harminchat százaléka pedig még nem döntött. És ez aggasztó. Magánbeszélgetéseim során hallottam már azt az érvet, hogy hiszen „nem is tudjuk, mi van abban a vakcinában”. Ez igaz. De eszembe jut egy régi mém, amit a Facebookon láttam. Egy férfi azon mereng, bárcsak visszamehetne az időben, hogy a kor emberét lenyűgözze a maiak elképesztő tudásával. Aztán rádöbben, ha megkérdezik tőle, hogyan is működik a „varázslatos elektromosság,” amelyről beszélt, valójában halvány lila gőze sincs.

Azt hiszem, ha csak azok vennének be Algopyrint, akik biológiai részletességgel ismerik a gyógyszer összetevőit és hatásmechanizmusát, elég sok fejfájástól gyötört ember lenne az utcán. Évtizedek óta oltják az újszülötteket, az első osztályos gyermekeket, és nem robbant ki egyszer sem Hepatitis B- vagy éppen mumpszjárvány. Számomra nem világos, miért pont most kellene elkezdenünk kételkedni az orvosok szavahihetőségében.

Nem nekünk, újságíróknak, hanem a szakértőknek kell hinni és az elmúlt évszázadok tapasztalatainak. Persze egy valamit azért nekem is elhihetnek, a 2021-es év nem lesz a fenevad éve. Mellesleg: a cetlit leszedtem a buszról. Ha ilyesmit látnak, tegyenek így önök is.

(A szerző újságíró)