Tákolmány- és gyűlöletkoalíció 2022

Nagyon kevés olyan szereplőt találok, aki személyiségében kialakult énképpel, ehhez kapcsolódó helyes önértékeléssel és önbizalommal, kellő integritással rendelkezne. Ezt a közösséget jelenleg a „rezsim” és annak vezetője iránti gyűlölet tartja egyben, és nem más a céljuk, minthogy tákolmánykoalíciójukba legalább két és fél millió hasonlóan megkeseredett honpolgárt toborozzanak. Azonban nemhogy lebecsülendő, hanem nagyon is komolyan veendő ez a jelenség, ugyanis valóban képes lehet elsöpörni a mostani kormánykoalíciót, mert az alapvető emberi gyengeségre, az érzelmeivel helyesen megbirkózni nem tudó, irigységből táplálkozó elutasításra, gyűlöletre épít.

Érdekes dologra bukkantam e társadalmi jelenség kapcsán az interneten. A Sulinet tudástár rendszerében a rendészeti alfejezetnél a következő leírást találtam az egészséges személyiség jellemző jegyeiről: „A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot, olyannak fogadják el magukat és másokat, amilyenek, spontán módon gondolkodnak és viselkednek, inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak, jó humorérzékük van, kreatívak, törődnek az emberiség jólétével, mélyen átélik az élet alapélményeit, erős és kielégítő kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel, objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni.” Annak különösen is örülök, hogy rendészeti tanulmányok során ilyen korrekt és összefogott ismereteket kapnak a hallgatók, annak viszont nem, hogy Magyarország következő választásán a személyiségképükben nem túl egészséges politikusok hasonszőrű, sokszor önhibájukon kívül kialakulatlan jellemmel és személyiséggel bíró emberek tömegeit lesznek képesek bemozgatni a gyűlölet zászlaja alá. Így, együtt ez a minden színű tákolmánykoalíció külföldről pénzelve fog maga mellé Barrabást kiáltó tömeget toborozni. Ez a feladat. Mielőtt az a vád érne, hogy kormánypropagandába kezdenék és Szabad Nép félórás olvasmányt készítenék, meg kell állni egy szóra, pontosabban kettőre.

Ez az és, illetve a vagy. Catullus, ez az időszámításunk előtti első században élő költő, akit minden gimnazista tanul, három szóban összefoglalta az ember összetettségének, az integrált személyiség, a lelkében ambivalensen érző lény lényegét. Szerelmes versének címe: Gyűlölök és szeretek. Nem így: gyűlölök vagy szeretek, hanem éssel.

Vaggyal a másik oldalon sem jó lenni, elvárni bárkitől a kritikátlan szeretetet. Az sem felnőtt, az sem érett, az sem igazán emberi. Ha a mostani kormánynak bárki csak lájkokat és szívecskéket küldözget a közösségi oldalakon, aki csak párás tekintetű rajongó, ugyanolyan hibába esik, mint a féktelenül gyűlölők. Helytelen elvárás kritikátlan szeretet várni bárkitől, ugyanakkor brutális helyzet a nyers, állandó, öncélú gyűlölet politika közegében létezni és odaterelni másokat. A haza, az ország, a nemzet egészséges lelkű embereket kíván, akik lélekben felnőttek, kialakult jellemük van, akik ambivalens létüket kellően kordában tartva élik mindennapjaikat. A „vagy így, vagy úgy” emberek mindig az üres tartalmú gondolatok felszippantói: kellő kábulatba kerülnek, s nekik pont ennyi kell.

Magyarország kormányát ezért gyűlölik immár évtizede itthon és külföldön egyaránt bizonyos körök. Kialakult, megfelelő jellemmel, hazafisággal bíró emberek vezetik, képviselik, akik a rendszerváltoztatás óta minden választás előtt programot írnak, akiknek volt és van is víziója országunkról, nemzetünkről. A Sulinet segítségével nézzük meg tehát az egészséges, önmagát és másokat is elfogadó személyiség jellemzőinek kulcsszavait: a valóságot gyakorlatiasan észlelik, spontán módon gondolkodnak, a problémákra mint önmagukra összpontosítanak, törődnek az emberiség jólétével, mélyen átélik az élet alapélményeit, objektív nézőpontból szemlélik a világot. Ha csak az elmúlt tíz év nagy kihívásait, a gazdasági, a migrációs és most a járványválságot nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy azért tudta Magyarország – mondhatjuk, erőn felül – jól kezelni ezeket, mert egészséges személyiségek vezetik mind a törvényalkotói, mind a végrehajtói területet. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, a kormányzat a nyugati világtól eltérő, sokszor unortodox lépésekkel – a problémára mint önmagára koncentrálva, az élet számos területén nagyon is életszerű megoldásokat keresett és talált, kellő szolidaritással és az alapvető emberi értékek – például család – megóvására és támogatására koncentráló tudatos politikájával tette sikeressé az országot és egyre egységesebbé a magyar nemzetet. Természetesen ezzel s persze meggyőző választási győzelmeivel a sárga irigység tárgya lett Magyarország, s vált lassan politikai ellenféllé abban az Európai Unióban, ahol a „szeretünk, ha azt csinálod, amit mondunk, vagy gyűlölünk, ha nem csinálod, amit mondunk” egyszerű gyarmati logikája működik. Érzelmeiken uralkodni nem tudó, az élet alapélményeit átélni már nem tudó, az objektív nézőponttól messze járó politikusokról, csúcsbürokratákról beszélünk.

Ismerjük a Kőröshegyi völgyhidat. Egy magyar műremek, dicséri a mérnöki és a kivitelezői munkát egyaránt. A tervezése az Antall–kormány idején indult, engedélyezése az első Orbán–kormány idejére esik, kivitelezése a Gyurcsány-kormány alatt valósult meg. A jobbközép kormányzás első négy évének talán legjelképesebb alkotása pedig a Mária Valéria híd. Mindkettőn nagyon szívesen megyünk át. Mindkettőre büszkék lehetünk, sőt, büszkének kell lennünk. Mária Valéria híd és Kőröshegyi völgyhíd. Ez nem lehet vagylagos, egyik is, másik is kiváló. Egy egészséges személyiségnek így kell tekintenie ezekre a műtárgyakra. Itt nem lehet egyik vagy másik oldalon sem túlhevült, kritikátlan szeretet, sem vak gyűlölet, itt objektív látásmód lehetséges csak.

A 2022-re készülő, úgynevezett tákolmánykoalíció azért veszélyes, mert nem valami mentén, hanem valami ellen jön létre, alapvetően a gyűlölet talaján, ha bevallják a szereplők, ha nem. A gyűlöletnek pedig az irigység az előszobája. Nagyon veszélyes így együtt, mert tömegeket képes magával rántani. Láttunk nagyon sok ilyet történelmünkben. Csodálkozom azon, hogy az elmúlt tíz évben nem jött létre egy balközép program, hogy nem volt képes ez a csoportosulás kiforogni legalább egy emblematikus embert Horn Gyula óta. Miért van az, hogy csak ármánnyal, baksissal és taglopással híznak fel baloldali pártok, hogy egymástól elorozva tudnak csak tagszervezeteket építeni? Elhűlve látom azt a politikai nonszenszt, hogy az alföldi katolikus, nagycsaládos polgármester itt együtt üldögél az abortuszt botmixerezéssel elviccelő hölgyikékkel, LMBTQ-s fiatalkákkal vagy épp zsidózó szélsőjobbosokkal, hogy a szemkilövető és önmagát hazugságon érő bukott miniszterelnököt se hagyjuk ki a sorból. Ez az igazi probléma. Ide züllött a magyar politika baloldala.

Ami ebben különösen dühítő, hogy volt tizenkét kormányon töltött évük. Tizenkettő. Tetszettek volna jól csinálni. Ki tiltotta meg a családok, az egyházi iskolák, szeretetszolgálatok támogatását, a gazdaság felpörgetését, a patrióta fiskális politika kialakítását, a sport fejlesztését, médiabirodalom építését, és a sort hosszan lehetne folytatni? Segítek. Senki. Tetszettek volna jól csinálni, tetszettek volna jól építkezni, politikai közösséget létrehozni, programot alkotni. S persze eközben hibázni. Ahogy hibázik a jelenlegi kormány is, mint ahogy mindannyian. Ahogy a jelenlegi kormány minden cselekedete még jobboldaliként sem feltétlenül szerethető, ahogy az öregecskedő feleség sem mindenestül vagy a férj sem kritikátlanul egy családban. Mert az egészséges ember lelke is sokszor egészen szélsőséges lehet, gyűlölhet és szerethet, így együtt, ahogy Catullus leírta. Aki ezeket elfogadva éli mindennapjait, az az érett ember, aki ambivalens létében mindig igyekszik kellő távolságot tartani a szenvedélyes végletektől, olyannak fogadja el magát és másokat, amilyenek – társát, családját, közösségét, kormányát, országát, Európát. A világ pedig ettől szép. A tocsogó, locsogó szeretet és a fröcsögő gyűlöletérzet vagylagos világában csak mentális emberromokat látunk, akiket a végletek szétszakítanak.

A magukat és másokat elfogadó emberekből lesz az érett, felkészült választói közösség mindkét oldalon. Amíg azonban a közélet bizonyos pártjai megtűrnek súlyosan frusztrált, mentális debileket, amolyan tákolmányembereket, nem sok jóra számíthatunk. Jelenleg nagyon messze vagyunk attól, hogy jó és jobb között, kiérlelt jobbközép és baloldali értékelvű politikai programok között dönthessen bárki. Sajnos a baloldalon a vagylagos emberi gyengeségre hangoltan húzzák azt a rossz világzenét, azt a nótát, amit a soros megrendelő a gyűlölet bankszámlájáról fizet. Ha nem haragszanak, mi nem ezt szeretnénk választani.

(A szerző teológus)