Akkor szögeljünk!

Ha létezne, minden bizonnyal legalább kételyeik támadnának, hogy jelenlegi politikájuk mennyire helyes, a közösség majd’ hat és fél évtizede elültetett fájának gyökerestül kicsavarása milyen súlyos társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel járhat.

Sokszor és sokat, szinte már közhelyesen idézték régebben Robert Schuman luxemburgi születésű német–francia kereszténydemokrata politikus – az unió elődjének egyik alapító atyja – szavait: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” És ha a dolgok így mennek tovább, akkor nem lesz, legalábbis Nyugat-Európában. Nem azért nem lesz, mert egyre több muzulmán bevándorló jön földrészünknek erre a felére. Hanem azért, mert kontinensünknek ez a része önként, egy multikulturális lázálom megfelelési kényszerének hatására feladta a kereszténység melletti kiállását és a nemzetállami megmaradásért való küzdelmét. Mindazt eldobta, ami Európát Európává tette.

Ne feledjük el, ez ugyanaz a Nyugat-Európa, amely a földrész keresztény gyökereire való utalást nem tette be alapokmányába, a világ legtermészetesebb módján veszi tudomásul, hogy templomok tucatjait alakítják át mecsetté vagy éppen bontják le, gyújtják fel. Az európai identitás egyik meghatározó alapkövének szétrombolása történik most. A nyugat-európai államok teljes torzulásának folyamatát, az önfeladást a vegyes etnikumú lakosság kialakítása és ennek az érintett társadalmak részéről minden ellenállás nélküli elfogadása is látványosan jellemzi. Michel Houellebecq francia író idén magyarul is megjelent Behódolás című regénye ezt a folyamatot örökíti meg.

Hazánk számára az önfeladás elfogadhatatlanságát Orbán Viktor Soros György tőzsdespekulánsnak írt válaszcikkében többek között így foglalja össze: „Európa erejét a történelem folyamán mindig is a nemzetek adták. Az európai nemzeteket, bár különböző eredetűek, hitünk közös gyökerei összekötötték. A keresztény szabadság volt az, ami biztosította a gondolkodás, a kultúra szabadságát, és jótékony versenyt teremtett Európa nemzetei között. A különbözőségek nagyszerű elegye Európát évszázadokon keresztül a világ vezető erejévé tette” – írta a magyar miniszterelnök.

Robert Schuman is eredetileg olyan szerkezet tervét vetette papírra, amely fenntartja az etnikai és politikai határokat, nem töri össze a nemzetállamok szuverenitását, sőt a történelmi múlt megtartásával teremti meg szövetségesi szinten az együttműködést. Schuman úgy látta, hogy egyetlen ország sem hagyhatja figyelmen kívül a vallás társadalmat formáló erejét.

Az unió keleti végein, Magyarországon és Lengyelországban éppen ezért társadalmilag fel sem merülhet a kereszténység és a nemzetállam önkéntes feladása, migránsok befogadása, kevert társadalom mesterséges kialakítása. Brüsszel hiába próbálja mindezt zsarolással kierőszakolni, az EU következő költségvetésének és az újjáépítési alap hazánknak járó kifizetéseit az úgymond jogállami feltételek teljesítéséhez kötni.

Ha már az unió vezetőinek gondolatvilágából el is tűnt az emlékezetkultúra, az eszükbe juthatna, hogy 1956-ban ebben a két országban tört ki forradalom, mert az itt élők nem akarták identitásuk alapjait feladni. Ha az unionisták csak egy kicsit is belemélyednének a huszadik század történelmébe, akkor világossá válna előttük, hogy Magyarország és Lengyelország volt az a két állam, amelyik a szovjet birodalom koporsójába az első két szöget beleverte.

Ezért most sem adhatjuk fel!

(A szerző lapszerkesztő)