Vétó

„Csak reménykedhetünk benne, hogy Magyarország és Lengyelország csatlakozni fog a konszenzushoz, és támogatni fogja az uniós költségvetést és a helyreállítási alapot, mert ha nem, mély válság elé nézünk az unió történetének legsúlyosabb gazdasági visszaesésében, európaiak millióinak megélhetése függ a csomag mielőbbi elfogadásától” – sopánkodott a minap a Politicónak egy névtelenül nyilatkozó uniós diplomata. A brüsszeli lap nyilván szívesen meg is hallgat ilyesmit, a kolléga empatikusan bólogat, minek is vitába szállni, ha mindig mindenért előszeretettel hibáztatják a magyar kormányt.
Meg kell hagyni, egyes uniós döntéshozók igen vastag bőrt növesztettek. Egészen elképesztő pofátlanság ugyanis, amit művelnek. Az állam- és kormányfők júliusi tanácskozásán napokon keresztül, éjt nappallá téve tárgyaltak, mire sikerült kompromisszumra jutni az uniós költségvetésről és a koronavírus-járvány gazdasági hatásait kezelni hivatott alapról.

Az Európai Parlament – amelynek balliberális többsége jobb szeret a probléma, mintsem a megoldás része lenni – hamar közölte, hogy márpedig ők ebbe nem mennek bele, csak akkor, ha belekerül az úgynevezett jogállamisági kritérium. Ez a számukra oly fontos kitétel nem apróság, mert bár szépen hangzik a jogállamiság védelme, a lényege a dolognak az, hogy egy homályos fogalomra hivatkozva politikai zsarolást alkalmazzanak azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek máshogy gondolkodnak például a bevándorlás kérdésében.

Nagyon találgatni sem kell, kikre gondolnak, hiszen rendszeresen nevesítik is hazánkat és Lengyelországot.
Hogy ki a felelős azért, hogy megint távolabb kerültünk a költségvetés elfogadásától? Varga Judit igazságügyi minisztert idézve: „a felelősség azoké, akik hagyták, hogy az ideológiai viták túszul ejtsék a mentőcsomagot, és megsértették az állam- és kormányfők júliusi megállapodását”. És valóban: „Magyarország végig tisztességesen betartotta az uniós szerződéseket és a júliusi alkut. Sosem árult zsákbamacskát.”

Több országnak valóban égető szüksége van a helyreállítási alap forrásaira, ahogyan az uniós diplomata mondta, és az sem kecsegtet semmi jóval, hogy már november van, még sincs elfogadva a 2021–27-es időszakra vonatkozó költségvetés.
Nincs abban semmi meglepő, hogy Brüsszelben érzéketlenek az unió tényleges problémáira. Nézzük csak meg, mit írt múlt héten a már említett Politico az uniós belügyminiszterek tanácskozásával kapcsolatban.

A lap akkor a zárónyilatkozat birtokukba jutott tervezete alapján arról számolt be, hogy hosszas egyeztetések után az elmúlt időszak terrortámadásaival kapcsolatos szövegből gondosan kiirtották a legtöbb olyan részt, amelyben megnevezték az iszlámot. A Politico szerzője még így is problematikusnak tartotta, hogy – szerinte egészen Donald Trumpot idézően – nagy jelentőséget kap a szövegben a társadalmi kohézió és a migránsok sikeres integrációja. Ezzel pedig azt sugallják, hogy a terrorcselekmények, amelyeket bevándorló hátterű, muszlim vallású emberek követnek el, összefügg a bevándorlással. Merőben formabontó gondolat!

A Politico szerzőjének döbbenete azt mutatja, hogy egyes brüsszeli fejekben semmi sem változott öt év alatt: ahogy 2015 elején mindennek elmondták Orbán Viktort, amiért a bevándorlás és a terrorizmus összefüggéseire világított rá, most is pont ugyanennyire vakok.

Valóban Magyarországot és Lengyelországot kellene kioktatni akkor, amikor Európa egyik válságból a másikba bukdácsol, és még a problémák forrásának meghatározására se hajlandóak a politika- és véleményformálók? Bőven van mit vétóznunk.

(A szerző főmunkatárs)