Deme Dániel

Vélemény és vita

Ami Szlovákiát nem érdekli

Szlovákiát alapjaiban sokkolta a februári választások óta zajló letartóztatási hullám, amely magas szintű állami hivatalnokokat, rendőröket és bírókat érintett

Az új miniszterelnök, Igor Matovic csapata az őt megelőző szlovák kormányok szervezett bűnözéssel történt összefonódását próbálja felgöngyölíteni. A rendszerváltozás óta jól ismert, érinthetetlennek és mindenhatónak vélt közéleti szféra jó néhány tagja most rácsok mögött ül, és a legsúlyosabb vádak ellen kényszerül védekezni.

A legutóbb Dusan Kovácik, a speciális ügyészség vezetője csuklóján kattant bilincs, akit hivatalával való visszaéléssel, korrupcióval, kenőpénz felvételével és bűnözői körökkel való szövetkezéssel vádolnak. Kovácik néhány régebbi döntése, amelyek során leállított bizonyos korrupcióellenes kivizsgálásokat, már régebben gyanút keltett megfigyelők körében, hiszen épp az ő hivatala az, amelynek harcolnia kellett volna a szervezett bűnözéssel és megfigyelés alatt tartania a magas rangú közéleti szereplőket. Ennek ellenére inkább úgy tűnik, hogy a hivatalát 2004-ben elfoglaló Kovácik a mindenkori szlovák kormány és azok csúcspolitikusainak kiszolgálója volt.

Rácsok mögé került Ľudovít Makó, a Pénzügyi Hatóság Bűnügyi Hivatalának volt vezetője, aki egyes hírek szerint saját helyzetén könnyítendő szolgáltatott terhelő bizonyítékokat Kovácik ellen. Makót is zsarolással és az alvilággal való együttműködéssel vádolják.

De letartóztatták a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA) volt fejét is, Róbert Krajmert, aki a jelek szerint nem tudott kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy mit keresett a 2018-as újságíró-gyilkosság helyszínén, vagy honnan tudta, hogy az áldozat épp az olasz maffia szlovákiai tevékenységéről készül publikálni, mielőtt ez az anyag nyilvánosságra került volna.

Rácsok mögött van továbbá egy volt rendőr ezredes, számos neves üzletember, tizenhárom bíró, köztük Monika Jankovská igazságügyi államtitkár is, akit a bűnözők egymás közt csak „majmocskának” hívtak.

A korrupciógyanús mindenhatók sorsa a gyakorlatban Ján Kuciak újságíró és menyasszonya ellen elkövetett merénylet révén dőlt el, ez volt a szlovák társadalom számára az a vízválasztó, amelyet már nem lehetett eltussolni. A gyilkosságba belekeveredett gyanúsítottak és más bűnszervezetek szálai egészen a szlovák kormány irodáiba vezettek, így kényszerült lemondásra a volt miniszterelnök, Robert Fico is.

Mondhatnánk, ez így nagyon rendben van, szomszédaink alaposan sepregetnek a portájukon. A furcsaság csak ott kezdődik, amikor például észrevesszük, hogy az Európai Bizottság és Nyílt Társadalom Alapítványok által is nagyvonalúan támogatott Transparency International a saját korrupciós világranglistáján elegánsan tizenegy hellyel Magyarország elé helyezi Szlovákiát. Nem számít, hogy nálunk nem gyilkolják az újságírókat, hogy legalábbis az utolsó egy évtizedben nem mennek az uniós támogatási alap forrásai az olasz maffia és a helyi politikusok zsebébe, a korrupciót és szervezett bűnözést visszaszorítani hivatott igazságügyi szervek volt vezetői pedig nem ülnek bilincsben a vádlottak padján, mint ahogy ez történik északi szomszédunknál.

A szervezett bűnözés elleni akció „purgatórium” névre keresztelt harmadik fázisa csak napjainkban indult, de annyi már most látható, hogy az alvilág és a politikai elitek összefonódása évtizedeken át strukturális jelenség volt Szlovákiában.

Felmerül tehát a kérdés, hogy Szlovákia miért nem aggódik az EU-s költségvetés jogállamisághoz való kötése miatt? Nemcsak hogy nem aggódik, de egyes politikusai gúnyolódnak a magyarokon és a lengyeleken, amiért azok vétóval fenyegetnek. Mária Kolíková igazságügyi miniszter szavaival élve, visszaélünk a V4-„márkával”, amiért a szlovákokat belekeverjük ebbe a vitába.

Ivan Korcok szlovák külügyminiszter is hasonló magabiztossággal beszélt a jogállamiság kérdéséről: „nincs problémánk ezeket a kérdéseket megvitatni az EU-n belül”. A szlovák baloldali sajtó, mert másfajta már nincs, is úgy értelmezte ezt a vitát, hogy a magyar kormány nem szeretné, ha átláthatóság lenne az európai pénzek számonkérésében. Állították ezt a szlovák újságírók olyan erkölcsi fölénnyel, mintha egy pillanatra elfelejtették volna, hogy tisztviselőik, rendőreik és bíróik java épp az európai regionális fejlesztési pénzek ipari szintű elsikkasztásával kapcsolatban ül a vádlottak padján. Vajon honnan ered ez a magabiztosság, ez az öntudat, hogy a botrányok ellenére országuk biztosan számíthat majd Brüsszel jó szándékára?

Az utolsó hónapokban felfedett korrupció nagyságánál talán csak a brüsszeli jogállamiság-próféták hallgatása sokkolóbb. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy Szlovákiát a vezető politikusai európai uniós személyes ambíciói miatt sokan a visegrádi négyek legingatagabb láncszemének tartották. Ha az uniós bürokraták a szaftos pozíciók osztogatásánál kicsit kevésbé mohón viselkedtek volna, és több jut a volt bukott szlovák kormány tagjainak is, talán sikerült volna megosztani a V4-ek józan ész koalícióját. Ez a szövetség létfontosságú ahhoz, hogy régiónknak független hangja legyen, és ne a nyugati nyílt társadalmak gyarmatosító szeszélyeinek legyünk kitéve az európai források elosztásánál. Ennek a jelentőségét még – úgy látszik – a különben jó szándékú Igor Matovic miniszterelnök sem értette meg teljesen, de bízom benne, hogy hamarosan felfedezi a hazájában elhatalmasodott korrupció és a külföldről érkező politikai kritériumokhoz kötött pénzek közötti összefüggést.

(A szerző teológus, újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Ferenc, a megoldó

ĀFricska. Gyurcsány egyszerűen megunhatatlan! Már amennyiben egy udvari bolond és egy tehetségtelen alanyi költő különös keveréke szórakoztató lehet

Őry Mariann

Őry Mariann

Vétó

ĀMeg kell hagyni, egyes uniós döntéshozók igen vastag bőrt növesztettek. Egészen elképesztő pofátlanság ugyanis, amit művelnek