Vélemény és vita
Szép valóság
Fricska. Lassan ébredek az Izland elleni Eb-selejtező eufóriájából. Ahol fiaink az utolsó leheletig… Úgy, ahogy sok évtizedig soha…
És végül nyertünk, mert ennek a szellemiségnek nyernie kell! Olvasom az interneten a sok boldog embert és néhány megszállott „stadionozót”: az arány jó, az utóbbiakon úgyse lehet segíteni. És képzeletben a DK szélsőségeihez idomult exhumorista Farkasházy Tivadar lakásában vagyok, aki korábban azt bírta mondani, hogy ő igazából a magyar válogatott ellen szurkol, mert az Orbánnak rossz. S magam előtt látom, amint a meccs utolsó percében őrjöng. Aztán visszatérek a valós élményekhez. Ahhoz, hogy a nemrégiben magyar állampolgárrá vált Loic Nego a gólja után elsőként a szent koronás magyar címert csókolta meg a mezén, majd a sötét bőrű játékos a meccs után elmondta, élete legnagyobb boldogsága, hogy magyar válogatott lehet. Ő, aki legálisan, értéket teremteni jött hozzánk, egy olyan országba, amely Farkasházy szellemi köre szerint rasszista és xenofób. Az álomnál néha szebb a valóság!
