Tudományosan megerősítve, tombol a jobboldali terror

Európa tragikomikus politikai cirkuszi porondját figyelve az embernek egyre az az érzése támad, hogy a nyugaton már szinte mindennapos terrortámadások és brutális erőszak frekvenciája egyenes arányban alakul a Magyarországgal szemben indított kötelezettségszegési eljárások számával. Ugyanez valószínűleg elmondható a frissen felavatott Karl Marx-szobrok és ledöntött nemzetalapítók emlékművei közt fennálló arányról is. De hogy rátérjünk fő témánkra, a lemészárolt papok és tanárok, agyonlőtt rendőrök, felrobbantott metrószerelvények gyakorisága is arányos mértékben növekszik az állítólagos jobboldali terrorizmusról készült tudományos tanulmányok számával.

Európát és az Egyesült Államokat ma elsődlegesen a jobboldali terrorizmus veszélye fenyegeti, tudhatjuk meg számos egymástól idéző, de szigorúan tudományos kritériumok alapján elkészült tanulmányból. A médiumok és politikusok által vég nélkül idézett tézist egyetlen fő forrásra vezethetjük vissza, a Center for Strategic and International Studies (CSIS) júniusi tanulmányára, amelyben a mai amerikai terrorista trendeket elemzik.

Egyesek legyintenek majd, amikor elárulom, hogy a CSIS nemzetbiztonsági kérdéseket érintő tanulmányait a Nyílt Társdalom Alapítvány pénzeli, hogy a tanulmány két fő szerzője, Seth G. Jones és Catrina Doxsee makulátlan Soros-alapítványi pedigrével rendelkezik, de ezzel megtagadnák önmaguktól a mai nihilista liberalizmus patológiai elemzésének örömét, és ez nagy kár lenne.

Az ilyen, politikai önigazolás céljából készült tanulmányok kedvenc trükkje a teljesen önkényes időszakokra felosztott elemzés. Ha, tegyük fel, január 1. és február 5. között 90 jobboldali terrorista incidens történt és 10 baloldali, de ezután akár több száz baloldali támadás, akkor készítsünk statisztikát február 5-ig, amelyben kimutathatjuk, hogy a jobboldali terrorizmus immár 90 százalékát teszi ki az incidenseknek. Tudós szakértőink nem is okoztak csalódást: a tanulmány szerint 2020. január 1-jétől május 8-ig az amerikai terrorista incidensek 90 százalékát jobboldaliak követték el. Hogy ezt a konkrét intervallumot miért tekintik statisztikailag mérvadónak, arra már nem térnek ki. Ha viszont az interneten simán rákeresünk a jobboldali terrorizmus statisztikáira, sok amerikai hírportálon már 90 százalékos jobboldali terrorizmus jelenik meg tényként.

A nyílt társdalom „szakértőinek” legfőbb manipulációs eszköze viszont a tanulmányaikban szereplő definíciókban rejlik. Azok a kritériumok, amelyek alapján elérkeznek következtetéseikhez, a liszenkói áltudományosság szintjét súrolják, és itt már csak az a kérdés, hogy ezt szándékosan teszik-e, vagy pedig tényleg ennyire tájékozatlanok. Először is mi az, hogy jobboldali és baloldali terrorizmus? Ha jól belegondolunk, ilyenről csak akkor beszélhetünk, ha létezik jobboldali és baloldali ártatlan áldozat, ha értelme van felosztani az emberi életeket jobboldalira és baloldalira. De az érvelés kedvéért fogadjuk el ezt a kategorizációt. Íme hát a definíciójuk:

„A jobboldali terrorizmus olyan (…) entitásokra vonatkozik, akik erőszakot alkalmaznak vagy azzal fenyegetőznek faji vagy etnikai felsőbbrendűségi indíttatásból, az állami szerveket ellenzik, elfogultak a nőkkel szemben, ide sorolandó az INCEL (kényszercölibátus)-mozgalom vagy bizonyos rendelkezések elleni fellépés, mint az abortusz”.

Tehát ha BLM (A fekete életek számítanak)-aktivisták, akik minden kertelés nélkül faji felsőbbrendűséget hirdetnek, meglincselnek néhány rendőrt, a fentiek szerint ezt jobboldali terrorizmusnak lehet elkönyvelni. Ha egy csoport anarchista az államhatalommal szembeni lázadásként szétver egy városközpontot, vagy etnikai hátterű uszítók a rendőrség feloszlatását követelik, már táplálhatjuk is a jobboldali terrorizmus statisztikáit újabb számokkal. Ha betörik egy abortuszklinika ablaka, ez is automatikusan jobboldali terrorizmus. A legeredetibb kategória persze a sajnálatos módon barátnőt nem találók csoportja (INCEL), akiknél a tanulmány külön súlyosbító körülményként emeli ki, hogy többségük állítólag fehér etnikumú, és internetes fórumokon ontják a nőutáló fantazmagóriáikat. Jó néhány ilyen félnótás neve gazdagítja a jobboldali terrorstatisztikák lajstromát, és ezzel a tanulmány elkészítői több bekezdésben is dicsekednek.

Az igaz, hogy a tanulmány által vizsgált időszakban (1994–2020), ahogy ezt a szerzők maguk is elismerik, az Egyesült Államokban a fenti álmetodológiával definiált jobboldali terrorizmusnak 335 áldozata volt, a vallási eredetű (iszlamista) terrorizmus pedig 3086 ártatlan ember életét oltotta ki, azért a tanulmány a bevezetésétől a záró téziséig minden félreértést mellőzően a jobboldali terrorizmust jelöli meg az Egyesült Államok első számú kihívásaként. A kétéves fehér kisgyermeket lábbal taposó BLM uszító ideológiája és erőszakorgiái ellenére is csak a jobboldali extrémizmust látja felfelé ívelni.

Azt hiszem, mielőtt ilyen meggyőző tudományos érvelés hatására teljesen megutálnánk önmagunkat, ahogy ez történt nyugati szomszédainkkal, azért tegyük fel magunknak azt a teljesen ártatlan kérdést, hogy a nyílt társadalom és multikulturalitás sikeréről tanúskodó tanulmányok véletlenül nem a fenti metodológiával készültek-e, vagy a tömeges bevándorlás gazdasági és társadalmi kohéziós szükségszerűségét bizonyító érvek nem ilyen logikával kerültek-e megfogalmazásra. Mert ugye, a megrendelő minden esetben ugyanaz volt.

A tények és tapasztalatok viszont az ellenkezőjéről tanúskodnak, de látszólag sokaknak javukra válik az, ha tombol az aljas fehér jobboldali extrémizmus. És, nemde, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet is egyre fokozódik.

(A szerző teológus, újságíró)