Magyargyűlöletből jeles

Tényleg nagy a baj az Orbán-fóbiás konzervatívok fejében. Az önmaga szerint kritikus, szabadelvű, az angolszász konzervativizmusért rajongó Somogyi Zoltán (is) eljutott oda, hogy a magyar embereket gyávának és megalkuvónak nevezze. Az országot pedig nemes egyszerűséggel „krumpliországnak” – pusztán azért, mert Bíró László elvesztette a legutóbbi időközi választást, így a szivárványkoalíció főpróbája egyelőre megbukott.

Az ellenzéki összefogás jelöltjének kudarcát számos módon magyarázták az elmúlt hónapban, de nagyjából két, egyértelműen szétválasztható csoport rajzolódik ki az érvek mentén. Vannak, akik szerint csak a jelölt volt rossz, az összefogás történelmi győzelem, és egy előválasztás megoldást ad majd az ilyen apró problémákra 2022-ben. És vannak, akik szerint a jelölt rendben volt (bocsánatot kért, és feloldozást kapott), az összefogás történelminél is nagyobb siker, ám a Fidesz–KDNP krumpliszsákokkal elcsalta a választást. Persze a vesztesnek nem sok minden marad, így a politikában – ami a magyarázkodás művészete is – mindig meg kell magyaráznia mindent, a vereséget is, ha a túlélés a célja.

A HVG egyik fizetős online rovatában el is indult egy elsőre tényleg színvonalasnak tűnő vitasorozat, amely az ellenzéki összefogás lehetőségeire, illetve olyan célok megfogalmazására keresi a válaszokat, amelyek a kormány legyőzésére vonatkoznak. Annak ellenére, hogy a HVG független és objektív sajtótermék, és a vitasorozatot kezdeményező Tóka Gábor is többször hivatkozik a független sajtóra és értelmiségre, igencsak ellentmondásosnak tűnik az, hogy ő maga és az őt követő Somogyi Zoltán is komolyan vehető tanácsokat osztogat az ellenzéki pártok részére abból a célból, hogy a következő választásokon demokratikusan (!) legyőzzék az Orbán-kormányt. De ennyit a függetlenségről!

Somogyi Zoltán brutálisan sértő gondolatai azonban megérnek egy-két bekezdést, hisz idáig leginkább a szélsőségesen liberális és a marxista tanokkal incselkedő baloldaliakra volt jellemző, hogy krokodilagyúnak, birkáknak vagy éppen elmaradott sötét bunkóknak nevezzék azokat a választópolgárokat, akik a Fidesz–KDNP-re merték leadni a szavazatukat.

Somogyi azonban szabadelvű konzervatívnak tartja magát, aki sajátos magyar módon megjárta az SZDSZ-t és az MDF utódpártját is. Előbbit pártoló tagként, utóbbit politikai tanácsadóként. Tipikus „centrista” politikai jellem, tipikus kacskaringós út a pénzért és a hatalomért és végül tipikus kudarcos politikai út.

Amit azonban a HVG online oldalán most ír, túlmegy azon a határon, amit a magyar embereket meg nem értő kritikus, szabadelvű, független és kissé arisztokratikus szellemi magaslaton tetszelgő politikai tanácsadó (?) megtehet. Így ír ugyanis: „A magyar ember egyedi és bátor, ezáltal lett egyéniség az európai kavalkádban, hangsúlyozza a miniszterelnök, tudván, hogy mindenki azt szereti a legjobban magával kapcsolatban hallani, amiből hiányérzete van. (…) Az egyébként okkal gyáva és megalkuvó embert úgy kell kenyérre kenni, hogy egyedinek és bátornak nevezzük, ezáltal egyéniségnek. Az az ember joggal gyáva és megalkuvó, akinek a családjában volt dédnagypapa, akinek leverték a veséjét a nyilasok, nagymama, akit megerőszakoltak az oroszok, elvette, ellopta a vagyonukat, életüket, egészségüket egy korszak, amelyben nem akartak volna benne élni, vagy a túlélésért kialakult rettegés miatt »egyszerűen csak« meghunyászkodó viselkedésre nevelték otthon.”

Hogy a 20. században volt két kulturális és gazdasági aranykor és boldog békeidő, egy ’56-os forradalom, majd a ’89-ben fellángoló szabadságvágy is utat tört magának – azt ezek szerint Somogyi elfelejtette. De azon elmélkedni, hogy „krumpliországban” azért nyerhet a Fidesz–KDNP, mert krumplit osztanak és megalkuvásra bírják a gyáva embereket, akik a Somogyi által felvázolt történelmi okok miatt joggal meghunyászkodnak, mindenképpen sértő és elfogadhatatlan – akár a helyzet teljes félreértelmezéséből, akár nettó magyargyűlöletből ered. Nehéz nem az utóbbira gondolni.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)