Vélemény és vita
Tusk harca a valósággal
Meglepően hangozhat, de Európában sem mindenhol egyértelmű, hogy éppen a koronavírus-járvány második hulláma tombol, egyre riasztóbb fertőzési és halálozási adatok miatt rettegnek az európaiak
Vannak helyek, ahová nem jutnak el ezek az információk, még akkor sem, ha már a közvetlen közelükben is egyre többen kényszerülnek karanténba. Ilyen hely a liberális politikusok feje.
Más magyarázatot nehéz találni arra a jelenségre, hogy egyesek hónapok óta tökéletesen érzéketlenek a körülöttük lévő valóságra. A következő hétéves uniós költségvetésről és a járvány hatásait kezelni hivatott helyreállítási alapról szóló tárgyalások például nagyszerűen illusztrálják, milyen veszélyekkel jár a liberálisok által áhított európai egyesült államok. A nyáron nagy nehezen sikerült egyezségre jutniuk a tagállami vezetőknek. Ne legyenek illúzióink, trükközés és felelőtlenség ott is volt, hiszen egyes takarékos országok vezetői azért léptek a demokrácia őrének nemes szerepébe, hogy leplezni próbálják, valójában pénzügyek miatt akadékoskodnak – csak az nem hangzik olyan szépen.
Az Európai Parlament viszont még csak nem is ilyen trükközésből rúgja fel a tárgyalóasztalt, hanem csak a szokásos formáját hozza balliberális többségének nyomására. Mindenkinek a mielőbbi megállapodás lenne az érdeke, de a parlament ezúttal is inkább a probléma, mintsem a megoldás része akar lenni. Az uniós források jogállamisági kritériumokhoz való kötése évek óta megoldatlan problémahalmaz, érzékeny kérdés, vannak, akiknek mégis úgy tűnik, hogy a koronavírus-járvány okozta válság a megfelelő időpont a kierőszakolására.
Ennek az életidegen, csak saját politikai érdekeivel foglalkozó brüsszeli kasztnak az egyik főhőse Donald Tusk volt lengyel kormányfő. Most éppen az Európai Néppárt elnöke, miután a honi politikából kibukott, valami brüsszeli pozíció azért akadt. Tusk fő sérelme, hogy visszatérne a lengyel politikába, de nem sikerül. Az Európai Tanács elnöke is úgy lett, hogy előremenekült, amikor pártja, a Polgári Platform választási kudarca készülődött.
Tusk a legnagyobb európai pártcsalád elnökeként mindent a lengyel belpolitikának rendel alá. A liberális platformosok és a lengyel kormányzó párt, a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság szembenállása megakadályozza, hogy a Néppárt nyitni tudjon a reformkonzervatív frakció felé. Lelkesen kampányolnak saját hazájuk ellen Brüsszelben, ehhez pedig a Néppárt megbízhatóan adja a szavazatokat. Ez alól a legmarkánsabb kivételt a Fidesz–KDNP jelenti, ez pedig meg is magyarázza a mostani helyzetet.
Az Európai Néppárt elnöke elszántan küzd azért, hogy a konzervatív, hazafias lengyel vezetéssel szövetséges Fideszt végre kitegye a pártcsaládból, de ez csak nem sikerül neki. A folyamatosan áskálódó liberális tagpártok ugyanis nincsenek elegen. Ugyanazok a pártok kerülnek mindig elő, amikor a Fidesz kizárását követelik, ugyanazok petícióznak, interjúznak a magyar ellenzéki médiának, és persze szavaznak Magyarország ellen minden számukra elérhető fórumon.
Amikor Tusk korcs demokráciáról beszél hazánkkal kapcsolatban, ennek fényében kell értékelni. Különben is, már megtanulta a brüsszeli liberális trükköket: azt mondja, ahol nincs szólásszabadság és jogállam, az nem demokrácia, de annak bizonyításába persze már nem megy bele, hogy ez lenne-e a helyzet Magyarországon.
Tusk nagy erőkkel jelentékteleníti el Európa legnagyobb pártcsaládját saját harcai miatt. Mindezt akkor, amikor az európaiaknak minden korábbinál nagyobb szükségük van felelős politikusokra.
(A szerző főmunkatárs)
