Nagy Ervin

Vélemény és vita

Miért nem szavaz a jobboldal Pálinkás Józsefre?

Pálinkás József nem az első és valószínűleg nem is az utolsó „szabadelvű-konzervatív” közszereplő, aki a Fideszt vagy annak holdudvarát elhagyva miniszterelnök-jelöltnek jelentkezik az ellenzéki szivárványkoalíció élére

Pedig tagadhatatlan tapasztalat, hogy a magyar jobboldal – bármennyire is tiszteletre méltó legyen a személy maga (ahogy Pálinkás József is az!) – az ilyen kacskaringós utakra, kacifántos ideológiát képviselő, az unió liberális bürokráciájának megfelelni akaró, a baloldallal összeállni sem rest politikusokra egyáltalán nem vevő. De vajon miért van szükségszerűen kudarcra ítélve egy-egy baloldalisággal éppen nem vádolható köz­életi személy sikere, mikor a kormánypártokon túli politikai színtéren „kritikus”, szabadelvű” vagy „européer” konzervatívnak nevezi magát? A választ a jobboldali szavazópolgárok gondolkodása és érzései adják meg.

Az önmagát jobboldali szavazónak tartó polgár erősen rendpárti, karakteresen antikommunista és nemzeti alapon fogalmazza meg identitását. Támogatja a szuverenista politikát, és jellegzetesen patrióta álláspontra helyezkedik, ha globális problémákkal kerül szembe az ország. Azaz nem az uniótól vagy más nemzetközi szervezettől, urambocsá’ egy nagy birodalomtól várja a megoldást, hanem az ország autonóm kormányától. Így volt ez a munkahelyteremtés programjában, a családtámogatási rendszer kiépítésében, a migrációs válsággal szembeni fellépésben, és ezt látjuk ma, a koronavírus-járvány elleni küzdelemben is. Ezzel szemben az önmagukat „szabadelvű konzervatívoknak” nevező, politikai ambíciókkal fellépő közéleti személyek, tudósok, művészek mindig a „Nyugathoz” mérik magukat, és az uniótól várják a válaszokat. Ez pedig áthidalhatatlan szakadék.

A magyar jobboldali szavazó nemcsak az országhatáron belül, hanem kifejezetten a magyarság által lakott Kárpát-medencében erősítené meg a nemzeti összetartozás szellemiségét. Ebben a lehetőségben pedig mindig a politikai realitásra koncentrál, ilyen értelemben sokkal pragmatikusabb, mint az utópikus és sokszor félrenéző baloldali politika vagy az ezzel összefonódó liberális szellemiség, amelynek ezek az értékek cseppet sem fontosak. A nyugati, szabadelvű konzervativizmust másoló és világpolgárságot nagyra tartó magyar „euro­péer konzervatív” személyek azonban nem foglalnak egyértelműen állást ebben a kérdésben. Leginkább a két politikai dimenzió között ragadnak.

Az önmagukat jobboldalinak tartó szavazók tisztelik és támogatják az érdem- és teljesítményalapú politikai tekintélyt, vágynak a társadalmi rendre, az erős államhatalom által nyújtott biztonságra, és tisztelik a történelmi hagyományokat. A „szabadelvű konzervatívok” azonban önkényuralmi kilengésnek tartják a politikai tekintélyt. A nyugat-európai jobboldali trendeket másoló „szabadelvű-konzervatívokkal” szemben a magyar jobboldali szavazók továbbá többre tartják a politikai stabilitást a vitatkozó, sokszínű koalíciós kormányzásnál, és elutasítóbbak a mai liberális politikai célokkal szemben. Ez is óriási különbség!

A magyar jobboldali szavazó – történelmi okoknál fogva és a rendszerváltoztatás utáni évtizedből is tanulva – sokkal gyanakvóbb a szocialistákkal szemben, elutasít minden olyan „kritikus konzervatív” álláspontot, amely bármilyen formában összefog a baloldallal, vagy feladva értékeit meg akar felelni a „liberális értelmiségnek”. A baloldallal való bármiféle együttműködés a jobboldali szavazó számára nem hiba, hanem bűn. Aki rálép erre az ingoványos útra, az szükségszerűen elmerül a baloldali mocsárban, és megszűnik jobboldalinak lenni – legalábbis Magyarországon.  

A magyar jobboldali szavazók elutasítják a nyugati mintákat másoló „szabadelvű konzervatívokat”, megtagadják a baloldallal szövetséget kötő „kritikus konzervatív” csoportokat és pártokat. A magyar jobboldali szavazók helytelenítik az olyan önmagukat „européer konzervatívnak” tartó személyek tevékenységét, akik támogatják a liberális ügyeket. Így ezek a személyek, pártok, értelmiségi csoportok szükségszerűen a „politikai senkiföldjére” kerülnek. Így fog járni Pálinkás. 

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Röplapok

ĀA röplap rövidebb életű, mint egy újságcikk. Pedig az újságcikk sem él sokáig. A röplap felröppen, lejt néhány csavaros szaltót a levegőben, aztán a szemétben végzi

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Az osztályharc nem tűnt el, csak átalakult

ĀArra tanították őket, hogy azoknak van igazuk, akik hangosak. Miközben elhitették velük, hogy a másság és az egyediség a legfontosabb, szépen uniformizálták a tudatukat

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom