Faggyas Sándor

Vélemény és vita

A Momentum széttört álmai

Véleményformáló publicisták és ismert zsurnálpolitológusok körében az a szinte általános nézet, hogy a baloldali térfélen a Gyurcsány-párt és a Fekete-Győr–Cseh–Donáth-trió fémjelezte Momentum vetélkedik az ellenzék vezető ereje címért

álláspont

Ami momentán nem túl izgalmas kérdés, hiszen a mérvadó közvélemény-kutató cégek átlagolt adatai szerint mindkét párt népszerűsége mindössze tíz százalék körül mozog a teljes felnőtt népesség körében, míg a kormánypártokat a teljes lakosság 35–40, az aktív szavazóknak pedig uszkve a fele támogatja. A fideszes Koncz Zsófia nem véletlenül kapott egy hete a borsodi időközi választáson majdnem 51 százalékot összbaloldali riválisával szemben.

Annyiban persze érdekes lehet a két ballib alakulat mozgása, hogy vajon a notórius hazudozó, politikailag és emberileg is bukott kormányfő (akiről Vadain, Varjun és pár ezer Gyurcsány-fanon kívül mindenki tudja, hogy messze ő a legelutasítottabb, legellenszenvesebb hazai politikus) posztkommunista–szélsőliberális pártja vagy az ifjú sorosista–brüsszelita titánok mozgalma kerekedik-e majd felül. A titán szót egyébként maga Donáth Anna használta közösségi oldalán, miszerint (úgymond a Fidesz állítása alapján, ami egyszerűen szamárság): „én vagyok az ellenzéki Thanos, aki több párhuzamos valóságért is felelős egyszerre”.

Ha valaki véletlenül nem tudná, Thanos egy népszerű amerikai képregénysorozat szupergonosz figurája, és Őrült Titán a beceneve. Ezzel azonban hiába igyekszik elviccelni, elbliccelni Donáth, hogy ő rántotta le magáról a leplet hazugságaival. Egyrészt ügyetlenül elkotyogta, hogy a koronavírus elleni védekezésről tavasszal hozott törvény kapcsán hazugság volt az Orbán-kormány diktatúraépítéséről beszélni, és hogy ennek külföldi elterjesztésében hiba volt (a többi ellenzéki párt mellett) a Momentumnak részt vennie. Másrészt azzal is lebukott, hogy egyik nap azt állította, nem egyeztetett a liberális Vera Jourová uniós biztossal a magyar jogállamiság ügyében (is), a másik napon meg szűk körben beismerte, hogy igenis, rendszeresen beszélt vele telefonon.

De nemcsak a „von Haus aus” szélsőbalos Donáth Anna (nagyapja és apja is virtigli kommunista volt) bukott le, hanem elvtársa, Fekete-Győr pártelnök is, aki a romániai önkormányzati választási kampányban ismét nem a magyarok, hanem a román „testvérpárt” támogatására buzdított, majd a jogos felháborodás miatt sunyi módon levették a videót a Momentum közösségi oldaláról. Aztán pár nap múlva Fegyőr pártja újabb baklövésként románul gratulált Marosvásárhely új, magyar (!) polgármesterének.

Eljött a Momentum, a változás ideje – írták bombasztikusan jó öt éve „az új politikai erő” ifjú titánjai az „első szabad magyar generáció tagjaiként”. Idősödő, idejétmúlt, lejáratódott elődeikkel szemben ők mertek nagyok lenni vagy legalábbis (mint deklarálták) nagyot álmodni. „A Momentum Mozgalom sikerre van ítélve… A konvencionális erkölcs szemszögéből nézve – legalábbis egyelőre még – feddhetetlen, s nem lehetetlen, hogy az is marad” – írta három éve (ál)naivan a hajlíthatatlan radikális baloldali Tamás Gáspár Miklós, ám már akkor felszólította a dinamikus semmitmondás pártját, hogy ne tévesszék meg jóhiszemű közönségüket, „jöjjenek elő a farbával”. Hát, előjöttek…

De úgy tűnik, a lilákat mondó Fekete-Győr, Donáth meg társaik még nem látják be, hogy a semmibe hullott SZDSZ csili-vili reinkarnációjának kegyelmi pillanata (ha egyáltalán volt ilyen, amelyben egy picit azért kételkednék) már elillant. Csúf lebukásaikkal ugyanis éppen ők mutatták meg: sem álom, sem varázslat nem segít a Momentumon. Momentán. És soha többé!

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Az ölelés a legjobb orvosság

ĀSzékelyföld bizonyos területein a feszültség, a stressz, a baj és a bánat levezetésére a mai napig szokássá vált, hogy az ott lakók különböző fákat ölelnek át

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Októberi keresztút

ĀGyönyörű kincs, vagy sötét átok-e az emlék, még mindig nem tudom, talán már meg sem tudom sohasem. Szép ködök, szép idők, s dühösek, bánatosak is egyszerre. Elégedett és elégedetlen is vagyok. Bizakodó és hitehagyott