Nagy Dóra

Vélemény és vita

De már elmúlt...

Elvileg a pártoknak megvannak az alapvetéseik, értékeik, amelyek mentén meghatározzák a politikájukat

Nincs annál kínosabb, amikor az általuk folyamatosan hangoztatott elvekkel kell szembemenniük. Persze értjük, hogy ellenzéki oldalon az Orbán-fóbia az összekötő kapocs, de azért az már nehezen befogadható, hogy saját maguknak mondanak ellent. Ebben a nagy ellenzéki összeborulósdiban az a legszebb, amikor a lehetetlent magyarázzák.

Pár éve Ujhelyi István sárga csillaggal vezetett parlamenti ülést Gyöngyösi Márton felszólalása miatt. Karácsony Gergely tüntetésen is részt vett ugyanezen okból, saját elmondása szerint azért, mert akkor éppen ezt kellett csinálni. Arra is emlékszünk, amikor az ATV stúdiójába nem mehettek jobbikos képviselők. Arról már ne is beszéljünk, milyen felvételek találhatók meg Jakab Péterről, bár ahogyan ő fogalmazott a minap: „Jakab Péter mindig azt mondja, amit az emberek gondolnak.” Attól most tekintsünk el, hogy saját magáról egyes szám harmadik személyben beszél, ennek elemzését bízzuk pszichológusokra. Az sokkal izgalmasabb, hogy letolja magáról a cigányozást vagy a zsidózást, és az embereket teszi felelőssé a kijelentései miatt. Merthogy ő nem is ezt akarta mondani, és nem is úgy, csak hát a választók kényszerítették erre. Felelős magatartás, nem igaz? Pont annyira, mint amikor Fekete-Győr András a magyar jelölttel szemben ismét egy román mellett kampányol, majd amikor kellemetlenné válik a dolog, hirtelen törli a videót a netről. Mert ezzel el is van intézve az egész. Nincs ott, tehát nem is volt ilyen. Pontosan ez a magatartás jellemzi az egész ellenzéki politikát és összeborulást.

Bíró László, az összellenzék jelöltje bizonyítottan antiszemita kijelentéseket tett. Ez nem rágalom, hanem tény. Egy olyan tény, ami senkit nem érdekel az ellenzéki oldalon. Azok a politikusok, akik minden ok nélkül naponta veszik elő az antiszemita kártyát, ha az érdekük úgy kívánja, most nemcsak hallgatnak Bíró miatt, hanem egyenesen mentegetik. Gyurcsány Ferenctől kezdve Fekete-Győr Andráson és Szabó Tímeán át Karácsony Gergelyig bezárólag adják a nyilatkozatokat, hogy a jelöltjük szórja a hamut a fejére, bocsánatot kért, így részükről ezzel el is van intézve a dolog. Az egész jelenség ordít a cinizmustól és a képmutatástól. Egyszerűen elképesztő, hogy már tényleg semmilyen erkölcsi zsinórmérték sincs, ami mentén haladnak. Nincs olyan nap, hogy ne sütnék rá jobboldaliakra az antiszemita-rasszista bélyegeket minden alap nélkül, de egyből fordul a kocka, ha az érdekük ezt diktálja. Ennyit számít nekik ez az egész. Gyurcsány Ferencet idézve: „Amit mi mondunk, az nem igaz.” Legalább van egy dolog, amiben biztosak lehetünk.

Az nyilvánvaló, hogy 2022-ben össze fognak állni ezek az ellenzéki alakulatok, de az már kevésbé egyértelmű, hogy ki, milyen embereket fog majd indítani, és ezek a politikusok hol fognak szerepelni a listán. Azt sem lehet tudni, hogy melyik formáció, milyen számban képviselteti majd magát, vagy éppen ki adja majd a miniszterelnök-jelöltet. Egyértelmű, hogy az erőviszonyok leosztásának főpróbája a szerencsi időközi választás. Ugyanis ha Bíró László nyer, akkor bebizonyosodik, hogy a társadalom egy jelentős része már régen túl van azon, hogy következetes legyen, és teljesen leszámolt azzal, hogy érdekelje az értékek menti politika. Ha ez így van, akkor a jövőben azt mondhatnak és tehetnek, amit akarnak. A felelősséget szépen letolják magukról, és már választói igény sem lesz arra, hogy szembesítsék és számon kérjék őket.

Ha nem nyer a jelöltjük, akkor sincsen nagy gond, mert abban az esetben a Jobbik lehet a bűnbak, és olyan súlytalanok lesznek, mint az MSZP. Nem kell velük számolni, névleg ott lesznek ugyan az összeborulásban, de semmilyen erejük és ráhatásuk nem lesz az eseményekre. Gyurcsány Ferenc már meg is ágyazott ennek, amikor egy rádióinterjúban elmondta, hogy a Jobbikot kísérti a múltja. Bizony, kedves Jakab Péter, ezzel megkaptátok a selyemzsinórt, és használnotok is kell, ha Bíróval befuccsoltok.  Bár nyilván Jakabnak nem kell aggódnia, megdolgozik a helyéért, a pártja
és a választók meg úgysem érdeklik, ezt bőven bebizonyította az elmúlt időszakban.

Ha mindezt egy homokozóban csinálnák, akkor talán szórakoztatónak találnám. Az azonban már korántsem vicces, hogy politikai aktorokról beszélünk, akik eljutottak odáig, hogy szemernyi erkölcs vagy felelősségvállalás sem maradt bennük. Pusztán a hatalomért való görcsös kapaszkodás jellemzi őket, amiért bármire képesek, még arra is, hogy bűntárssá tegyék a választóikat.

A Gyalog galopp című filmben van az a jelenet, amikor a tömeg azt üvöltözi egy nőre, hogy boszorkány, és különböző „érveket” hoznak fel ennek alátámasztására. Az egyikük egyenesen odáig megy, hogy bekiabálja: őt gyíkká változtatta a nő. Nyilván ez kicsit erős, így félszegen hozzáteszi, hogy de már elmúlt. Ugyanígy reagálnak az ellenzé­kiek is, ha előkerülnek az ordító ellentmondások, és ne legyenek illú­zióink, ha kormányra kerülnének, akkor is ez lenne. Széthullana az egész, újból ellenségekként kezelnék egymást, és a bennük bízó, átvert embereknek csak annyit mondanának: de már elmúlt!

(A szerző politológus, az IKoN elnöke)

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Csúszdán a baloldali morál

ĀTéged ki az Isten hozott ide? – ezt kérdezte a frusztrált baloldalt elhagyó volt MSZP-s Szanyi Tibor a szerencsi piacon Márki-Zay Pétertől, a szivárványkoalíció üdvöskéjétől

Nagy Ervin

Nagy Ervin

A marxizmus árnyéka

ĀNyáron a németországi Gelsenkirchen városában Lenin-szobrot avattak. Ellenben a szuverén, nemzeti gondolkodás már kiközösítésre ítéltetett. Ez ma a nyugati pluralizmus elfogult „nyitottsága”