Kacsoh Dániel

Vélemény és vita

Újmarxista buli

És te mit tennél, ha diákként neked is járna százezer forintos alapjövedelem? – teszi fel a kérdést a Párbeszéd Magyarországért elnevezésű törpeminoritás kampányvideója

Meg is válaszolja. Íme a hallgatók szájába adott mondatok: „Leszarnám a diákhitelt, nem dolgoznék suli mellett, gyakrabban járnék a szüleimhez, jobb albérletbe költöznék, ráadásul a pasimmal vagy a csajommal, vagy a pasimmal és a csajommal (sic!), abbahagynám a bliccelést, nem csórnám a szomszéd kávézó wifijét, vennék egy új Playstationt, letenném a jogsimat, nem lejmolnék állandóan cigarettát, befejeztetném a tetkómat, és megrendezném az univerzum legnagyobb buliját…” És így tovább. A mozgóképek pedig eközben egy folyamatos partit tárnak elénk.

Csakhogy nem erről volt szó. Amikor az ábrándos tekintetű, újabban a hazánkat beteg demokráciának nevező Vera Jourovával smúzoló Karácsony Gergely és társelnök társa, Szabó Tímea bejelentette, hogy a Párbeszéd európai szintű kampányba kezd a feltétel nélküli alapjövedelemért, még a szegénység felszámolását célzó, nagyon haladó politikai termékről értekeztek. Arról, hogy ha majd minden magyar állampolgárnak lesz legalább százezer forintnyi havi jövedelme, bármiféle kötöttség nélkül, akkor mindenki tehet egy lépést a jobb élet felé, közgazdasági értelemben pedig az egésznek a fogyasztás felpörgetése lesz a hozadéka.

A nagy elánnal prezentált projekt tehát egyfajta újmarxista elképzelés volt, no nem a termelőeszközök egyenlő mértékű elosztásáról vagy a kétkezi munkások osztályuralmáról, hanem valami ennél is gálánsabb konstrukcióról. A lényeg: ingyenpénzt juttatni a közösből mindenkinek, bármiféle teljesítmény vagy kötelezettség nélkül. Ez talán még Leninnek is meredek lenne.

De nem csak neki. Karácsonyék agymenése kapcsán érdemes azt is figyelembe venni, hogy Svájcban népszavazáson bukott el az elképzelés, Finnországban a valóságon, miután kipróbálták, és finoman szólva sem vált be. Az alapjövedelmet még az OECD sem támogatja, 2017-es elemzésük szerint ugyanis nem hatékony ez az eszköz a jövedelmi egyenlőtlenségek vagy a technológiai munkanélküliség felszámolására. Cserébe viszont rendkívül drága: egy ilyen kifizetéshez a GDP további nyolc–tizenöt százalékára lenne szükség, amelyet elsősorban adóemeléssel lehetne finanszírozni. Hoppá! A kormánypártisággal bajosan vádolható 444-nél működő Qubit nevű blog korábbi számításai szerint ahhoz, hogy egy havonta 83 ezer forintos alapjövedelmet ki tudjon fizetni mindenkinek a magyar költségvetés, nyolcvan százalékkal több bevétel kellene.

Vagyis ilyesmit ígérni a választóknak már önmagában több mint felelőtlenség. Ez nettó hazugság – függetlenül attól, mivel „turbózta” fel az ötletet a fővárosi ügyeket eközben főpolgármesterként látványosan hanyagoló, a közös baloldali miniszterelnök-jelölt szerepére gyúró Karácsony kreatív csapata a fentebb idézett videóban.

Rögzítsük: a magyar állam jelenleg is támogatja a hallgatókat, jó részüket ingyenes képzéssel, ösztöndíjjal, kedvezményes diákhitellel, kollégiumok fenntartásával, társadalombiztosítással és sok egyébbel. Erre jönne még tehát a mérhetetlen támogatottságú pártocska által javasolt havi százezres bónusz.

Ezt ők sem gondolhatják komolyan! Ez alighanem így is van, ez maga a tét nélküli szociális demagógia, az igazságtalanság csimborasszója, ami ráadásul szakmailag és erkölcsileg is megalapozatlan. Némi túlzással az univerzum legnagyobb bulija lesz, amikor ezek a szavazatmaximalizásra játszó, gátlástalan álbaloldali zsúrfiúk, Gyurcsánnyal szövetségben elbuknak aljas próbálkozásaikkal.

(A szerző vezető szerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Covid–19 – Mit mond a statisztika?

ĀAz életem nagy részét statisztikai elemzésekkel és azok alapján közgazdasági előrejelzésekkel töltöttem el, nem azért, mert annyira imádnám a statisztikát, hanem azért, mert kíváncsi voltam és vagyok a jövőre

Kondor Katalin

Kondor Katalin

A stílus, az ember meg a kettős mérce

ĀA Trump elnök halálát kívánó emberek és politikusok elítéléséről nem érkezett hír. Nem valamiféle politikai szándék, egyszerűen a tisztesség kívánná meg, hogy az ilyen magatartást legalább a politika szereplői esetében ítélje el minden becsületes ember