Lóránt Károly

Vélemény és vita

Covid–19 – Mit mond a statisztika?

Az életem nagy részét statisztikai elemzésekkel és azok alapján közgazdasági előrejelzésekkel töltöttem el, nem azért, mert annyira imádnám a statisztikát, hanem azért, mert kíváncsi voltam és vagyok a jövőre

A koronavírus-járvány kitörése után röviddel (mintegy fél évvel ezelőtt) készítettem egy előrejelzést az akkor már előrehaladott és lecsengő kínai járvány és a már csúcsához közeledő olasz járvány alapján. Az előrejelzés alapfeltételezése az volt, hogy hazánk a járvány kezelésében nem éri el Kína hatékonyságát, de jobb lesz az olasznál. A március 20-a környékén készült előrejelzésemben azt prognosztizáltam, hogy nálunk a járvány április harmadik hetében fog tetőzni, mintegy 1600 aktív fertőzöttel (mindent a Worldometers.info adatai alapján számolva), és május végére a járvány lecseng. Ezzel szemben a tényadatok szerint a járvány csúcsa három héttel később, május közepén következett be 2100 aktív fertőzöttel, és nem ért véget, mint Kínában, hanem alacsony szinten folytatódott. Az első hullám végét talán július közepére tehetnénk.

Az előrejelzés ugyan számottevően eltért a valóságtól, és nem feltételezte a második hullámot, mégis például az aktív fertőzöttek maximális számában lényegesen közelebb volt a tényadatokhoz, mint az akkori várakozások, amelyek egy nagyságrenddel nagyobb számú aktív esettel számoltak.

Ha az előrejelzés el is tért a valóságtól, az előrejelzés idején levont következtetések megállták a helyüket. Például az, hogy a járvány Kínához képest jelentősen el fog húzódni, és arányaiban lényegesen több ember fertőződik meg, továbbá, hogy a nyári olimpiát a járvány miatt szinte biztosan lemondják, és az elhalasztása sem használna, mert egészen addig nem lehet megtartani, amíg nem lesz hatékony oltóanyag. Továbbá, hogy Európában lassan fog helyreállni a termelés, és a huzamosabb idejű leállás szétzilálhatja a termelési kapcsolatokat.

Az, hogy a következtetések megállják a helyüket, mutatja a statisztikai elemzések hasznát. Nem kell a statisztikának „pontosnak” lennie, úgysem az. Az egyes országok különböző mérési módszereket használhatnak, már emiatt is eltérések lehetnek, és akár csalhatnak is, ez azonban nem akadályozza meg a tendenciák felismerhetőségét. Most a kíváncsiság arra hajtott, hogy az elmúlt kilenc hónap adatai alapján egyrészt elemezzem a járvány lefolyását, másrészt megpróbáljak összefüggéseket feltárni a járvány lefolyása és az egyes országok jellemzői között. Ennek érdekében a korábban említett adatbázisból kimásoltam mintegy kétszáz ország adatát és a legtöbb megbetegedést produkáló mintegy hatvan ország esetében az új fertőzések számát mutató grafikonokat is letöltöttem.

Nos, mit lehet megállapítani az egyes országokra vonatkozó diagramokból? Természetesen a járvány lefolyása minden országban más, de azért vannak jellemző típusok. Három jellegzetes típust lehetett elkülöníteni: az egyik, amikor a napi új fertőzöttek száma felfutott, és hullámozva ugyan, de mind a mai napig tart. A másik típus az egyhullámú, amikor a járvány lényegében megszűnt, és a harmadik a kéthullámos változat, legalábbis abban a formában, hogy a második hullám megkezdődött.

Az első típusba tartozik a világ egésze, ahol március második hetében kezdődött a napi új fertőzöttek számának gyors emelkedése és július végére elérte a napi 300 ezret, és lényegében ezen a szinten maradt mind a mai napig. A Föld 7,8 milliárd fős népességéhez képest ez annyit jelent, hogy egymillió emberből naponta 38 kapja el a vírust, vagy másképp kifejezve naponta 26 ezer emberből egy új fertőzött lesz. Ebbe a típusba tartozik az Egyesült Államok és a legtöbb latin-amerikai ország és az ázsiai országok közül India.

Természetesen a járvány terjedési sebessége országonként jelentősen eltér, például az Egyesült Államokban naponta minden hatezredik, Indiában minden 17 ezredik lesz beteg.

A második típus az egyhullámos, ahol (látszólag) véget ért a járvány. E csoportba főleg közel-keleti és ázsiai országok tartoznak, mint Szaúd-Arábia, Egyiptom, Banglades és főként Kína. Kína a járványmegfékezés mintapéldája: a január harmadik hetében kezdődött járvány március első hetére már véget is ért, és azóta legfeljebb csak szórványosan fordul elő néhány tucat megbetegedés, ami nyilvánvalóan összefüggésben van az ázsiai emberek fegyelmezettségével, mert Tajvan és Thaiföld is hasonló képet mutat.

A harmadik típus a kéthullámos forma, ebbe tartozik a legtöbb európai ország, közöttük hazánk is. Ezekben az országokban az első hullám átlagosan két hónapig (március közepétől május közepéig) tartott, ezt két hónapos szünet követte, majd – úgy tűnik – szeptember második felére a járvány elérte a csúcsát, és terjedése most már lassulni fog.

Az új megbetegedések számára vonatkozó grafikonok azt sejtetik, hogy a világ egésze tekintetében most valahol a járvány közepén járhatunk. Ebből az is következik, hogy ha a Covid–19-et más, teljes egészében lezajlott járvánnyal, így az 1918–19-es spanyolnáthával hasonlítjuk össze, akkor a fajlagos (a lakosság összlétszámára vonatkozó) adatoknak a dupláját kell számításba vennünk. A spanyolnátha becslések szerint 500 millió embert, az akkor élt 1,8 milliárd ember valamivel több mint egyharmadát fertőzte meg, és a megfertőzöttek mintegy tíz százaléka meghalt. A jelenlegi Covid–19-es járvány eddig 35 millió embert fertőzött meg, ez a ma élő 7,8 milliárdot kitevő lakosság 0,4 százaléka, ha ennek dupláját vesszük, akkor is összehasonlíthatatlanul kisebb lesz a fertőzöttek relatív száma, mint a spanyolnátháé volt. A Covid–19 halálozási rátája az eddigi adatok szerint három-négy százalék, ami szintén messze elmarad a spanyolnátháétól. Ha a minden évben jelentkező influenza adatait nézzük, ott a világ lakosságának körülbelül öt százaléka fertőződik meg, és azok közül minden ezredik hal meg. Az érintett lakosság arányszáma tehát lényegesen magasabb, mint a Covid–19-nél várható (bár nyugtával dicsérjük majd a napot), viszont a jelenlegi koronavírus sokkal (harmincszor) halálosabb, mint az évente visszatérő influenzajárvány. Ezért nincs azoknak igazuk, akik az alacsony fertőzöttségi arány miatt lebecsülik a jelenlegi járvány súlyosságát.

Ha a jövőbe akarunk látni – amelyre persze nem vagyunk képesek –, akkor megint a múltbeli tapasztalatokat kell elemeznünk. A spanyolnátha 1918 és 1920 között négy hullámban támadott, s utolsó királyunk, IV. Károly is ebben a betegségben halt meg (1922-ben). Most ugyan a második hullám közepénél tarthatunk, de nem lehet kizárni egy harmadik hullámot sem, sőt Vietnam esetében – amely ország két hullámot már sikeresen megfékezett – egy harmadik hullám jelei látszanak. Kérdés, hogy ha már lesz megbízható vakcina, amelyet a jövő év tavaszára várnak, akkor mikor éri el a világ népessége azt az átoltottságot és ezzel az immunitást, hogy különösebb kockázatvállalás nélkül teljes egészében fel lehessen hagyni a kötelező és az önként magunkra vállalt korlátozásokkal. Becslésem szerint erre még közel egy évet kell várnunk – türelmesen.

Addig pedig maradnak az erőteljesebb vagy mérsékeltebb korlátozások és a védekezés. Némi megilletődéssel olvasom dr. Szentpáli Istvánnak, Miskolc polgármesterének a jelen sorok írását pontosan százkét évvel megelőzően datált felhívását, amelyben arra figyelmezteti polgártársait, hogy a tömeges összejövetelektől tartsák távol magukat, vasúton, villamoson csak szükség esetén utazzanak, és hogy köhögés és tüsszentés alkalmával tartsák zsebkendőjüket a szájuk elé. A felhívás mintha csak ma hangzana el, mintha e tekintetben száz év alatt semmi sem változott volna. Sőt, ránk maradt egy fénykép, amelyen a villamoskalauz nem enged fel egy szájmaszk nélkül utazni akarót a villamosra. Ma is ezt kellene tenni.
Amíg nem lesz vakcina, ma sem tehetünk sokkal többet, mint egy évszázaddal (vagy több évszázaddal) ezelőtt: kerüljük – amennyire lehet – a megfertőződés lehetőségét.

(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)

Kapcsolódó írásaink

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Újmarxista buli

ĀÉs te mit tennél, ha diákként neked is járna százezer forintos alapjövedelem? – teszi fel a kérdést a Párbeszéd Magyarországért elnevezésű törpeminoritás kampányvideója

Kondor Katalin

Kondor Katalin

A stílus, az ember meg a kettős mérce

ĀA Trump elnök halálát kívánó emberek és politikusok elítéléséről nem érkezett hír. Nem valamiféle politikai szándék, egyszerűen a tisztesség kívánná meg, hogy az ilyen magatartást legalább a politika szereplői esetében ítélje el minden becsületes ember