Salvini esélye

Nem véletlenül, hiszen már a kormány létrejötte sem volt éppen demokratikus. Az egy évvel korábbi választásokon az Öt Csillag Mozgalom lett a legerősebb önálló párt, a legtöbb szavazatot viszont a jobbközép szövetség kapta, amelynek meghatározó pártja a Liga. Az ötcsillagosok rendszerellenesnek, euroszkeptikusnak indultak, alapjövedelemmel és hasonlókkal kampányoltak, de azóta lehetett gyanakodni némi irányváltásra, amikor lázadó képviselőik betűrték az ingüket, és a liberális frakciónál kezdtek kilincselni, sikertelenül.

Felbolydult az európai establishment 2018-ban, amikor koalíciót kötöttek a valóban euroszkeptikus, sőt, jobboldali és bevándorlásellenes Ligával. Matteo Salvini belügyminiszter hivatalba lépése első napjaiban már egy menekülttáborba ment helyzetjelentést kérni, majd sok európai politikustól szokatlan módon elkezdte beváltani az ígéreteit, összehozott egy szigorú migrációs és biztonsági csomagot, megállította a migránsokat szállító NGO-hajókat az olasz partoknál. Egy év alatt a Liga népszerűsége kétszeresére nőtt, az ötcsillagosoké felére csökkent.

Aztán jött a törés, Salvini szerint már nem lehetett tovább együttműködni az ötcsillagosokkal, a Liga kilépett a kormányból. A politikában csak Salviniéknek és a jobboldalnak lett volna érdeke egy új választás, Sergio Mattarella elnök nem is írta ki. Az olasz népnek is érdeke lett volna persze, de őket nem kérdezte meg az államfő. Így született meg, a demokráciát megcsúfolva, az Öt Csillag Mozgalom és a Demokrata Párt kormánya. Választást nem tartottak, csak új többséget hoztak össze a parlamentben.

A választók maradék illúziója is megszűnhetett azzal kapcsolatban, hogy az Öt Csillag Mozgalom egy rendszerellenes párt, hiszen pont azokkal állt össze, akiket annyit támadtak. Bebizonyosodott, hogy azon európai pártok sorába illik, amelyek csak annyiban különböznek az általuk támadott erőktől, hogy lezserebben öltözködnek, ám valódi céljuk a társadalmi feszültség biztonságos becsatornázása.

A választói akaratot semmibe vevő alku tanulsága, hogy sosem szabad lebecsülni, mire képes a balliberális oldal hatalma megtartásáért. Ne legyenek kétségeink, ezek az emberek bármikor szemrebbenés nélkül kioktatják Magyarországot demokráciából.

Visszatérve, az immár egy éves kormányt azért temeti rendszeresen a sajtó, mert mindig jön egy elvesztett tartományi választás, egy belső feszültséget keltő botrány, ami miatt akár fel is robbanhatna a kormány, de nem teszi. Az ötcsillagos képviselők persze sorra lépnek át az ellenzékbe, és nyilván az sem okoz senkinek meglepetést, hogy a rutinos szociáldemokraták vérszívóként erősödnek szövetségesük kárára.

Sok kudarcot elbírhat a balliberális koalíció, de a Salvini elleni boszorkányüldözés elég nagy öngólnak ígérkezik. A múlt hét végén Cataniában kezdődött eljárás egészen abszurd, a bíróság szerint sem törvénysértés, hogy Salvini az érvényes biztonsági csomagnak megfelelően nem engedte napokig kikötni a migránsokat szállító Gregoretti katonai hajót. A miniszteri bíróság viszont mindenáron az ellenzék vezérének fejét akarja, több hajó ügyében is el akarták vetetni a mentelmi jogát, de ez nem mindig sikerült.

A jobboldal küzd és egyre erősebb, de mindeddig elmaradt az áttörés, mindig megússza a kormány az előre hozott választásokat. Salviniék szövetsége huszonöt olasz tartományból már húszat vezet, szóval a térnyerés ha lassú is, de biztos. Hát pont most telik be a pohár.

(A szerző főmunkatárs)