Kacsoh Dániel

Vélemény és vita

Libernyák megvilágosodás

Momentumék már nem ódzkodnak a 2010 előtti korszak felvállalásától, sőt

álláspont

„A Momentum nem venne részt egy előválasztásban, mi a saját hálózatunkat építjük.” „Nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből.”

Idézetek a közelmúltból, 2017 márciusából Fekete-Győr Andrástól. A budapesti olimpiát megfúró Momentum és elnöke akkoriban már pártként készült a 2018-as választásokra, az önbizalomtól dúlt keblű városi liberális fiatalokból álló formáció képviselői – legalábbis a kommunikáció szintjén – pedig egyaránt nemet mondtak a 2010 előtti és utáni politikára. Csakhogy jött a bukta, nem jutottak be a parlamentbe, és megindult az agyalás, hogyan és merre tovább.

A Soros-univerzum által favorizált törpepárt a tavalyi EP-választásra valahogy feltornászta magát, egészen az MSZP-t is lenyomó Gyurcsány-párt támogatottságának közelébe. Aztán az önkormányzati választás előtti időszakban már vígan pózolt az egész galeri a bukott miniszterelnök csapata mellett a korábban a ballibek által totálisan elutasított mumussal, a Jobbik politikusaival is. Megtörtént az összeborulás. Még akkor is, ha maradt a háttérben konfliktus és kölcsönös bizalmatlanság bőséggel.

Mégis, némi túlzással az a fordulat zajlott le, ami az SZDSZ-szel 1994-ben, amikor antikommunistából pár nap alatt a Horn-kormány tagjaként az utódpártot Nyugaton szalonképessé tevő alakulat lett. Akkor tanultuk meg, hogy libernyákéknál az elveket látványosan megelőzi a hatalomszeretet és a taktikai érzék.

Így van ez a Momentumnál is. Miután Gyurcsány kezébe csaptak, legutóbb maga Fegyőr Tihanyban, ahol amolyan barátkozós-békülős show-t adtak elő, most rákapcsoltak a 2010 előtti felvilág reaktiválásában. Igaz, ezt is elszúrták. Az őszödit idézve: nem kicsit, nagyon.

Történt ugyanis, hogy miután a DK-vezér feleségével kvázi bedurrantotta a kampányt, közös ellenzéki értelmiségi holdudvar kialakítására tett javaslatot, a koordinációval régi barátját, Gábor György vallásfilozófust megbízva. Pár nappal később a Momentum elnöke ugyancsak tanácsadói kört rajzolt maga köré, és kvázi odafirkálta Bajnai Gordon, Oszkó Péter, Balázs Péter és mások nevét is. Ők ugyebár valamennyien kifejezetten a korábban a Fegyőrék által (is) elátkozott „elmúlt nyolc évben” vállaltak szerepet, most mégis érdemesnek találta őket a románbarát libernyák formáció, hogy csillagok legyenek a lila zászlón.

Csakhogy az érintettek ezt nem pontosan így látják, kikérték maguknak, hogy ők bármiféle pártmegbízást vállalnának, és inkább a teljes baloldalnak ajánlják fel szolgálataikat. Kivéve Oszkót, aki az egészből nem kér. Felmerült Jeszenszky Géza neve is, ám a volt külügyminiszter inkább kiborult azon, hogy a jelek szerint a Momentumnak annyira fontos Brüsszel, hogy előrébb helyezi Bukarestet Budapestnél. Hiszen a magyar jelölt helyett a románt támogatták a múlt hétvégi voksoláson. Ha el is bénázták, az üzenet átjött: Momentumék már nem ódzkodnak a 2010 előtti korszak felvállalásától, sőt.

Ezzel lényegében főszerepet vállalnak a Szemen köpik magukat az ellenzéki politikusok című tragikomikus alkotásban, folyamatosan meghazudtolva néhány éves nyilatkozataikat, akárcsak egyébként újdonsült bará­taik. Jöhet előválasztás, jöhet Gyurcsány, jöhet bármi.

„Szóval, ha úgy tetszik, igen, megbékéltünk. Én soha nem kérném azt, mondjuk, Botka Lászlóval ellentétben, hogy Gyurcsány Ferenc ne legyen rajta ezen a listán.” Ez egy egészen friss, alig párnapos mondat a rendőröket dobáló Fekete-Győr Andrástól, aki most már tudja, mi az istent keres a bukott kormányfő a politikában.

Megvilágosodott.

(A szerző vezető szerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Forró Péter

Forró Péter

Ez meg az

ĀBár telnek az évek, és lassan több már a volt, mint a lesz, és jobban esik egyszemélyes szundikátust alakítani, mint lefutni húsz szigetkört, rájöttem, idős korban is jól szórakozhat az ember, ha kellően figyel

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Pro memoria – emlékezzünk

ĀNem lehet, hogy a Navalnij-ügy olyan akció, amellyel a német–orosz kapcsolatokat akarják ellehetetleníteni? Kérdezzük a rómaiak gondolkodása szerint: Kinek állt érdekében?