Vélemény és vita
Ez meg az
Bár telnek az évek, és lassan több már a volt, mint a lesz, és jobban esik egyszemélyes szundikátust alakítani, mint lefutni húsz szigetkört, rájöttem, idős korban is jól szórakozhat az ember, ha kellően figyel
Itt van például a koronavírus-járvány, amely több százezer virológust generált széles e hazában. Miközben mindenki tudja, mit, mikor, hogyan kéne tenni, valahogy kimegy a fejekből, hogy fel kéne tenni a maszkot, vagy ha ott is van, nem kell tokatakarónak használni, bármilyen jól melegít. Engem például hetek óta fogva tart – mint szerencsejátékost az állandó lottószámok – a Momentum lánglelkű vezérének kijelentése, miszerint milyen ostobaság elrendelni a 23 órás zárórát a szórakozóhelyeken. Meg is indokolta, miért. Mint mondta, a vírus ugyanúgy fertőz este kilenckor, mint éjfélkor. Arról nem beszélt ugyan, hogy szerinte mikor lenne az optimális záróra, lehet, hogy még várja a kutatási eredményeket a korona alvási szokásairól, amelyből kiderülhet: fél három előtt nem tér nyugovóra a nyavalyás. Érdekes, hogy Nagy-Britanniában, Németországban és Franciaországban nincs ekkora hiszti a záróra körül, igaz, nincs is ilyen nagyszerű szakemberük, aki megannyi ordibálóval együtt átlát a szitán, és harsogja a tutit.
A szemlélődőnek feltűnhet az is, hogy új szelek fújnak a labdarúgásban is, verbális szinten mindenképp. Mintha érdemibb nyilatkozatot adnának az edzők, játékosok, lassan eltűnnek az „úgy léptünk pályára, hogy győzni szeretnénk” című meglepő mondatok, amelyek nyomatékosítják, hogy a meccs előtt az öltözőben a mester nem kiadós zakóra biztatta fiait. De azért nincs helye az elbizakodásnak, a bulvár még mindig őrzi a formáját olyan kitételekkel, hogy „VV Gizi megtörte a hallgatást, és lapunknak elárulta, csipetkével eszi a zöldborsólevest”. A reklámokra változatlanul érdemes odafigyelni. Igaz, már nem látható a képernyőn, amint két fiatal férfi abszolút autentikusan a Szirtaki zenéjére főzi a spagettit, és eltűnt a nagy pénzintézet reklámjából az az okos lány is, aki néhány hónapos munka után megállapította: az ügyfelek olyan lakást keresnek, amelyben hosszabb ideig akarnak élni, de igaz, ami igaz, mostanában semmi esetre sem szeretnék hüvelygomba lenni, elnézve a képernyőn fenyegetőző kardos menyecskét.
(A szerző újságíró)
