Kondor Katalin

Vélemény és vita

Igen is, meg nem is

Ursula von der Leyen se okos, se bölcs tanácsokkal nem szolgált

Azt a címet is adhattam volna ennek az írásnak, hogy változatok egy témára. Egy olyan témára, egy olyan gondra-bajra, amely semmiképpen sem akar kikopni az életünkből. Ám mert azonnal egy szép magyar népmese jutott eszembe a csodálatos magyar mesekincsből, érdemesebbnek találtam ezt felidézni, mielőtt rátérnék arra, miről is jutott eszembe az okos leány története.

Nos, az egyszeri okos leány híre a királyhoz is eljutott. Magához is kérette, s megkísérelte sokszorosan próbára tenni, vajon tényleg okos-e vagy sem. Először azt kérdezte tőle, ha olyan nagy az eszed, van nekem a padláson százesztendős fonalam, fonj nekem abból aranyfonalat. A lány azt felelte: Felséges királyom, van az édesapámnak százesztendős sövénykerítése, csináltasson nekem abból orsót, s akkor én is megfonom az aranyfonalat. Még jó néhány kérdést feltett a lánynak a király, s ő min­degyikre okos választ adott. Az utolsó kérdés kiötlése előtt igencsak törte a fejét a király. Mikor végre kitalálta, arról biztosította a leányt, hogy ha erre is megfelel, feleségül veszi. A kérdés imigyen szólt: Hát én azt mondom néked, hozz is, meg ne is, legyen is, meg ne is. Gondolkozott a lány, majd kifordult a konyhába, s a szakácsnétól kért két szitát. Aztán ment az udvarra, ott megfogott egy galambot a sok közül, a két szita közé tette, úgy járult a király színe elé. Itt van, felséges királyom, mondta. A király meg is fogta a szitát, mert kíváncsi volt, mi van benne, ám abban a pillanatban a galamb kirepült. Na lássa, felséges királyom – mondta a lány – hoztam is, meg nem is, volt is, nincs is. S mert a népmesék vége mindig gyönyörű, boldog és reménykeltő, hát a történethez hozzátartozik, hogy a király feleségül vette a leányt.

S mert ilyesmik sajnos többnyire csak a mesében vannak, hát nyilván keveseknek jutott a meséről eszébe Ursula von der Leyen, aki a minap végre megszólalt. Nem állítanám, hogy sokunk örömére. Mert hozott is meg nem is. Jó nyugat-euró­pai sanda szokás ellenére végre kiötlött valamit a migránshelyzetről. Azt ígérte ugyanis, hogy új alapra helyezi a migránsokkal kapcsolatos politikát. Sőt meg is reformálja. Hogy miképpen, arra már egy kissé nehezebb válaszolni, pontosabban azt már nehezebb nekünk, civileknek elképzelni. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, mindjárt feltennék néhány kérdést, amelyekre minden tisztességes európai ember már régóta választ várna, ha volna válasz. De nem volt, hátha most lesz.

Idézzünk fel néhány ígéretet, amelyeket eddig egyáltalán nem sikerült betartani, így aztán joggal várnánk el, miképpen próbálják meg a jövőben megvalósítani. Így például elnök asszonynak azt a friss ígéretét, miszerint gyorsabb cselekvést határoz meg a migrációs rendszerben úgy, hogy új eljárást vezetne be a közösség határain. Ez azt jelenti, hogy a jövőben kötelező lesz azonosítani minden olyan személyt, aki az EU külső határait engedély nélkül átlépi. Az én olvasatomban ez azt jelenti (kérem a külpolitikai szakértőket, hogy cáfolják meg elképzeléseimet, mert civilként meglehet, teljes tévedésben vagyok), hogy ránk, magyarokra, akik a külső határt próbáljuk védeni, újabb kötelezettségek hárulnak. Tudniillik el sem tudom képzelni, hogyan lehet azonosítani egy hozzánk engedély nélkül átszökött migránst.

Továbbá: hogyan számolnak el azokkal a migránsokkal Európa népének, akik már évek óta Európában vannak, de nem sikerült őket azonosítani, mert semmit sem tudunk róluk, ugyanis papírok nélkül érkeztek Európába, majd pedig eltűntek a no-go zónákban, s fizikai képtelenség őket kiutasítani. Erről hogyan vélekedik a bizottság elnöke? Milyen módszerrel lehet mondjuk akár Magyarország határain, akár az olaszoknál vagy görögöknél megállapítani, hogy ki szökik át a frissen fúrt alagútban, vagy ki száll ki a gumicsónakból? Ha eddig sem sikerült, miképp sikerül majd holnap?

Menjünk tovább! Von der Leyen asszony bevezetné a méltányos felelősség-, és szolidaritásvállalás elvét. Az mi, kérdezzük joggal? Miért van nekünk, magyaroknak felelősségünk egy, mondjuk pakisztáni menekültért? Szolidaritásra, felelősségre szerintem a volt gyarmattartókkal szemben mutatkozna hatalmas igény, s nem olyan országoktól kellene elvárni, amelyek soha senkit nem gyarmatosítottak, s nem raboltak ki pusztán azért, hogy nekik jó legyen. (NATO-tagságunkra csak azért nem térnék ki, mert ha valamihez semmit sem értek, s gondolom ezzel nem vagyok egyedül a civil emberek között, az a háborúsdi, amely az elmúlt néhány évben részben elindította a migránsáradatot.)

Azt is mondta Von der Leyen, hogy minden tagállam köteles részt vállalni a gondokból, szolidaritásból. Miért? Milyen jogi alapon? Milyen mértékben? Kivel legyünk szolidárisak az érkezők közül? Ki választja majd ki az anonim jövevények közül a „szerencsésebbeket”? Mi a csudát jelent az ugyancsak Von der Leyen asszony által eltervezett rugalmas tagállami hozzájárulás? Válaszokat várnánk tehát, méghozzá részletező válaszokat.

Menjünk tovább! Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az elképzelések között ott van egy bizonyos Ylva Johansson uniós belügyi biztos kijelentése is, miszerint az Európai Bizottság javaslatában nem szerepel a migránsok és bevándorlók tagországok közötti kötelező kvóta szerinti elosztásának európai rendszere, csak vészhelyzet esetén. No, ez aztán az igazi hoztam is meg nem is ­­politika! Mi az a vészhelyzet? Sokunk szerint már régen vészhelyzet van Európában. Kire bízatik vajon, hogy kijelentse, parancsba adja, hogy immár vészhelyzet van? Netán ha egyszer ezt kijelentik, akkor nekünk bokánkat összecsapva el kell fogadnunk, hogy mert egyesek szerint vészhelyzet van, tehát itt a kötelező kvóta?

Ha ön, kedves olvasó, átböngészi az „új” elképzelésekről szóló cikkeket, amelyek gyakorlati útmutatókat egyelőre egy szóval sem ismertetnek (például arról, hogy ha eddig nem sikerült a visszaküldési rendszert megvalósítani, sőt még csak megtudni sem, hogy ki, honnan és miért jött Európába, akkor hogyan sikerül majd ezután?), valószínű, rengeteg kérdést tud, pontosabban tudna feltenni a döntéshozóknak. Értelmes válaszokban egyelőre ne reménykedjünk. Ez idő tájt tehát, legalábbis civil szemmel nézve, megannyi csapdahelyzettel állunk szembe, mint már annyiszor.

A meséhez visszatérve, az okos lányt és a bölcs királyt nem találta még meg Európa. Ursula von der Leyen pedig sokak csalódására se nem okos, se nem bölcs tanácsokkal nem szolgált. Pedig valószínű azt gondolja, hozott valamit. Szerintem semmit. Megoldást a gondokra végképp nem.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

A hasznos idióták

ĀFricska. Aszongya nekem régi cimborám, jelenleg „független értelmiségi”, hogy mi állandóan sorosozunk, migránsozunk egy jó évtizede Gyurcsányra… (a jelzős szerkezetet egy polgári lapban nem írhatom le)

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Egyedülálló elismerés

ĀA Moody’s úgy véli, Magyarország az elmúlt évek teljesítményének köszönhetően ellenállóbb a kontinens más államainál, gazdaságának növekedése pedig folytatódhat a járvány végeztével

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom