Vélemény és vita
Talány
Fricska. Azon morfondírozom, hogy vajon miért éri meg az ellenzéki képviselőknek nyilvánosan megalázkodni és hülyét csinálni magukból
Az elmúlt időszak tökéletesen igazolta azt, amit mi már régen mondtunk: Gyurcsány és klánja immáron véglegesen letarolta az „összefogást”. A nevetséges és teljesen amorális MSZP-tisztújítás győztese a csukaszürke Tóth Bertalan lett, ezzel Kunhalmi Ágnes, Harangozó Tamás és még néhány megélhetési gyurcsányista esetleg helyet kaphat az álombéli választási listán. A Jobbiknál Jakab Péter térden bekúszhat az őszödi rém mellé, néhány elvtelen kollaboránssal. A nagyon független Momentum is behódolt, a Párbeszéd örökkön egyszereplős, Karigeri a sokadik pártjában is feladhatja nem létező elveit, az LMP pedig egy fikció lett. S hogy másfelé is tekintsünk: mint kiderült, az egykori indexesekből álló Telex Sorosé, akinek emberei Gyurcsány mögött sorjáznak. Elvek? Hitek? Ugyan már, minek az? A DK-s sortűz célpontjai tovább csókolgatják a pofont osztó kezet.
