Czopf Áron

Vélemény és vita

Európa túlélési kézikönyve

Európai létünk terhe a kezünkben van, és már csak egyetlen kérdést hagyunk nyitva: „Hogyan lesz az ember azzá, ami?”

„Európa megmentése huszonnégy egyszerű lépésben” – akár ezt a címet is adhatta volna „Was tun?” (Mi a teendő?) című könyvének David Engels. Az eredetileg Belgiumból származó, ma pedig már Varsóban élő ókortörténész nemrég arra vállalkozott, hogy programot adjon azoknak, akik a kontinensünkre nehezedő migrációs nyomás, a kiéleződő globális hatalmi verseny és a posztmodern politikai irányzatok térnyerése közepette úgy érzik, hogy a nyugati civilizáció a vesztébe rohan.

A szerző bevallása szerint könyve személyes válaszkísérlet azoknak a kétségbeesésére, akiknek Európa többet jelent egy földrajzi fogalomnál. Azokhoz kíván szólni, akiknek Európa „egy mély kulturális identitás, egy sajátos világnézet, egy utánozhatatlan életstílus szimbóluma, röviden: igazi otthon”. A könyv címe nemcsak konkrét megoldási javaslatokat ígér az európai kultúra válságára, hanem mintha Engels rá is akarna játszani a nevét terhelő asszociációkra, Lenin Mi a teendő? című röpiratához hasonlóan az elmélet-gyakorlat problémakörbe veti az olvasót.

Könyvét egyébként éppen ez teszi hiánypótlóvá, hiszen már Dunát – vagy ha tetszik, Visztulát – lehet rekeszteni az európai válságirodalommal, amelynek minden kötete erőltetett pátosszal siratja kultúránkat anélkül, hogy megoldási javaslatokat tenne. E könyvek retorikai víziójában egy alkonyfényben úszó korinthoszi oszlopcsarnok rémlik fel. A város elhagyatott védőisteneinek rezzenéstelen márványarcát látjuk. Törött áldozati edények, ellobbanó mécsesek. A körfolyosó kihalt, csak Oswald Spengler sétapálcájának kopogását halljuk.

Nos, pontosan ettől a hangulattól kíméli meg olvasóit David Engels, pedig abban biztosak lehetünk, hogy a késő római köztársaság történelmének kutatójaként a kultúrpesszimizmus valóságos virtuóza lehetne. Ehelyett szikár realizmussal sorra vesz huszonnégy konkrét teendőt, amivel megmenthetjük Európát, és választ adhatunk arra a kihívásra, amit a Nyugat alkonya jelent személyes életünkben. Alább a lehető legtömörebb módon igyekszem bemutatni a fejezetek tartalmát, ezért kijelentő módban sorolom, hogy mi is a teendő:

Légy realista. A nyugat-európai államokat már lehetetlen reform útján megmenteni, ezért mondj le az államról. Ehelyett fogj hozzá egy olyan új civil társadalom kiépítéséhez, amely magabiztosan képviselheti a hagyományos értékeket a 21. században, vagyis építsd a saját hálózatodat, amely képes versenyezni a más értékrendet képviselő hálózatokkal. Hagyd el a nagyvárost, és költözz olyan helyre, ahol a gyermekeid zavartalanul játszhatnak az utcán, és ahol a helyi közösség ereje teremt biztonságot.

Felelősséged tudatában invesztálj a lokális gazdaságba, és tarts közvetlen kapcsolatot a helyi termelőkkel. Vásárolj európai módon – ne azt vedd meg, ami olcsó, hanem azt, amit érdemes megvenni, mert tudhatod, hogy jó helyre kerül a pénzed, és mert van okod megbízni az adott cégben.

Hagyj fel a rövid távú gondolkodásmóddal, és azt tartsd szem előtt, hogy a tetteid hogyan hatnak ki a gyerekeid és az unokáid sorsára. Vegyél részt a természeti környezeted gondozásában. Ne hanyagold el a testedet, de ne is tekintsd kultusztárgynak, hanem a test és a lélek kölcsönhatását szem előtt tartva kezeld azt a gondviselés ajándékaként.
A modernitás mindent közönségessé tett, ezért ha nem akarod elveszíteni az egészséges késztetést az otthonod megvédésére, vedd körül magadat szép dolgokkal, és rakd rendbe a saját környezetedet.

Küzdj a hagyományos nemi szerepek társadalmi elismertségéért, és ne téveszd össze az egyenjogúságot az egyformasággal. Alapíts családot, és köteleződj el egy életre – ma ez a legnagyobb lázadás, legalább akkora, mint a ’68-asoknak a szabad szerelem volt.

Neveld fel a gyermekeidet egészséges környezetben, ide értve a pozitív kulturális mintákat is. Mindegy, hogy egy járda felsöprése vagy egy adatbázis kitöltése a mindennapi feladatod, légy lelkiismeretes
a kötelességeid teljesítésében.

Ne fogadd el a társadalom hagyományos kötőelemeinek felbomlasztását, vagyis légy toleráns, de ne az öngyilkosságig, hiszen nem az a baj, ha a gyerekeidnek vannak muszlim barátai az iskolában, hanem az, ha már nem érzik otthon magukat
az őseiktől örökölt civilizációban.

Ne hódolj be a politikailag korrekt nyelvezetnek, hanem bánj tudatosan a fogalmakkal, és mérlegeld a szavak jelentését.
Legyen hited – a kereszténységet tedd személyes üggyé az életedben.

Szakítsd meg a mindennapok lázas kapkodását, és hagyj időt magadnak a gondolkodásra. Olvass, de ne tetszés szerint válassz könyvet, hanem a lelki-szellemi igényeid szem előtt tartásával, hiszen nemcsak mi, nyugati emberek vagyunk válságban, hanem a könyveink is.

Ne igazodj a politikai elit machiavellista játékához: most a civilizációs válságra adott válaszok jelölik ki a politikai csoportképződés valódi frontvonalait, ezért a valódi határ nem a liberális jobboldal és a liberális baloldal között húzódik, hanem a Nyugat évszázados spirituális hagyományai felé fordulókat választja el azoktól, akik az embereket csupán gépeknek tartják. Ne engedelmeskedj vakon azoknak, akik a nyugati civilizáció gyengítésén fáradoznak, és ne próbálj „mintapolgár” lenni a szemükben, ehelyett konfrontálódj velük nyilvánosan.

Hódítsd vissza Európát, ne mondj le róla, vagyis ne engedd, hogy az európai összetartozás csupán az uniós szerződések holt betűit jelentse. Légy büszke a történelmedre, és ne érezz bűntudatot a hazád múltjáért. Válassz magadnak olyan csatateret, amelyen a saját élethivatásodnak megfelelően tudsz síkra szállni Európáért, hogy egy nap te lehess a változás fókuszpontja.

Minden „teendő” külön fejezetet alkot a könyvben, és a válság egyes elkülönített elemeit elemzi az azokra adandó válaszokkal együtt. Már ebből a vázlatos felsorolásból láthatjuk, hogy bátor könyvről van szó, aminek szerzője nem kíván kerülő úton meggyőzni minket az igazáról, hanem nyers őszinteséggel közli velünk a helyzetet.

Engels számára a nyugati kultúrkör hanyatlása ugyanis nem absztrakt folyamat, hanem nagyon is személyes ügy, és azt akarja, hogy nekünk, olvasóknak is az legyen. A személyes felelősség elől nem lehet elmenekülni, mert egy ponton a válság mindenkinek megmutatja a valódi arcát.

„Íme az ember!” – villan át agyunkon, amikor erről olvasunk a könyv végén, és a mindig biblikus nyelvezettel játszó Nietzsche szavait látjuk idézve. Megértjük, hogy európai létünk terhe a kezünkben van, és a könyvet becsukva már csak egyetlen végső kérdést hagyunk nyitva: „Hogyan lesz az ember azzá, ami?”

(A szerző eszmetörténész)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Van másik

ĀFricska. Valóságos napsugár a honi liberálisok szerint sötét fellegekkel teli magyar média égboltozatán: indul az „új Index”, ami Telex névre hallgat majd, bár a negyven alatti korosztály talán nem is tudja, mire szolgált ez a masina hajdanán

Korompay Csilla

Korompay Csilla

Öt év késés

ĀA megkésettség amúgy is az a kifejezés, amelybe egy, a nyugat-európai vezetőket kritikátlanul istenítő balliberális politikusnak illene belepirulnia – már, ha lenne valamiféle erkölcsi mércéje, ami ilyen fizikai reakciót eredményezhet

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom